2014. február 23., vasárnap

13. rész




- Hahó – szóltam be a lakásba miután becsuktam a bejárati ajtót magam után. A lakásban félhomály volt, a néma tévé villogva szimulált „diszkóvilágítást” a nappali fehér falára. Baekhyunra rápillantottam, aki még mindig édesdeden szunyókált a kanapén. Éjjel kissé megizzadt arca erősen nyomódott hozzá a kanapé nagy díszpárnájához, szája félig nyitva volt, és alvási rituáléját megkoronázta halk, ismétlődő horkolásával. Elég viccesen nézett ki, haja összevissza állt. Halkan felkuncogtam.
Na, amíg ez itt húzza a lóbőrt, mi a szart csináljak?...
Reggel kilenc volt, de ő még mindig aludt. Nem volt kedvem sehová se menni, a munkahelyemen még mindig nem volt semmi előrelépés, így gyakorlatilag az ég világon semmi dolgom nem volt.
Támadt egy ötletem, miszerint csinálok valami reggelit – én amúgy sem ettem túl sokat otthon, mert nem volt elég kaja, és lusta voltam még a boltba is leszaladni.
Nos, gondolhatjátok, micsoda szakács beállítottságú lehetek, ha minden nap a legtáplálóbb étel, amit a szervezetembe juttatok, általában a mirelit szendvics, vagy a pizzériából megmaradt pizza, ami kihűlt.
Nem is tudom mi ütött belém, hogy hirtelen rám jött a főzhetnék – talán az unalom vett rá…
Mivel az első reggeli kaja ami eszembe jutott, a palacsinta volt, így gondoltam, sütök azt. Csak nem lehet olyan nehéz…
Halkan elkezdtem keresgélni egy serpenyőt, amelyben nekikezdhetek a munkának. Találtam is, és bár kissé nagynak tűnt, mivel nem láttam a homályban mást a szekrény mélyén, gondoltam, ez jó lesz.
Mi kellhet egy palacsintába?... Olaj.
Kinyitottam a konyhaszekrényt, ahol meg is találtam az imént gondolataim között járkáló hozzávalót, és pluszban még pár dolgot elővettem, ami eszembe jutott, hogy biztos kellhet hozzá.
Liszt, só, cukor… hm, mi kellhet még? Nem lehet, hogy csak ennyi dolog van benne… mi ez? – néztem egy fehér porral teli kis üvegcsét. - „Szódabikarbóna.” – Fogalmam se volt, mi az. - Ez is biztos kell. – fogtam meg, és kiraktam az asztalra. – „Fűszersó. Adjon ételének fenséges ízt kellemes aromát!” Hm. Ez nem ronthatja el – raktam azt is az asztalra. (Nem tűnt fel egy percre sem, hogy ott virít a csomagolásán egy hatalmas, sült csirkemell.)
Rájöttem a csekély kis agyammal, hogy talán valami folyadék is kellhet, így a hűtőben a tojást és a tejet meglátva elő is vettem mindkettőt.
Egy műanyag tálba legelőször belelocsoltam egy kis olajat, gondolván, azt vettem elő legelőször, az jutott eszembe legelőször – úgyhogy legyen az az első hozzávaló. Következőleg jött a liszt. Mindenből úgy érzésre raktam csak, fülemben csengtek édesanyám szavai gyerekkoromból: „a főzést mindig az a legjobb, ha érzésből csináljuk. A szakácskönyvből főzött étel sosem lesz olyan!” Megfogadtam.
Miután beleraktam a szódabikarbóna felét és öntöttem bele a fűszersóból meg a cukorból is, amitől furcsa módon kicsit barnás színű lett a por, elégedett mosollyal folytattam a tejjel és egy olyan 4-5 tojással. Miután minden benne volt, rájöttem, hogy el is kéne keverni, úgyhogy fogtam egy fakanalat.
Azonban nem úgy akart kinézni, ahogyan anya palacsintája… ez, leginkább… úgy nézett ki, mint egy tál hányás, finoman szólva. Darabos volt, és az istennek nem akart összekeveredni.
Hát persze, de hülye vagyok! Ezt nem is kanállal kell keverni hanem elektromos ketyerével!
Találtam is az egyik fiókban egy mixert, amit bedugtam a konnektorba. A tésztába téve a végét felkattintottam a kapcsolót békésen, azonban nagyon megijedtem, mikor éreztem, hogy a következő pillanatban az egész tészta felcsapódik az arcomba.
Mi a…?!
Pár másodpercig azt se tudtam, mi van, de aztán valahogy sikerült lekapcsolnom a bestiát, ami nem csak vadul keverni kezdte a kotyvalékomat, de rohadtul hangos is volt, amibe bele se gondoltam, hiszen Baekhyun simán felkelhetett rá.
Kitöröltem a szememből a tésztadarabokat, és a konyhában körülnézve azt láttam, hogy gyönyörűségesen felkentem az egész művemet a konyhabútorra, és egy-két helyen még a falra is.
