EXTRA! - 4. fejezet

Másnap a munkahelyemre menet egész végig a tegnap este történtek jártak a fejemben. Egyszerűen nem értettem Baekhyunt. Ezerféle gondolat cikázott bennem, hogy vajon miért csinálta ezt. Elment a kedve? Vagy valóban azt gondolta amit mondott? … Az egész nagyon fura volt.

Végig hajtottam a napot, mint mindig. Vacsorára szerettem volna kedveskedni egy kis hamburgerrel Baeknek, így bementem a konyhára Cassidyhez, aki nekem háttal sürgött forgott a mosogatónál. Elhatároztam azt is, hogy leállítom magam, és többé nem gondolok Úgy rá. Én Baeket szeretem, és kész! Miért gondolnék másra? Meg kell becsülnöm őt!

Szerintem észre sem vette Cassidy, hogy bementem. Zúgott a mosogató, így gondoltam kicsit hangosabban szólok neki, hogy hallja.

- Cassidy! –szóltam, de meglepetésemre ő egy hatalmasat ugrott, és elejtett egy üveg tálat, mely csörömpölő hangot adott ki a mosogatóba landolva. Valószínű eltörhetett, és erre a hangra még én is megijedtem. Rögtön megfordult nagy szemekkel, majd mikor meglátott, elmosolyodott, de a mellkasára tette kezét.

- Ah, Chanyeol, csak te vagy az?! Jézusom… de megijedtem – zilált.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, csak… - lépdeltem hozzá közelebb, és mondtam volna tovább amiért jöttem, de mikor a tekintetem a mellkasára siklott, elakadt a mondatom, és szemeim kikerekedtek. – Úr Isten, te vérzel!!

- Mi? Hol? – pislogott sűrűen Cassidy, majd ő is oda nézett, ahová meresztettem tekintetemet. A látványtól ő is megijedt: valószínű elvághatta a kezét eléggé csúnyán, mert az egész mellkasa és ruhája, valamint tenyere csupa vér volt. – Jézusom! – nézett fel, és tenyerét kitartotta, melyből csöpögött a vér. Ezután rám nézett, és láttam, hogy hirtelen elsápad. Rosszul lett a vértől.

Majdnem összeeshetett, mikor időben odaértem hozzá és megfogtam vállait.

- Nincs semmi baj, semmi baj – mondtam remegő hangon. Tudtam hogy ez súlyos, így azonnal kórházba kell vinnem őt! – Gyere, teszünk valamit erre hogy ne vérezzen annyira, és elmegyünk a kórházba – mondtam, majd leültettem egy székre. Ő csak lassan bólogatott, én pedig kerestem valami madzagot a konyhában, mellyel körbe kötöttem a kezét. A vágás valóban rettentő mély volt, pont a mutató és hüvelyk ujja közötti részt vágta el, teljesen.  Fogtam rengeteg szalvétát, amit rányomtam a tátongó sebre.

- Ezt így fogd oda – tettem oda másik erőtlen kezét - most gyere, megyünk – állítottam fel, és sietve kiindultam vele. Az egyik céges kocsiba ültettem, majd villám gyorsan beültem a sofőrülésre, beindítottam a motort, és a kórház felé hajtottam.

Út közben oda-odanéztem Cassidyre, megkérdeztem, jól van-e, de ő csak némán bólogatott. A szalvétája már teljesen átázott a vértől. Mondtam neki, hogy ne nézzen rá, különben csak rosszabbul lesz. Az én szívem is hevesen dobogott mellkasomban az ijedtségtől, de ettől függetlenül még én is meglepődtem magamon, hogy ilyen józanul – és egészen ésszerűen – tudtam cselekedni.

A kórházban azonnal a sürgősségire mentünk, ahol fogadták is Cassidyt. Nem is tellett olyan sok időbe, de friss kötéssel jött ki a rendelőből, apró mosollyal az arcán.

- Na? Rendben vagy? – kérdeztem, majd felálltam a helyemről.

- Igen, összevarrták… nagyon csúnya a seb – biggyesztette le ajkát – és fájt is, ahogy varrták. De túléltem – mosolyodott el újból.

- Ah… értem. És rosszul vagy még?

- Hát, már annyira nem, de nem érzem valami jól magam, az az igazság… de muszáj összeszednem magam, nem tudtam befejezni a rendrakást a konyhában – nézett aggodalmas képpel a földre.

- Figyelj, hagyd a francba, majd én lerendezem a főnökkel. Te csak pihenj, haza viszlek inkább. Úgysem tudnál már így mást csinálni – mondtam. Azta… komolyan magamtól jutott eszembe hogy haza viszem? Ez igen. Bár… hová máshová vinném?

- Komolyan? – nézett fel rám csillogó nagy kék szemekkel. – Jaj, Chanyeol… már így is túl sokat tettél értem a mai napon…

- Gyerünk, menjünk. Mondd hogy hol laksz – mondtam mosolyogva, miközben indultunk kifelé.

- Ráadásul nem is túl közel… szinte Szöul majdhogynem másik végén van – vizslatta a földet Cassidy.

- Ne foglalkozz vele, a lényeg hogy most pihenj, kit érdekel ha messze van. Ráadásul a cég pénze megy el a benzinre, nem az enyém – nevettem egy aprót, majd magamban újra gondoltam, hogy ez most elég bénán jöhetett le, mintha ha az én benzinemről lenne szó, nem vinném el. Azért mégiscsak hozom a formám…

- Na jó… igazad van, így már elfogadom. Köszi, Chanyeol – nézett rám ragyogó mosollyal, majd beszállt a kocsiba. Olyan aranyos… ah... miért?

Cassidy tényleg nem a szomszédban lakott, volt vagy húsz perc mire oda értünk, de tulajdonképp nem bántam, mert jól elbeszélgettünk. Bár inkább ő volt beszédesebb mint én, elhallgattam a történetét arról, hogy gyerek korában is milyen szerencsétlen sérülései voltak. Azt mondta, tényleg nem valami elővigyázatos ember, és hogy őt szinte kísértik az ilyen balszerencsétlenségek.

