20. rész

  

Hüvelykujjam azonnal átirányult a számra, majd a zöld „hívás” gombra. A fülemhez emeltem a telefont, és lélegzetvisszafojtva vártam hogy abba maradjon a kicsöngés monoton sípolása.

- Halló? – szólt bele a telefonba az ismerős hang.

- Honnét tudtad meg a számomat?! – kérdeztem azonnal, szinte a szavába vágva.

- Az éjjel, amíg aludtál, kiszedtem a telefonodból. – szólalt meg halál nyugodt hangon.

- Hát ez igazán kedves, tényleg! – szóltam bele ingerülten.

Pár másodperc csend következett.

Miért is hívtam most őt fel?

„Nem hittem azt, hogy te vagy Sehun.” – lebegett szemem előtt az SMS-e szövege. Nem tudtam, hogy mégis mit mondjak erre, nem tudtam, hogy kezdjek neki annak, amit tudni akarok…

- Nem akarsz találkozni, Chanyeol? – szólalt meg. A hangvétele alapján teljesen normálisnak tűnt megint, akár csak valaki egy délutáni kávézásra hívta volna meg a másikat. Mintha mi sem történt volna az imént, én pedig itt ülök órák óta, és gyötrődöm.

Hát hülye vagyok én? (Előfordulhat, hogy még Baekhyunnál is félküllősebb vagyok…)

A szívem már rohant is volna, az eszem pedig kézzel-lábbal fogta le, hogy mégis mi a szart csinál. De minden jel arra mutatott, hogy a szívem fog győzni, mivel ha az eszem elég erős lett volna, akkor már akkor kiléptem volna Baekhyun ajtaján, mikor felébredtem a házában. Ha az eszem erősebb volna,  el sem mentem volna Baekhyunhoz mikor nem rendelt. Sőt: ha az eszem erősebb lenne, egyáltalán nem is hagytam volna magam közelebb kerülni hozzá. Nem tudtam egyszerűen mit kezdeni az új, „érző” énemmel, fogalmam se volt, mit miért teszek, és nem kaptam rá választ senkitől. Bárhogy próbáltam meg”nevelni” magam, képtelen voltam rá. A józan eszem már fáradt: és hamarosan kezdett teljesen eltűnni az érzelmek heves zivatarában, melyek bennem zajlottak.

- Ugorj át hozzám, Chanyeol. – invitált teljesen közvetlenül.

Menni akartam.

Látni akartam őt. Ott akartam lenni a házában, vele, és a társaságában lenni. Ez volt a vágyam… mert jól éreztem magam vele. Megkedveltem őt, és most valamiért kötődni kezdtem hozzá. Ehhez az érzelmi nehézségekkel küzdő, félküllős pornórendezőhöz, aki meleg.

EZ AZ IGAZSÁG.

- Kérlek.

Ezt a szót most hallottam tőle életemben először, így, komolyan, önmaga mélyebb jelentésében. Most… tényleg, teljesen normálisnak tűnt.

De mégis meddig lesz így? Mi a garancia arra, hogy nem kezd el megint összevissza beszélni? Miért kell ezt csinálnia?                                                                                                                           

Nem engedtem. Nem tettem úgy, ahogyan ő, mintha semmi sem lenne. Én is nagyon jól tudtam hogy ő is tisztában van mindennel, csak egyszerűen… egy saját védő lepel van rajta, amely képtelen megnyílni, csak nagyon nagyon nehezen, erőszakosan. Ez bebizonyosodott az előbb. Átláttam a szitán, és elhatároztam hogy meg fogom törni.

Vajon érzelmi nyomás hatására is képes végre beszélni?

Vettem az orromon egy nagy levegőt, és szinte magától fogalmazódott meg bennem a megoldáshoz vezető mondat:

- Csak akkor találkozom veled Baekhyun, ha mindent elmondasz őszintén. Különben egy szót sem beszélünk többet.

Ha tényleg valamennyire is fontos vagyok neki… ez használni fog.

Kis hatásszünet után válaszolt.

- Várlak, Chanyeol. – mondta, majd le is rakta a kagylót.

**

Már be sem kopogtattam az ajtón, csak benyitottam – hiszen tudta, hogy jövök. Az előszobában levettem a cipőmet. A lakás szokatlanul sötétnek tűnt, valószínű a lehúzott redőnyök miatt, és Baekhyun se volt a konyhában. Fürkésző szemekkel lassan elindultam az előszoba kis folyosóján.

- Baek-

Néztem volna épp a nappaliba, de hirtelen valaki kibillentett egyensúlyomból, és az előszoba után következő falhoz nyomott. Szája azon nyomban az enyémhez tapadt, és ami leginkább feltűnt, hogy az eddigieknél is erősebben fogott.

Csak a legelső pillanatban ijedtem meg, egy másodperccel később már persze azonnal tudtam hogy ő az, így ennek tudatában nem is lepődtem meg annyira. Ajka érintésének érzése, az illata már mind ismerős volt. Az eszem elővette szabadulási reflexét, és már szinte automatikusan el kezdtem eltolni magamtól, de egyszerűen nem ment. Nem tágított, továbbra is nyomott neki a falnak, én pedig kezdtem szinte megadni magam, és abbahagyni a tiltakozást. Karjai szorítását lassan elengedtem, és kezeim magam mellé ejtettem. Feladtam.

Erre éreztem, hogy ő is megenyhül, és csókja erőszakos, erőteljesből lassan egyre gyengédebbé válik.

Hamarosan ajkai játszadozni kezdtek az enyéimen egy másodperc erejéig, majd hirtelen nyelve egy pillanatra végigsimított alsó ajkamon. Testemet kirázta a hideg és összerezzentem, orromon egy hirtelen, mély levegőt vettem, szemöldököm pedig összeráncoltam.

Ez az érzés a testemnek jólesett. De a józan eszem megint előbukkant.

Nem… Ez egyszerűen nonszensz…

Ismét a karjai felé nyúltam, hogy eltoljam őt, de ő azonnal ismét szorításába fogott, és nem eresztett.

Tudtam, hogy bármit teszek, addig nem fog tágítani, meg nem megyek bele a játékba.

Nagyot sóhajtottam orromon keresztül, majd szememet egy pillanatra megforgatva ismét leemeltem a kezem róla. Éreztem, hogy a csókunk alatt elmosolyodik, és ismét játszadozni kezd ajkaival.

Próbáltam úgy felfogni az esetet, hogy „túlesek” rajta mint mindig, és kész, de be kellett vallanom végre saját magam számára is, hogy már nem tudtam így gondolkodni. Baekhyun egyre érzékibbé váló csókját nem tudtam csak úgy figyelmen kívül hagyni. A testem nem hazudott…

Nyelve ismét ügyködni kezdett, mely végleg elvette az eszemet. Ismét végig futott rajtam az a bizonyos érzés, és mintha valamit bekapcsolt volna bennem, egész egyszerűen ösztönösen én is idomulni kezdtem Baekhyun ajkainak mozgásához. Viszonozni kezdtem a csókját, amitől egyszerűen még jobbá kezdett az érzés válni.

Nemsokára már nem csak viszonoztam, de már-már ízlelgetni kezdtem ajkainak szegleteit.

És finom volt.

Egy…

Óh, de még mennyire… finom…

buzi…

Szinte észre se vettem, hogy Baekhyun kezei már egyáltalán nem fognak le, hanem gyengéden testem köré simulnak.

félküllős…

És az én kezeim is valahogy maguktól…

pornórendezővel…

…átölelték őt.

csókolózom.