Fájdalmas arccal konstatáltam főzési kísérletem végkifejletét, mikor egyszer csak halk kacajt hallottam a nappaliból. Tudtam, ki a hang gazdája, így a konyhapult fölött átpillantva már meg sem lepett, hogy egy kócos fejű, vigyorgó Baekhyunt láttam kikukucskálni a kanapé mögül.
Legbelül nagyon dühös lettem magamra a szerencsétlenkedésemért, de Baekhyun vidám arcát elnézve már én se tudtam megállni, hogy ne röhögjem el magamat kínomban. A tálat határozottan félretolva kezdtem el vigyorogni és nevetni, majd arcomat a kezembe temettem.
- Van egy javaslatom, hozz egy trópusi pizzát! – kiabálta felém Baekhyun, miközben kacagott.
- Ha nem tudnád, épp szabadságon vagyok – mondtam neki viccelődve, és bementem a fürdőbe, lemosni az arcomat.
- Ya! Segíts ki a mosdóba!  - kiabálta, majd miután elzártam a csapot és megtörülköztem, kimentem hozzá a nappaliba, és csípőre tettem a kezemet.
- Na és ha nem segítelek ki akkor bepipilsz? – vigyorogtam. Szerencsétlenségemet kompenzálva kedvem támadt cukkolni őt.
- Ne szórakozz, vigyél már ki, mert mindjárt ide…!
- Szegéény Baekhyun – biggyesztettem le az ajkamat gonosz módon, mire ő kezdett mérges lenni.
- Vigyél ki, vagy kimegyek egyedül! – mozdult volna meg hogy felálljon, de én felhagytam a színjátékkal, és közelebb mentem hozzá, hogy felsegítsem.
Baekhyun a tisztaságmániájával kisebb sokkot kapott mikor közelebbről meglátta amit műveltem a konyhájában, de mondtam neki, hogy letakarítom, amit meg is tettem amíg ő a mosdóban volt. Miközben vizsgáltam a helyiség szegleteit, a ravatalt meglátva megkönnyebbültem, hogy legalább az tiszta maradt.
- Mi lett volna, ha nekiállsz sütni? Már nem élnénk – cukkolt tovább miután evickéltünk vissza a kanapéhoz.
- Ha-ha, nagyon vicces – sandítottam rá, ő pedig csak óvatosan nézelődött a lába elé.
Olyan furcsa volt most Baekhyun viselkedése. Sokkal nyíltabb volt, beszédesebb, és valahogy olyan… normálisabb. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen változást, minden esetre örültem neki, mert - bár a reggel nem volt túl sikeres – mégis jó kedvre derített engem.
Baekhyun lehuppant a kanapéra, és a kezébe vette a távkapcsolót, majd kapcsolgatni kezdte a tévét.
- Na jó… kell még valami? Csak mert akkor én…
- Hozz trópusi pizzát – mondta a tévé bámulása közben.
- Amint mondtam, szabadságon vagyok – mondtam komoly arccal, mire ő odakapta felém a fejét, és láttam rajta, hogy értetlenül néz. Teljesen bekajálta, hogy komolyan mondtam amit mondtam. – Hülye. – vigyorodtam el – Hozok… mindjárt jövök. – fordultam sarkon, és kimentem a bejáraton.
**
- Már megint EZ?! – háborodtam fel, miután ledobtam a pizzát a kávézóasztalra, és megláttam a pornót a tévében, amit Baekhyun úgy nézett, mint egy romantikus kalandfilmet.
- Hé, én ezt szakmai szemmel nézem – mondta, majd kivett egy szeletet a pizzásdobozból. – Nem csatlakozol?
- Kösz, de inkább én ezt kihagyom – vetettem még egy pillantást fintorogva a képernyőre. Nincs az az ISTEN miért én nekiálljak együtt pornót nézni Baekhyunnal egy kanapén, kettesben, egy lakásban!! – Talán ez is a… te filmed?
- Nem. Én csak melegpornóval foglalkozom – jelentette ki magabiztosan, szemrebbenés nélkül, én pedig már meg is bántam, hogy egyáltalán kezdeményeztem bármiféle beszélgetést erről. El is fordultam a képernyőtől.
- Na jó, ha ezt nézed tovább, én inkább elmegyek levegőzni, majd egyszer csak visszajövök, ha.. kipornóztad magad.
- Ne! – kapcsolta ki a tévét hirtelen, és felém fordult. Kérlelő szemekkel nézett rám. – Ne menj el. Nézhetünk mást is…
Kicsit meglepődtem, hogy így „megijedt” attól hogy esetleg elmegyek, de valahol jólesett, hogy ennyire szerette volna hogy maradjak. Kicsit elmosolyodtam, és visszafordultam hozzá, majd leültem mellé a kanapéra, és nagyot sóhajtottam.
- Hát, nincs más választásom, maradok… hiszen ha én nem vagyok itt, behugyálsz.
Baekhyun nagyra nyitotta a szemeit, és elvigyorodott, majd a vállamra csapott egyet, én pedig csak nevettem a bajszom alatt.