- Hahh… hát igen, van ilyen… én szerencsére nem nagyon törtem össze magam mikor gyerek voltam. Mostanában is csak a térdem zúzódott meg idén, mikor elestem a motorommal. Még szerencse, hogy csak ennyivel megúsztam – mondtam, és visszaidéztem magamban az élményt. Akkor is amiatt estem el, mert Baekhyuntól menekültem,  mikor még csak annyit gondoltam róla, hogy egy perverz. Mennyivel más a véleményem róla most…

Tényleg. Mennyi az idő? – gondoltam magamban, és hirtelen a műszerfalon lévő órára néztem. - Jézusom! 23:28!!! Baekhyun már biztosan aggódik, hogy miért kések ennyit!

Egy pillanatra félig előhúztam telefonomat zsebemből, és láttam, hogy öt nem fogadott hívásom van. Sietnem kell!! Hogy nem jutott ez eddig eszembe?! Istenem, Chanyeol, te IDIÓTA!

- Itt kell befordulni balra, és a világos zöld ház lesz az – mutatott arra Cassidy, én pedig épp az utolsó pillanatban kapcsoltam, és kicsit hirtelen, de bekanyarodtam az utcába. Meg is álltunk a háznál.

Kiszálltam a kocsiból kicsit nyújtózni, és közben az utolsó pillanatban még az is eszembe jutott, hogy talán ki is nyithatnám neki az ajtót, mint a filmekben. Gyorsan odafutottam az ő oldalára, és bár ő már kinyitotta a kocsiajtót, én tártam ki előtte.

- Ahj Chanyeol… tényleg fogalmam sincs, hogy is hálálhatnám ezt meg neked – nézett a szemembe mosollyal az arcán. – Nagyon-nagyon köszönöm.

- Nincs mit – mosolyodtam el – jobbulást a kezednek.

- Figyelj… nincs kedved felugrani egy teára? Legalább ezzel hadd háláljam meg a segítségedet.

- Ah, ez igazán kedves, de nekem sietnem kell, elég késő van – utasítottam vissza azonnal, hiszen Baek az eszemben volt. Bár a szívem legmélyén természetesen elfogadtam volna a meghívást, de…

- Biztosan? Na, kérlek! Most már olyan késő van, hogy nem számít az az idő – kuncogott egyet. – Hová sietsz ennyire?

- Hát, tudod… csak… haza kell mennem – vakartam zavaromban a tarkóm hátulját, és nem tudtam értelmes kifogást gyártani ahelyett hogy elmondjam, a szeretett férfimhoz sietek haza.

- Ah… értem. – sütötte le csalódottan a szemét Cassidy, majd egy pár másodpercig mintha gondolkodott volna valamin, fogdosni kezdte a kötését, miközben pár lépéssel közelebb jött hozzám. – Akkor talán… jó, ha ezzel hálálom meg? – szólt halkan, és újból a szemembe nézett, majd teljesen váratlanul lábujjhegyre állt, a vállamra támaszkodott, és vastag ajkait az enyémhez érintette.

EXTRA! - 3. fejezet

Baek olyan volt, mint egy elképesztően finom csokoládétorta. Minden falat a mennybe repít belőle, de annyira tömény, hogy egy egészet még mindig nem tudok belőle megenni.

Egy ideje a fejemet fogva könyököltem a csapon, néha-néha szánalmasan belenézve tükörképem szemébe. Kavarogtak a gondolataim, de már egy sem volt közülük értelmes – egyszerűen csak pocsékul éreztem magam, és utáltam azt, aki vagyok. Szinte úgy éreztem, meg kellene óvnom magamtól mindenkit, mert semmiért nem tudok hálás lenni, vagy eléggé megbecsülni. Folyton meg akartam ebben változni, de valamiért mindig beleestem a saját csapdáimba. Kezdtem úgy érezni, feladom.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a fürdőajtó másik feléről halk kopogás hallatszik, és lassan kinyílik az ajtó. Baekhyun volt az.

- Chanyeol… - szólalt meg szelíden, majd odalépett hozzám, és lassan a nyakamba fúrta arcát. – Ne haragudj. Béküljünk ki – mondta, majd lassan átölelt, és hozzám bújt.

Ettől még inkább megfacsaródott a szívem, és meleg könnyek gyűltek lecsukott pilláim mögé. Nem akartam még többet bőgni, ezért visszafojtottam, és csak gyengéden átöleltem Baek testét. Ahogyan hozzáértem, megint emlékeztettem magam arra, hogy mekkora kincs is van az én kezemben. Miért kell nekem így lebecsülnöm? Miért nem tudok vele úgy bánni, ahogyan megérdemli? ...És még így is ő jött oda hozzám.

- Nem érdemellek meg - súgtam neki elfojtott hangon, miközben vállát simogattam.

- Miért mondod ezt?

- Mert… olyan rosszul bánok veled, közben te annyi jót tettél nekem... – váltam el tőle, és a szemébe néztem. – Ugye elhiszed Baekhyun… hogy én tényleg szeretlek téged?

Baekhyun elmosolyodott, és lesütötte szemét. Azonban kicsit megijedtem, mert mintha a mosolyában láttam volna valamit… ami megbújik mögötte, és el akarja rejteni azt.

- Igen Chanyeol… elhiszem. Én is nagyon szeretlek téged – nézett újra a szemembe, majd kicsit felágaskodott hozzám, és egyik kezemet megfogva adott egy hosszas puszit a számra. – Gyere. Feküdjünk most már le, késő van.

Halványan elmosolyodtam, és bólintottam egyet. Kézen fogva indultunk el a hálóba. Még mindig kavarogtak a gondolataim, hisz természetesen ezzel a „kibéküléssel” a problémánk még nem lett jobban megoldva. Érezni lehetett a levegőben, hogy van valami, ami nem lett kimondva, és bár nem akartam újabb vitába keveredni, mindenképp meg akartam tudni, mi az. Tisztázni akartam mindent.

- Baek… - szólaltam meg, miután ágyba bújtunk, és már készülte volna lekapcsolni a villanyt. – Várj… szeretnék még kérdezni tőled valamit.

- Igen? Mit? – mosolyodott el.

