EXTRA! - 6. fejezet

- Boldog szülinapot – mosolygott rám miután elvált tőlem, és a kezembe adta a szatyrot.

A szülinapom... ma van a szülinapom?

Az agyam teljesen betelt. Cassidyre néztem, aki megszeppenten pislogott mellettem, és kissé zavartan mosolygott.

- Áh... így már mindent értek. – mondta halkan, majd egy aprócskát meghajolt, és elsietett a kocsija felé.

- Vá...rj – szóltam felé először hangosabban, majd határozottságom egyik pillanatról a másikra eltűnt. Mit csináljak? Mit csináljak??

- Így már én is mindent értek – mosolygott rám Baek, azonban szemében nagy fájdalom tükröződött, amelybe minél tovább pillantottam, annál inkább marcangolta szét a szívemet. Soha... soha nem akartalak így látni... – Menj. Magyarázkodj. – biccentett Cassidy felé, majd gyorsan sarkon fordult és elindult haza. Én pár másodpercig még lefagyva álltam, a szívem ezerrel vert, a kétségbeesés szorongatta a torkom, és legbelül ordítottam már.

- Nem! Baekhyun! Félreérted! – kiabáltam utána, és utána futottam. A karja után kaptam, és magam felé fordítottam, minek következtében a kezemben lévő meglepetés pizzája a földön landolt. A doboz kinyílott, így felfedődött tartalma, melyen a kecsap az ütődés következtében kissé elmaszatolódott, de a felirat még kiolvasható volt. Baek ránézett, majd gúnyosan rám mosolygott.

- Vigasz ajándék?... Ez igazán szép. Hát úgy tűnik kissé balul sült el a dolog, igaz? Nem baj. Azért remélem az én ajándékomnak örülni fogsz. Ott van a barátnőd kocsija mögött. – mondta, majd elindult újból.

- Nem a barátnőm! – kiabáltam, és követtem. Mit csináljak, hogy elhiggye?

- Megtennéd hogy nem követsz? Menj, és nézd meg, ha már ennyit spóroltam rá! És ismétlem: ne kövess! – nézett rám szúrós szemmel, és határozottan tovább ment.

- Baek... – suttogtam magam elé utána nézve. A torkomban gombóc keletkezett, majd elsírtam magam. A szétplaccsant pizzát felrúgtam mérgemben, majd lassan az ajándékszatyorba néztem. Egy doboz bonbon volt benne, valamint egy kulcs. Méghozzá egy slusszkulcs.

Ugye nem...

Gyorsan elindultam a pizzázó előtt álló kocsik felé, Cassidyé még mindig ott állt. Mögötte viszont megpillantottam az ajándékomat... ami egy zsír új, piros, csillogó robogó volt.

„...ha már ennyit spóroltam rá!” – visszhangzottak Baek szavai a fejemben.

Ő komolyan vett nekem egy robogót. Istenem! Mennyire drága lehetett? És mennyit keres valójában Baekhyun, hogy így félrerakosgatott? Csak miattam? Istenem... Azonnal meg kell keresnem, és...

„Ne kövess!”

... illetve, haza kell mennem. Biztos hogy valahová máshová ment, úgyhogy türelmesen meg kell várnom. Ma mindent rendbe kell hoznom. MINDENT.

Cassidy kocsijára pillantottam. A volánnál ült, és idegesen nézett maga elé. Mit gondolhat? És mi van, ha ezt más is megtudja? Meg kell akadályoznom, különben száz százalék, hogy kirúgnak.

Bekopogtam a kocsi ajtaján, ő pedig összerezzent és rám pillantott. Hogy halkan tudjunk beszélni erről, átmentem a másik oldalra és beszálltam mellé a kocsiba.

- Ne haragudj, én nem... – kezdett el magyarázkodni.

- Ne mondj semmit. Én vagyok a hülye. Te nem tudhattad.

Cassidy sóhajtott egyet.

- Én csak... szóval nagyon sajnálom, ha gondot okoztam a kapcsolatodban. Ugye minden rendben? – nézett rám aggódva a kék szemeivel.

- Nyugi. Semmi gond – füllentettem kicsit hogy ne aggódjon. Még mindig nagyon hülyén éreztem magam amiatt, hogy most tudja, meleg vagyok. – Figyelj... kérlek... ne mondd el senkinek.

Cassidy elmosolyodott.

- Nem fogom, megígérem. Tudom, hogy ez gond lehet neked. És békén foglak hagyni, megígérem.