Csaknem az egész napot végigfilmeztük Baekhyunnal, és bár még egyszer-kétszer megpróbálkozott azzal, hogy hadd hagyjuk legalább egy kicsit a pornócsatornát, mert hogy elképesztő, micsoda bakikat vétenek a rendezőtársai, és érdemes megnézni, én azonnal kikaptam a kezéből a távkapcsolót, és átkapcsoltam az Animal-planetre, ahol cuki majmos műsor ment. Egyre inkább belejöttem Baekhyun vérének szívásába, és máris előrukkoltam azzal, ő melyikre hasonlíthat jobban. Nagyon viccesen nézett ki ahogyan puffogott. Ő is tudott egy-két frappáns kommentárt hozzáfűzni néha a filmekhez, amiken jót nevettem, és csodálkoztam is, mert nem gondoltam volna, hogy Baekhyunnak ilyen jó humora van. A legvégén már nem is figyeltünk a filmre, csak arra, miből lehet a legtöbb poént kihozni.
Miután segítettem neki kimenni a fürdéshez akárcsak tegnap, még meg akartunk nézni egy utolsó filmet, ami tényleg jónak ígérkezett, így azt igyekeztük csendben nézni. Azonban Baekhyun a „nagy napi fáradozások” következtében ismételten elaludt rajta.
Már későre járt, így arra gondoltam, most már én is elhúzom a csíkot.
Hazafelé menet valami furcsa volt. Már számtalanszor mentem haza ezen az útvonalon, azonban valami mégis más volt... és hamarosan rá is jöttem, hogy mi: jó kedvem volt.
Hosszú idő óta először most tudtam elmondani magamról azt, hogy jó a hangulatom.
 