- Te… tényleg elhiszed hogy szeretlek téged. Ugye?

Baek most elnézett a szememből, ami már egy jel volt arra, hogy valami megmozdult a fejében, és a válasz nem egyértelmű igen.

- Én elhiszem, Chanyeol – mondta, majd kis szünetet tartott, mondatát befejezetlenül hagyva. Reméltem, hogy folytatja, így szuggerálva néztem arcát. – Csak… tudod, mindig mondod, mennyi jót tettem veled. Hogy kihúztalak a magányodból… hogy én elfogadlak téged úgy ahogyan vagy. Ez így is van, de… sokszor felmerül bennem, hogy vajon csak ezért szeretsz te engem? Azért, amit tettem és teszek veled? Vagy… azért is, aki én vagyok? Mert én vagyok Byun Baekhyun, aki… ex pornórendező, és… gyenge lelkületű… - biggyesztette le enyhén az ajkát Baek, és a takaróját vizslatta. Láttam, hogy nagyon elszontyolodik, ahogy ömlik ki lelkéből az ami nyomasztja – én pedig rettenetesen kezdtem megsajnálni őt. – Lehet… lehet hogy az a problémánk is ebből fakad, Chanyeol… én már mindenre gondoltam – torzult el enyhén a hangja.

Egy pillanat erejéig sem akartam, hogy miattam szomorú legyen, vagy sírjon, ezért azonnal magamhoz húztam őt, és szorosan magamhoz vontam. Egy hosszas puszit adtam feje tetejére, és államat oda támasztottam.

- Nem… nem, nem. Nem, ezt felejtsd el Baekhyun – mondtam, majd gyengéden eltávolodtam tőle, és lehajtott fejét állánál fogva felemeltem, hogy szemembe nézzen.

Láttam, hogy apró könnyek gyűlnek benne. A legszívszorítóbb érzés volt számomra, ha őt így láttam. Arcát fürkésztem, és arra gondoltam… hogy hagyhatom, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés boldogtalan legyen miattam?

– Jól figyelj rám. Imádlak… teljes lényedben, úgy ahogyan vagy. Érted? Hogy szerethettem volna beléd úgy, ha nem Te fogsz meg engem? Ráadásul – mosolyodtam el egy pillanatra – úgy, hogy még én se sejtettem, hogy szerethetek valaha férfit?... Szeretlek. Szeretlek úgy ahogy vagy, Baekhyun – simítottam végig arcán, melyen egy apró kis kósza könnycsepp végül végiggurult.

Baek szipogott egyet, majd bólogatni kezdett. Most már talán tényleg láttam rajta, hogy a kétségei enyhén feloldódtak, de szerettem volna neki mindenképpen bebizonyítani, hogy tényleg így van… tettekkel is.

Lassan feje hátuljára simítottam tenyerem, és így magamhoz közelebb vonva hosszasan, és gyengéden megcsókoltam. Eközben magamhoz öleltem őt szorosan, hogy teste minél közelebb legyen hozzám. Ő készségesen úgy helyezkedett, hogy végül ölembe tudjon csusszanni. Kezeimet combjaira csúsztattam, és így segítettem neki, hogy végül teljes mértékben hozzám simulhasson, és ágyékunk összeérjen. Ez a hirtelen mozdulat egy villámszerű érzést futtatott végig testemen, melytől csókunkba belenyögtem. Ritkán éreztem ilyet mikor Baek az ölemben ült, de most valahogy ez még a szokásosnál is intenzívebb volt.

Ez a mozzanat arra késztetett, hogy egyre jobban faljam Baek ajkait, és hátsójára markolva még inkább és még inkább közel húzzam magamhoz. Mintha… kezdtem volna „bevadulni”. Sosem voltam az a durva fajta, de most valahogy szinte ösztönszerűen jöttek belőlem a mozdulatok. Még rá is haraptam egyszer Baek ajkára, úgy, hogy nem is határoztam el magamban... és markolászni kezdtem hátát, pedig minden alkalommal úgy vigyázok rá, mint egy hímes tojásra. Mi van velem?

 Éreztem, hogy erre enyhén elmosolyodik, majd oldalra fordítja fejét. Én is készségesen így tettem, és máris éreztem Baek világbajnok nyelvét számba csusszanni. Ohh… emellé a heves fűtöttség mellé még jön Baek smárolása… mi lesz itt énvelem?!

Baekhyun hozta a formáját, és a mennybe repített csókjával. Mindig is nagyon-nagyon kellemesen éltem át, de most aztán tényleg. Az egész felfűtött állapotomat még feljebb és feljebb fokozta, pedig már nem hittem, hogy lehetnék még ennél jobban felizgulva. Chanyeol Junior állt mint a cövek, és – hát, az elhelyezkedésünk miatt – találkozott is Baekhyun Juniorral, ami még inkább fokozta az izgalmakat. Bár eddig is ült már az ölemben Baekhyun, talán… sosem voltunk még ennyire beindulva egymásra – legalábbis én biztosan nem.

Nyelves csókunk lezárása után Baek kéjesen a szemembe nézett. Szemének csillogása teljesen megigézett, valahogy úgy éreztem, az egész lényét imádom, és én ezt most minél jobban ki akarom fejezni, minél inkább magaménak akarom őt tudni. Szorosan magamhoz öleltem őt, amennyire csak tudtam, és nyakát kezdtem el csókolgatni. De valahogy egyszerűen úgy éreztem, semmi nem elég…

Aztán Baek – gonosz? – módon váratlanul mozdult egy olyat a csípőjével, melytől azonnal elhajoltam nyakától, és fejemet felszegve egy hangos sóhaj hagyta el a számat. Mit művelsz te velem?

Zilálva ránéztem, ő pedig kajánul vigyorgott a BFPV-vel arcán, ajkát enyhén beharapva, és szemében huncut csillogás tükröződött.

- Mi az, ez tetszett? – suttogta, majd újból mozdult egyet csípőjével rajtam, csak immár lassabb, és elhúzottabb mozdulattal. Ez kevésbé intenzív, viszont hosszabban tartó érzést váltott ki belőlem, melyet ugyanígy hosszabban tartó apró sóhajjal kísértem. Úgy éreztem, hogy szétrobbanok a vágytól.