- Jaj... nem úgy értem, én...

- Egyébként – mosolygott rám – nagyon aranyosak vagytok. Összeilletek.

Jesszusom. Senki se mondta még ezt. Illetve úgy egyáltalán senki se tud még rólunk. Nem is tudtam hogy reagáljam ezt le, úgyhogy zavaromban elnéztem, és éreztem hogy az arcomat enyhe forróság önti el.

- Hhát... köszi – igazgattam meg a sapkámat a fejemen – akkor azt hiszem most megyek is. – mondtam, majd kinyitottam az ajtót.

- Rendben. És ne aggódj, tényleg tartom a szám.

Bólintottam egyet, majd becsuktam az ajtót. Ismét az új robogómra néztem, amire pillantva összeszorult a szívem. Mit gondolhat most Baek? Azt hiszi, megcsaltam, ő meg ennyire szeret, hogy így gondolt rám. Nagyon fájhat neki. Istenem Baek, gyere haza, és beszéljük meg!

Az új robogóval mentem haza. Úgy ment, mint egy álom. Otthon folyamatos gyomorideggel járkáltam fel-alá, és vártam, hogy Baek hazajöjjön. Mikor már egy órája vártam, megpróbáltam felhívni, de nem vette fel. Aggódni kezdtem, és már majdnem elmentem megkeresni húsz perc után, amikor betoppant.

- Hol voltál ennyi ideig? – álltam fel azonnal a székről mikor megpillantottam.

- A temetőben – mondta higgadtan, miközben levetette a cipőjét.

- Ah. Szóval a temetőben... – Sehunnál... ez most egy „visszavágás-szerűség” akar lenni?

- Tudod nekem már csak ő maradt, akihez eljárkálhatok késő estig. Bár mi túl sokmindent nem tudunk csinálni, mivel elválaszt minket egy pár méter föld – bökött oda. – Ti azért biztosan jobban szórakoztatok tegnap.

- Nincs semmilyen mi! Baekhyun, hajlandó lennél végighallgatni végre?

- Azt akarod beadni, hogy nincs semmi? Ó, hát persze... én vagyok a hülye. Hiszen tucatnyi meztelen szőke kékszemű nőkről szóló internetes oldalak, amik mellesleg kifejezetten hasonlítanak a kis munkatárs lánykára, a velem történő szexuális kapcsolat nem kívánása, a késő estig való elmaradás mindenféle jelzés nélkül, a munkahelyi panaszkodás radikális csökkenése, és egy hirtelen találkozás a pizzázó előtt egy nagy csöcsű, szőke, kék szemű bombázóval aki nagy mosollyal köszönt téged, egészen biztosan csak a véletlen művei. Én vagyok túl paranoiás, igaz?

- Ez... ez úgy tűnhet, mintha vele bármilyen viszonyom lenne, de NEM! Nincs, és Baekhyun hinned kell nekem! Soha, soha nem tudnám ezt veled megtenni, érted? – közeledtem felé. – Szeretlek. Szeretlek mindennél jobban – simítottam álla alá, melyet teljesen közönbösen vett.

- És szégyellsz, mindennél jobban. Igaz?... Hát, reménykedj hogy a szőkeségednek ne járjon el a szája, különben vége a munkának, és nem lesz mire használod a csilli-villi robogód – mondta, majd elment mellettem, be a hálóba.

- Istenem, mit mondjak hogy elhidd? Mit? Baekhyun, kérlek! – siettem utána, majd megálltam az ajtóban. – Mit mondjak? Én... – kezdtem nagyon kétségbeesni. Csak néztem Baekhyun alakját, amint öltözködni kezd. Gyönyörű arcát, imádott porcikáit... és ha arra gondoltam, hogy most ezt elveszítem, lélekben máris meghaltam. – Nem akarlak elveszíteni... mindennél jobban félek ettől... hidd el, nem merném megkockáztatni... hogy akarhatnék mást, mint téged? Tökéletes vagy, és egyszerűen... imádlak, érted? Kit érdekel egy szőke nő? Kit, amikor itt van egy ilyen teremtés nekem, mint te? – közeledtem felé, és nekem háttal álló alakját – melyről immár a póló is hiányzott - finoman, félénken átöleltem. Bársonyos bőrének érintése nagyon megnyugtatott. Hogy is juthatott egyáltalán eszembe hogy nekem más kell?