10 megjegyzés:

  1. Nagyon vicces volt tényleg.APalacsintàs részen síràsig röhögtem a fejem. Olyan kis ügyetlen szegény. Baekel pedig nagyon aranyosak :)

    VálaszTörlés
  2. Woooooow :DDDDDD IMÁDTAM!!!!! Istenemm Chanyeol inkább ne főzz, nem a te asztalod ez. Nagyon örülök annak, hogy végre egy jókedvű napot töltöttek el együtt. Beakhyun is rengeteget beszélt, és Chanyeol se nevetett ennyit sose az egész fanficc alatt. Úgy érzem egyre közelebb kerülnek egymáshoz *-* Kár, hogy nem aludt ott Baekhyunnál. Folytatááááást! :D

    VálaszTörlés
  3. Huhú... na mi lesz ebből? Nagyon tetszett!!! Chanyeol főzési tudománya valami csoda :D Remélem végre összejönnek ;) Nagyon nagyon nagyon várom a következőt!!!! :D

    VálaszTörlés
  4. Ez annyira édes rész volt, hogy reggel, mikor olvastam, végig mosolyogtam a buszon. :D Kezdenek végre egymásra hangolódni, és ennek annyira örülök!:)) Ideje volt már. :D Bár Chanyeol pornófóbiáját nem értem. xD Srác létére nem szereti?? Ez azért meglep minden egyes alkalommal, Baek meg... istenem, imádom. xDD Nagyon baba karaktert varázsoltál mindkettőjüknek, és úúú *-*
    Várom már a következőt:3

    VálaszTörlés
  5. Chanyeol egy állat XD közveszélyes mind magára, az emberekre, és a konyhára nézve XD
    Végre alakulgat a kommunikáció kettejük között :D szinte már örülök, hogy Baekhyun megsérült (na jó ez gonosz voltxD). Behalok szakmai szemmel nézi a pornót xD Csodálkoztam, hogy Baekhyun perverz énje nem tört felszínre, de kel egy ilyen is :D nem kell mindig a frászt hozni szegény Canyeolra XD
    Várom a folytatást *-*

    VálaszTörlés
  6. Hát én sírva fakadtam Chanyeolon XD Szódabikarbóna meg fűszerek a palacsintához? Ecsém XDDD Én fogtam a fejem szó szerint, amikor ezeket elővette xD Aztán jött, hogy nem fakanállal kell keverni... XD Chanyeol, oké, hogy nem vagy konyhatündér, de palacsintát az is tud csinálni, aki még sosem csinált xD Istenem, ez az ember... :D Nagyon kész :D
    Annak viszont örültem, hogy Baekhyunnal ilyen jól elszórakoztak és ennyire - úgymond - egymásra találtak. Azt hiszem, mindkettőjüknek jót tesz a másik társasága és lassacskán jó barátok lesznek - vagy már most azok :) Vártam már ezt a pillanatot és kíváncsi vagyok, vajon a kapcsolatuk milyen mélyre süllyed :)

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. Hát, rég nevettem ennyit egy fanfictionon, de most bepótoltam a lemaradást, az biztos. xD Imádom ezt a két embert, és olyan aranyosra kreáltad a karaktereket, hogy behugyálok rajtuk. Pedig nekem ép mind a két lábam. :D Kíváncsian várom, mi lesz velük később, mert ahogy látom, egyre jobb a kapcsolatuk. Szerencsére. *-* :3

    VálaszTörlés
  9. Olyan édes ez Chanyeol, komolyan imádom. De ha tényleg így főz, inkább nem kérek belőle. Kicsit defektes a fiú, de szeretni való. Baek meg egy kismajom némi perverz hajlammal. Az volt a legjobb, hogy szakmai bakikat keres. Tényleg, hát milyen bakit lehet elkövetni egy pornófilmben? Elflejtik a színészek a szöveget, vagy mi? Azt viszont tényleg nem értem, hogy egy fiatal srác miért nem szereti a pornót? Mondjuk én még nem találkoztan ilyennel. Nem baj, így olyan kis ártatlanka. Remélem, hamar jön a következő rész. Nyuszó

    VálaszTörlés
  10. Hát én annyira imádom ezt a sorozatot, hogy már alig várom a folytatást. :3 Mindig idelátogatok hozzád. Olyan jó, ahogy írsz. Ide ragasztja az ebereket. :3 Tökéletes. :D
    Csak ügyesen a folytatással, a történethez meg most semmit nem fűznék, mert agyi hulla vagyok. XD Bocsi. :3
    De imádom a két főszereplőt és Chan annyira uuuh. *-* jó hogy kezd jókedve lenni. :3

    VálaszTörlés