Akarom… akarom hogy valami történjen...

- Bah… Baek – préseltem ki a számon, de csak ennyit tudtam mondani neki, hogy jelezzem, mennyire szeretném, ha végre valami lenne. Nem tudtam mi az, csak azt tudtam, hogy egy hatalmas beteljesülésre vágyom… most, azonnal.

Baekhyun elmosolyodott, és adott egy csókot, miközben szétgombolta pizsamám, és kezével végigsimított csupasz felsőtestemen. Ahogy haladt lefelé, azonnal rámarkolt férfiasságomra, mely váratlanul ért, így minden eddiginél hangosabban sóhajtottam bele csókunkba. Baek csókjait nyakamon folytatta, egészen lefelé haladva az alhasamig. Eközben már masszírozta a nadrágon keresztül az imént megfogott testrészemet, mellyel folyamatosa apró kis nyögéseket harcolt ki belőlem. Hülyén éreztem magam, hogy ilyen hangokat adtam ki magamból, de egyszerűen nem tudtam irányítani a hangszálaimat. Teljes extázis állapotban volt a testem.

Már húzta is volna le a nadrágomat maga előtt, mikor elmém bódulatából előjött egy tiszta gondolat: Nem. Most be kell bizonyítanom neki, hogy kell nekem. Talán most, hogy ennyire be vagyok indulva… sikerülhet.

Bármennyire is szerettem volna ha végre a csúcsra való eljutás útjára léphetnék minél előbb, én gyengéden megfogtam Baek vállait, és felhúztam magamhoz. Rám nézett, és mosolyogva felvonta szemöldökét. Hm… lehet hogy szegény már annyira megszokta hogy soha nincs az amit ő szeretne, hogy már meglepődik rajta, ha most más történik. Na most…

- Baek… csináljuk – mondtam neki mosollyal arcomon, zilálva. Bár volt bennem persze bizonytalanság, előttem most csak Baekhyun boldogsága lebegett, és az, hogy bár rettenetesen szétrobbanok odalent, most nem ez a legfontosabb. Hát és… ki tudja? Lehet hogy minden eddigi dolognál jobb lesz! Legyünk optimisták! (Bár sosem arról voltam híres…)

- Komolyan mondod? – kérdezte tőlem, én pedig boldogan bólogattam, és vártam az arcán az örömet. Azonban legnagyobb meglepődésemre nem egy hatalmas vigyor jelent meg arcán, hanem, mosolyogva megcsóválta a fejét. – Figyelj, Chanyeol. Én azért érzem rajtad, hogy még nem állsz teljesen készen. Igazam van, ugye? Ismerlek. És ez egy olyan dolog ami fontos, hogy elsőre… jó legyen. Én úgy hiszem, túl türelmetlen voltam ez idáig. Inkább várjunk, amíg... tényleg ideális lesz minden hozzá.

Én csak pislogtam rá hülyén, és értetlenül. Eddig… ez volt minden vágya. Most pedig… Ő UTASÍT VISSZA?

- H… hát… - vakartam meg fejem hátulját. Nem tudtam mit mondani. Még mindig iszonyatosan fel voltam izgulva, viszont semmi áron nem akartam hogy most megint ugyanaz legyen, mint eddig. Hogy megint ő elégít csak ki, és kész. Az is igaz volt, hogy valóba féltem még mindig az új dologtól, és csak azért próbáltam volna meg, mert talán most sikerülhetett volna, nem azért, mert minden áron azt szeretném. – De akkor… szeretnéd, ha most inkább én neked…

- Nem, nem muszáj Chanyeol. Biztosan nagyon fáradt vagy már, igaz? – mosolyodott el, és hirtelen leszállt rólam. Most meg mit csinál? Csak úgy vége? – Inkább pihenjünk, mert nem fogsz tudni holnap felkelni. – mondta, majd adott egy gyors puszit az arcomra, és szinte időm se volt lereagálni és feldolgozni a történteket, de már kapcsolódott le a villany, Baek pedig mellettem betakarózott.

Ez meg mi?... - ültem lefagyva egy pár másodpercig még a saját helyemen, majd eltűnődve lefeküdtem.

Akármennyire is azt hiszem hogy ismerem Baekhyunt, rá kell hogy jöjjek, hogy még mindig nem.

EXTRA! - 2. fejezet

            - Neked – mutatott rám műkörmös mutatóujjával ebéd-partnerem – neked akkor is valami bajod van ma. Látom.

Mit mondjak? Az a bajom, hogy bejössz?

- Ah… na jó, nem tagadom tovább, van bajom. De túl hosszú ahhoz, hogy elmondjam – néztem mélyen a félig megrágcsált hamburgerembe, amelyben Cassidynek köszönhetően káposzta is díszelgett, amit nagyon szerettem.

- Jajj, ezt a választ utálom – biggyesztette le száját a szőkeség, és durcásan hátra dőlt székében. – Mindenki tudja, hogy a problémákat nem szabad bent tartani. Gyerünk, engedd ki magadból! – pislogott rám kéklő szemeivel, melybe egy pillanat erejéig néztem csak bele, de kezdett elvarázsolni. Olyan varázslatos volt, hiszen a koreaiak közül senkinek sincs ilyen szeme. Teljesen elbűvölt a tekintete.

- Figyelj, ez… magánéleti ügy. Nincs semmi nagy baj, hamar meg fog oldódni, azt hiszem. Csak ma egy kicsit rosszabb kedvem van az átlagnál, ennyi – erőltettem magamra egy mosolyt, és igyekeztem minél előbb megenni a hamburgert ami előttem tárulkozott. Bár nagyon élveztem Cassidy társaságát, kezdtem frusztrálva érezni magam amiért így faggat – még akkor is, ha jót akart vele.