- Könyörgöm Baek...higgy nekem... – suttogtam a fülébe kissé elcsukló hangon, miközben simogattam a vállát, és nyakára egy finom csókot hintettem. – Nem tudok elképzelni nálad nagyobb kincset az életemben.

Éreztem hogy egy könnycsepp legördül az arcomon, a torkomban lévő gombóc viszont eltűnt. Csak öleltem és öleltem a testét, mint aki attól fél hogy bármelyik pillanatban eltűnhet a kezei közül. Arcomat nyakába fúrtam, és beszívtam édes illatát. Belehalok ha ezt nem érezhetem egész életemben.

Baekhyun sóhajtott egyet, majd megfordult. A szemembe nézett, nagyon hosszasan és mélyen. Én kétségbeesett tekintettel álltam pillantását, reménykedve hogy hisz nekem.

- Annyira szeretném ha igaz lenne amit mondanál.

- Igaz. Kérlek, hidd el. És minden félreértést jóvá teszek. Megígérem. Minden jobb lesz. Csak ne küldj el – mondtam neki szipogva.

Egyszer csak Baek az arcom felé nyúlt két kezével, és kitörölte a könnyet a szemem alól.

- Ha mégis kiderül hogy hazudtál, abba bele fogok halni.

Szóval hisz nekem. Oh, Baekhyun!

Széles mosoly jelent meg az arcomon, és szorosan átöleltem kedvesemet.

- Annyira örülök...

- Tudod, én sem akarlak téged elveszíteni – mondta, majd kibontakozott az ölelésemből, és halvány féloldalas mosoly jelent meg arcán. – Hisz most vettem neked egy robogót.

- Istenem, annyira köszönöm! Fantasztikus, és egyáltalán nem kellett volna! Nekem az eddigi legnagyobb ajándékom számodra egy nyamvadt bizsu karkötő volt, erre te veszel egy robogót! Nehéz lesz ezt felülmúlni, tudod? Főleg pizzafutári fizetésből – mosolyodtam el, melyet viszonzott.

Hamarosan lefeküdtünk aludni. Arra gondoltam, most hogy kibékültünk, és minden rendben, különösen jó lenne ha történne valami. Úgyhogy mikor épp készült volna Baek lekapcsolni a kisvillant, a kezét finoman elvettem a kapcsolóról, és hosszasan megcsókoltam. Közelebb bújtam hozzá, és egyik kezem a nyakára simítottam, másikkal pedig a pólója alá nyúltam. Hirtelen érintésemre hosszasan sóhajtott orrán keresztül. Simogatásom közben nyelvemmel is beszálltam a buliba, és feljebb másztam. Iszonyatosan megkívántam a testét. Most jöttem csak rá igazán, mennyire fontos nekem ő.

Nagy cuppanással elváltam szájától, mely kissé kipirosodott az egyre vadabb csóktól, majd határozottam levettem róla a pólót, ezzel felfedve tökéletes vonalait. Kulcscsontját kezdtem el csókokkal hinteni, miközben kezemmel alhasán jártam, és hirtelen rámarkoltam a bokszerében rejlő, és jócskán éledező MiniBaek-re. (Ez most komoly? Tényleg azt mondtam rá hogy MiniBaek?... na mindegy.) Ezt az aprócska sóhajok is igazolták, melyek Baek szájából hangzottak el. Jobban fölé feküdtem, és csípőmet az övéhez nyomtam. Erre már én is egy hangosabb nyögést hallattam. Baekhyun átölelt, és átfordított a hátamra. Most én kaptam a nyakamra a csókokat, majd egyre lejjebb, és lejjebb. Végül már az alhasamnál járt puha ajkaival, és szájával elkezdte lehúzni a bokszeremet. Tudtam mire készül, úgyhogy finoman megfogtam fejét, és felhúztam magamhoz.

- Én most mást szeretnék. – mosolyogtam rá.

- Chanyeol, nem kell. Tényleg. Én nagyon-nagyon szívesen tenném most ezt is – mondta mosolyogva, majd egy apró csók után ismét lement. Már majdnem lehúzta az alsógatyám, mikor egyszer csak valami átvette az agyamban az irányítást, és határozottam felhúztam magam mellé Baeket, majd egy mozdulattal átfordítottam a hátára, közelről, mélyen a szemébe néztem, majd a lábai közé benyúltam egyik kezemmel.

- Én. Most. Itt leszek, bent. Érted? – mondtam határozottan, majd rámarkoltam, mire ő hangosan felnyögött, és utána elégedetten elvigyorodott.