- Hát… jól van. Úgy legyen – mosolyodott el ő is, majd hirtelen megakadt a szeme a számon. – Oh… várj csak, ne mozdulj – mondta, majd az asztal fölött felém hajolt. Hirtelen nem tudtam mit akar, a szívem hevesen el kezdett dobogni (főleg mikor megláttam az elém tárulkozó dekoltázsát) de aztán mindent megértettem, mikor a kezében lévő szalvétával gyengéden megtörölgette a szám szélét. – Így ni – nézett a szemembe, én pedig kissé lefagytam. Olyan volt a tekintete, mint a tenger… és határozottan éreztem, hogy direkt néz ilyen hosszasan rám. Elmosolyodott, majd visszaült a helyére. - Egy ideje már olyan volt, nem bírtam elnézni – mondta, majd összegyűrte a szalvétát, és a tálcájára rakta.

Tényleg sokkal gyorsabban vert a szívem… szabályosan le kellett nyugtatnom magam.

- Kö… köszi – motyogtam, majd zavaromban újból a hamburgerembe haraptam. Ide-oda néztem körbe a teremben, őrá nem mertem vezetni a tekintetemet, csak egy-egy pillanatra.

- Park Chanyeol… - mondta halkan, miközben lassan enyhén megrázta a fejét. Egy aprót sóhajtott, és becsukta a hamburgere dobozának fedelét, melyet félig evett meg. – Szerintem sosem jön el az a nap, mikor egy egészet meg tudok enni ebből… blöhh – dugta ki száján a nyelvét, majd felállt, és a hasára tette a kezét. Uraltam magam, hogy ne vizslassam őt állandóan. – Nos megyek is vissza dolgozni, jobb ha te is ezt teszed, különben lenyel a főnök. Aztán holnapra újra azt a széles vigyorodat akarom látni a szádon! – kacsintott egyet, majd megveregette a vállamat, és elment mellettem, finom parfüm-felhőt hagyva maga után.

Miért? Miért vonzódom hozzá, miért? – csuktam be szemeimet bánkódásomban, majd pilláim rögtön ki is pattantak, mikor meghallottam a főnököm ordítását, miszerint „Vége a zabálásnak, irány dolgozni!!”

**

Vajon… tetszenék neki? Azért csinálta ezt ebéd közben? Azért barátkozik velem ennyire? Mi van ha tényleg… bejövök neki? – ezek jártak a fejemben, miközben baktattam hazafelé.

A legutóbbi gondolatra egy hangyányi lepkehad jelent meg a gyomromban, váratlanul. Egy pillanatra megálltam az úton, és mentálisan fejbe vágtam magam.

Ah… semmi. Semmi, hisz nekem itt van Baekhyun, és kész! Mi van akkor ha bejövök neki? Hát akkor bejövök. Nincs abban semmi!

Próbáltam kiszellőztetni ezeket a gondolatokat a fejemből, de tudtam, hogy csak akkor fognak eltűnni, ha végre hazaérek.

- Hahó, Baek! – szólaltam fel hangosan, miközben az előszobában levettem a cipőmet. Épp hogy kiértem a nappalihoz, mikor láttam, hogy Baekhyun a kanapé mögül megjelenik, széles mosollyal a száján. Ez megnyugtatóan hatott a számomra, hiszen tegnap nem volt valami szép szóváltásunk mielőtt elaludtunk volna, de az arckifejezése azt súgta, már nincs gond.

Mikor feljebb ágaskodott és átölelt, az én arcomra is mosoly szökött, és melegség járta át a szívem.  Ezért minden nap érdemes hazaérnem.

Mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb most nekem, mint akkor, mikor még nem ismertem Baekhyunt, és hálát adok az égnek, amiért találkoztam vele.

- Chanyeol, épp most kezdtem el megnézni az új filmünket. Nincs kedved megnézni velem? Visszatekerem – nézett rám csillogó bogárszemeivel kérlelően, melynek nem lehetett ellenállni.

- Dehogynem, persze – adtam egy puszit a homlokára, és levettem a céges sapkát a fejemről, majd Baekkel együtt leültem a kanapéra.

Nem volt hosszú a film, de mint minden amit Baek rendezett, ez is nagyon érdekesnek hatott számomra. Nem értettem a filmrendezéshez, de az ő képkockái mindig valahogy egy más világba tudtak repíteni, még akkor is, ha nem voltak nyilvánvalóan érthetőek. És amit még nagyon szerettem, hogy Baek nem kezdett el faggatózni, hogy milyen volt, mondjak valamit. Csak megmutatta, és hagyta hogy azt gondoljak, amit szeretnék.

Már jó pár perce a stáblista volt, de mi még mindig csak ott ültünk, és én a nyakát cirógattam. Ahogy az arcára néztem ebben a fényben, melyet csak a tévé képe biztosított, sokszor eszembe jutott az, mikor először néztem vele filmet ezen a kanapén. Amikor először csókolóztunk hosszasan… amikor eldöntöttem, hogy vele akarok élni.

Még mindig rosszul éreztem magam az miatt, ahogy tegnap viselkedtem vele. Nem érdemelte meg.

- Baek… - fordította felém a fejét neve hallatán – bocs a tegnapi miatt. Tényleg.

Baekhyun halványan elmosolyodott.

- Én kérek bocsánatot. Türelmesebbnek kellene lennem.

Megráztam a fejem.

- Te már így is túl türelmes vagy.

Baek erre nem szólt semmit, csak továbbra is a tévé képernyőjét bámulta. Olyan… furcsa volt. Máskor ha kibékültünk, sokkal beszédesebbé vált, de most jó pár percig csak csendben ült mellettem.

- Chanyeol… - szólalt meg egyszer csak.

- Hm? – néztem rá érdeklődve.

- Te biszex vagy. Igaz?

Kikerekedtek a szemeim, és cirógatásom azonnal leállt. Totálisan lefagytam, és köpni-nyelni nem tudtam.

Honnan tudja?! Honnan?

- Legutóbb… - szólalt meg újból, miután látta, hogy nekem nem sikerül. - …elfelejtetted kitörölni az előzményeket a gépen.

- Jézus Isten… - motyogtam magam elé, és sápadt arcomat mindkét tenyeremmel eltakartam.

Ez gáz. Kurva nagy gáz.

Amióta megismertem Cassidyt, egyre nagyobb kíváncsiságot kezdtem el érezni a nők iránt. Eddig is volt természetesen, de valahogy azóta ez… megnőtt. Frusztrált Cassidy jelenléte, ahogy kinéz, folyton ő járt a fejemben, a teste… és úgy éreztem hogy ezt valahol muszáj levezetnem. Baekkel egyszerűen nem ment. Ő férfi, és egészen máshogyan vonzódom őhozzá, mint egy nőhöz. De az internet egy csodás és gazdag találmány… én pedig ezt kihasználva némelyik reggel, mikor már Baek elment, rákerestem Cassidyhez hasonló nőkre, erotikus oldalakon. Azóta könnyebben is viselem a jelenlétét, de persze, hogy elbaltáztam, mert miért is ne! Hisz én vagyok Lúzer Park Chanyeol… hiába jó nekem valami, nekem azt muszáj elcsesznem! A francba is!

- Nem baj… én megértem. – mosolyodott el keservesen Baekhyun. – Hazudnék, ha azt mondanám, én nem nézek meg néha pár meleg pornó videót.

- Mi?! – fordultam Baekhyunhoz kikerekedett szemekkel. Ő is?!

- Talán ha te nézhetsz, akkor én miért ne nézhetnék? Erre gondolsz?

- Nem, de… ez akkor is…

- Tudod, én sem néznék, ha végre történne valami! – szólalt meg emeltebb hanggal Baekhyun, és kicsit távolabb húzódott tőlem. Értetlenül és összezavarodva néztem rá. - ... Sehun mellett sosem volt erre szükségem. Soha.

- Hát sajnálom, de én nem ő vagyok! Ez jutott neked, Baek! – emeltem fel én is a hangomat, majd felálltam, és a fürdőbe viharzottam. Megengedtem a csapot, és a torkomat szorongatni kezdte a sírás.

Tudtam hogy nem volt jogos hogy így beszéltem Baekkel… hogy így bántam vele, hogy mellette ilyeneket néztem, hogy fennakadtam rajta még így is. Tudtam, hogy egy barom vagyok, és gyűlöltem magam – mint mindig.

                Baekhyun… nem érdemellek meg téged.

EXTRA! - 1. fejezet

Automatizált mozdulatokkal nyomtam le az immár jól ismert zöld bejárati ajtó kilincsét, kezemben egy fehér szatyorral, melyből finom illatok áradtak ki, ahogy haladtam befelé az előszobában.

– Baekhyuuuun! - szólaltam meg hangosan, hogy az illető hallja, mivel sem a nappaliban, sem pedig a konyhában nem tartózkodott, azonban a fürdőből a hajszárító hangja szűrődött épp ki. - Hoztam vacsit!

A hang azonnal alábbhagyott, majd a szólított nagy mosollyal nyitotta ki a fürdőszobaajtót, kényelmes melegítőbe öltözve, félig-meddig vizes hajjal. Rögtön felém indult, és ahogy egyre közeledett, éreztem, hogy friss tusfürdő illatot áraszt magából. Jól ismertem már ezt az illatot.

- Szia! - köszönt vidáman, majd kicsit felágaskodva hozzám és vállaimba kapaszkodva egy apró csókot nyomott számra. Közben lehunytam szemem, és elmosolyodtam – mindig jól esett a fárasztó nap után az ő kedves, szívmelengető arcát látni. - Mit hoztál? Mondd, hogy valami újfajta pizzátok van, mert már az összes a könyökömön jön ki... még a bolognai is, pedig az elején azt mondtam hogy abból bármennyit képes lennék megenni! - biggyesztette le enyhén a száját.

- Á-á, ez nem pizza – csóváltam a fejemet, és sejtelmes mosollyal felemeltem a kezemben lévő meleg zacskót. - Ez hamburger.

- Hamburger? - csillant fel Baekhyun szeme – Mégis honnan szereztél te hamburgert?! - lépett közelebb hozzám, és kikapta a zacskót a kezemből, majd az asztalra tette, hogy gyorsan kicsomagolja.

- Úgy, hogy ez a mi hamburgerünk. Nyílt egy hamburgeres a pizzázón belül.

- Király – mondta Baekhyun, és tenyereit összedörzsölve vigyorgott szélesen az előtte tárulkozó ételre.

- Fogyaszd egészséggel – ültem le vele szembe, és a saját hamburgeremet is magamhoz vettem. Én is farkas éhes voltam, ráadásul tudtam, hogy tök finom – mivel ebédre is ezt ettem.

- Ez valami… isteni – csillogott mohón Baekhyun szeme, miután megízlelte az első harapást.

- Én mondtam – vontam fel egy pillanatra a szemöldökömet, és egy hatalmas harapást intéztem a hamburgerembe, mellyel majdnem a felét sikerült megennem. Ezután eszembe jutott, hogy még mindig rajtam van a céges sapkám, úgyhogy gyorsan le is vettem, mert már nyomta a fejemet. – Na és… - nyeltem le a falatot – mi volt a munkahelyeden? Kész van már az új projektetek?

- Mhm – bólogatott a hatalmas falatjának rágása közben Baek, és nagy nehezen lenyelte azt. – Épp ma lettünk készek az első filmmel…

- Na és meg vannak elégedve a munkáddal?

- Hát… úgy néz ki – vont vállat Baek, és egy újabb hatalmasat harapott.

- Na… hát ez nagyszerű – mondtam, de már nem tudtam koncentrálni a beszélgetésünk tárgyára, mert rögtön elkuncogtam magamat a harapása következtében a szája szélén megjelenő hatalmas ketchup és majonéz-tócsán. A legjobb az volt, hogy mit sem sejtve rágta tovább lelkesen a hamburgerét, és teljesen komolyan, kíváncsi tág szemekkel nézett fel rám, akinek már vörösödött a feje.

- Mi az? Mi van Chanyeol? – pislogott értetlenül.

- Seh... háh, semmi csak… - alig bírtam megszólalni, annyira megpukkadtam a nevetéstől. Olyan volt, mintha bajsza lenne.

- De most komolyan, mondd már hogy mi van! Félrenyeltél?

- Nem-nem, csak… - feladtam hogy bármit is kimondjak a számon, így inkább letettem a hamburgeremet, megköszörültem a torkomat, moderáltam magam, és az asztal fölött közelebb hajoltam Baekhez. Az arca felé nyúltam, ő kissé meglepett fejjel figyelte hogy mit csinálok, de aztán rájött, amint mutatóujjammal gyengéden letöröltem az ott virító majonéz és ketchup keveréket.

- Nem állna jól a bajusz – mutattam neki mutatóujjamat, és lenyaltam róla az imént letörölt kencét. Erre már ő is elmosolyodott.

- Hé! Miért nem mondtad? Mióta volt olyan? – reklamált viccesen, és finoman vállon lökött.

- Az első harapás óta. – füllentettem, és újból beleharaptam saját ételembe. Szerettem a kiakadt reakcióját, amit pontosan tudtam hogy erre meg fogok tőle kapni.

- Hé!! Na, megállj csak – mondta, majd hirtelen mutatóujjával belenyúlt saját hamburgerébe – amibe egyébként tényleg valamiért feltűnően sok ketchupot tettek – és fel se tudtam eszmélni, de már össze is kente az egész arcomat.

- Héé, Baek!! Mit csinálsz? Te kis… - hőköltem hátra az arcomat törölgetve, de a végén én is elnevettem magam.

Miután megettük a kajánkat, Baek elmosta a tányérjainkat és rendbe rakta a konyhát, míg én lefürödtem. Ez általában minden este így történt. Ugyanakkor értem haza, ő már rég otthon volt, aztán megvacsoráztunk, és így tovább. Kialakult a saját kis mókuskerekünk, melyet együtt hajtottunk mindketten. Alapjába véve nekem ez így megfelelt: nem éreztem többé magam magányosnak, és ő sem. Bár néha-néha szürkének tűnhettek a hétköznapok, előfordult, hogy elmentünk egyszer-kétszer meginni valamit. Azonban közös tulajdonságunk volt, hogy egyikünk sem volt az a nagy bulizós fajta – inkább leheveredtünk a kanapéra megnézni egy jó filmet.

Három hónapja éltem együtt Baekhyunnal, és ezalatt sikerült nagyjából kiismernünk egymás életritmusát és szokásait. Úgy tűnt, ezek egészen összepasszolnak, mert ritka volt, hogy bármiből is konfliktusunk akadt volna. Sőt… szerintem egyszer sem veszekedtünk még, amióta itt vagyok nála.

De ez nem azt jelenti, hogy közöttünk semmiben sem akadt probléma… mert igenis akadt.

Miután végeztem a fürdéssel, bevonultam szépen a hálószobába, és átöltöztem a pizsamámba. Ekkor már csak úgy húzott magába az ágy az egész napos rohangászás után. Miután bevetettem magam a jó puha takaró alá, erőszakkal kellett dolgoznom azon, hogy ne aludjak el Baek nélkül akkor ott, azonnal.

Hamarosan megszűnt a mosogató csapjának csobogása, és a konyhai villany lekapcsolása után tudtam, hogy Baek már jön is mellém a szobába. Arcán mindig megbúvó aprócska mosollyal mászott be mellém az ágyba, én pedig már készségesen emeltem fel jobb karomat, hogy hozzám bújjon. Szemhéjaim lassan lehunytam, de még mindig figyeltem hogy ne aludjak el – csak nehéz volt már tartani őket. Baekhyun finoman cirógatta mellkasom közepét, ami nagyon jól esett, de túl nyugtató volt ahhoz, hogy ébren maradjak. Az álom és az ébrenlét szélén táncoltam, egyedül az zökkentett ki ebből az állapotból, mikor a mellettem fekvő kicsit jobban mocorogni kezdett, majd megszólalt.

- Hm Chanyeol… mondd csak… most is túl fáradt vagy? – kérdezte szelíden, és mellkasomról áttért hasam cirógatására. Ettől enyhén jobban felébredtem, de a tagjaim iszonyatosan fáradtak voltak. Azonban nem akartam megint ezt mondani, mert már zsinórban két napja ezt mondom, így elmosolyodtam, felnyitottam pilláim és felé fordultam.

- Hát… talán ma nem – kezdtem el nyaka hátulját cirógatni. – De azért rám férne még egy kis ébresztés…

- Tényleg? – vigyorodott el szélesen, azzal az igazi, hamisíthatatlan BFPV-vel. Ez akkor jelent meg az arcán, mikor tudta, hogy már nyert ügye van.  

Kicsit jobban oldalra fordult, majd lassan rám mászott vállamra támaszkodva. Szó se róla, beindított mint mindig, de sajnos a fáradtság mint mumus mindig ott bujkált bennem. Azonban ezt most próbáltam elhessegetni.

Baek kigombolta a pizsamámat, és széthúzta rajtam, hogy feltárja felsőtestemet. Én sem cicomáztam, rögtön lekaptam róla a felsőjét, mivel már látványa is jobban beindított engem. Szerettem, ahogyan felettem ül, kéjes tekintettel néz le rám, és a kislámpa fényében szépen kirajzolódnak kulcscsontjai, melyeket tökéletes hamvas bőre fed. Szerettem végigsimítani testének minden porcikáján, mert puha és selymes bőre volt.

Lassan lehajolt, és csókokkal kezdte el hinteni nyakamat. Mindig ezzel kezdte, mert tudta, hogy itt érzékeny vagyok. Innentől már nem volt visszafordulás. Puha ajkai vándoroltak szerte a felsőtestemen, amitől a hideg rázott. Annyira szerettem volna teljesen éber lenni, hogy tényleg csak arra koncentrálhassak arra, mit csinál…

Csókjaival már az alhasam körül járt, melynek látszata persze már meg is jelent a bokszerem közepén. Ezt a „látszatot” meg is ajándékozta egy csókkal, melyre egy apró hangos sóhajjal reagáltam, és ujjaimmal tincsei közé túrtam.

Eleinte mindig kínosan éreztem magam, mikor ezt csinálta nekem. Jó pár alkalom kellett ahhoz, hogy tényleg elhiggyem, hogy ő ezt szereti velem csinálni. Mindig ezt mondta: „Ne viccelj már Chanyeol… én imádom, amikor én irányíthatom a testedet.” Azóta is cseng ez a mondat a fülemben… Baek nagyon értette az ágyban a dolgát – elképesztően erotikus kisugárzása tudott lenni. (Bár amennyi tippet láthatott a pornórendező iparban, nem csoda… De erre inkább nem is gondolok, mert… egyszerűen csak fúj!)

Hamarosan már nem is élveztem mást, csak Baekhyun szájával való kényeztetését Chanyeol Junioron. Mostanában mennyivel jobb dolga volt, mint ezelőtt… hajaj!

Testem teljesen elernyedt, lecsuktam szemeimet, és kéjesen sóhajtozva átadtam magam az érzésnek. A fáradtság miatt enyhe félálom-szerű állapot kezdett el kialakulni bennem, de az élvezet ébren tartott. Baekhyun ajkai, nyelve és keze együttes kombójának minden apró mozzanatát igyekeztem a lehető legjobban kiélvezni és átélni, általában egészen addig, míg el nem jutok a csúcsra.

Azonban most egyszer csak megszűnt az érzés, és én egyről a kettőre felébredtem. Magamban rögtön méltatlankodni kezdtem, hogy „Mi történt?! Folytasd, könyörgöm!” Persze ezt így nem mondtam ki.

- Chanyeol… - súgott a fülembe Baek, mire pilláimat kinyitottam. – Én arra gondoltam, mi lenne ha most…

És ekkor újból enyhén görcsbe rándult a gyomrom. Mint mindig.

Nagyot nyeltem, és már próbáltam is kialakítani magamban valami normálisan megfogalmazható választ. Arcomon látszhatott ez, mivel Baek rögtön lehajtotta a fejét, és beletörődően bólintott, mielőtt egy szót is szólhattam volna.

- Rendben… bocsánat, hogy újra felhoztam. Tudom, hogy meg kellene várnom amíg te szeretnéd.

Egy aggódó sóhaj hagyta el a számat, mire Baek komoly arccal újra testem alsó része felé kezdett közeledni. Én egy szempillantás alatt megfogtam vállait.

- Ne, Baek…

- Mi az, nem szeretnéd hogy befejezzem? – mosolygott fel rám, de láttam rajta, hogy ez a mosoly erőltetett. Én pedig egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam.

- Ne haragudj rám… - húztam fel magam mellé. (Amúgy is már eléggé lelankadtak a dolgok.)

Rettenetesen kínosan éreztem magam, hogy megint ezt csinálom vele.

Amióta összejöttünk, Baekkel a most is megtörtént (illetve majdnem megtörtént) dolgokon kívül nem léptünk túl szexuális téren – és ez a én hibám volt. Nem tudom mi volt velem, nagyon szerettem őt, vonzódtam is hozzá, de Az valamiért egyszerűen nem ment. Eleinte megállítottam és finoman elutasítottam, hogy még nem állok készen. Aztán mikor már hetek teltek el, azt gondoltam, már illene megtörténnie a dolognak – bár nem éreztem úgy hogy tényleg vágyom rá, de belementem. Hát, az eredmény sajnos nem jött össze… hogy úgy mondjam, kedves Chanyeol Junior még az esélyt sem adta meg hogy sikerüljön. Azóta nem is mertem újból beleegyezni, mert az az egy alkalom is nagyon megalázó érzés volt. Baek pedig nagyon türelmes velem – de tudom, hogy kezd neki fogyni, még ha nem is mondja.

- Nem haragszom. Csak… tudod nem tudom meddig fog ez még így menni – mondta a plafont bámulva, miközben cirógattam a haját. Nem is bírtam a szemébe nézni. – Kérlek Chanyeol… legyél őszinte velem. Nem vonzódsz hozzám?

- De igen, vonzódom. Gyönyörű vagy – simítottam végig finoman az arcán.

- Akkor mi a gond?

- Én nem… nem tudom. – sütöttem le a szememet.

Baekhyun pár másodpercig hallgatott, majd sóhajtott egyet.

- Chanyeol, én megértem hogy számodra még mindig új ez az egész. Vagy… igazából fogalmam sincs – Kicsit megijedtem, mert Baekhyun hangnemén hallatszott, hogy már kezd kiesni a türelméből. – De kérlek, vedd számításba hogy ez az egész két emberből áll – fejezte be mondatát, majd lekapcsolta a villanyt, és enyhén elfordult. Én már nem tudtam mit szólni, így csak beletörődve szenderültem pillanatok alatt álomba.

Másnap – mint mindig – mire felkeltem, Baekhyun már nem volt otthon. Rossz érzésem volt a tegnap esti dolgok után, ráadásul várt rám egy újabb nap, tele újabb frusztrációval.

Hogy miért? Miért is volt frusztráció?

…

Mikor beértem a munkahelyre, szemfülesen pásztáztam a helységet, bízva benne, hogy a frusztrációm okozója talán most nincs bent.

- Chanyeool! Szia! Na mi a helyzet? – közeledett felém hatalmas amerikai huszonnégy karátos vigyorával.

De bent van.

- Szi… szia – kaptam el a tekintetemet róla. Nem, nem nézed a melleit Chanyeol, nem nézed! – Minden oké… - vakartam meg a fejem hátulját.

- Akkor jó! Na, ne vágj már ilyen képet, a végén még nem hiszem el hogy minden oké – lökte meg a vállamat, majd nevetett egyet. – Na most megyek vissza a hamburgerek közé, mert a főnök lenyakaz… és téged is ha nem dolgozol! – rázta mutatóujját. - Ebédkor találkozunk! És... - rakta szája elé takarásba a kezét, majd kicsit halkabban kezdett beszélni - raktam félre neked káposztát, mielőtt még elfogyna - kacsintott. - Na, hali! – intett lelkesen, és vidáman elszökellt hosszú szőke haját maga után lobogtatva, és formás… hátsófelét… megmutatva, melyre megint odaugrott a szemem, mint egy mágnes.

Ah barom, barom, barom. – vágtam fejbe magamat mentálisan, és nagyot sóhajtva elbattyogtam az immár pampogni kezdő főnököm felé, hogy kiadja a parancsokat.