
- Hahó – szóltam be a lakásba
miután becsuktam a bejárati ajtót magam után. A lakásban félhomály volt, a néma
tévé villogva szimulált „diszkóvilágítást” a nappali fehér falára. Baekhyunra
rápillantottam, aki még mindig édesdeden szunyókált a kanapén. Éjjel kissé
megizzadt arca erősen nyomódott hozzá a kanapé nagy díszpárnájához, szája félig
nyitva volt, és alvási rituáléját megkoronázta halk, ismétlődő horkolásával.
Elég viccesen nézett ki, haja összevissza állt. Halkan felkuncogtam.
Na, amíg ez itt húzza a lóbőrt, mi a szart csináljak?...
Reggel kilenc volt, de ő még
mindig aludt. Nem volt kedvem sehová se menni, a munkahelyemen még mindig nem
volt semmi előrelépés, így gyakorlatilag az ég világon semmi dolgom nem volt.
Támadt egy ötletem, miszerint
csinálok valami reggelit – én amúgy sem ettem túl sokat otthon, mert nem volt
elég kaja, és lusta voltam még a boltba is leszaladni.
Nos, gondolhatjátok, micsoda
szakács beállítottságú lehetek, ha minden nap a legtáplálóbb étel, amit a
szervezetembe juttatok, általában a mirelit szendvics, vagy a pizzériából
megmaradt pizza, ami kihűlt.
Nem is tudom mi ütött belém, hogy
hirtelen rám jött a főzhetnék – talán az unalom vett rá…
Mivel az első reggeli kaja ami
eszembe jutott, a palacsinta volt, így gondoltam, sütök azt. Csak nem lehet
olyan nehéz…
Halkan elkezdtem keresgélni egy
serpenyőt, amelyben nekikezdhetek a munkának. Találtam is, és bár kissé nagynak
tűnt, mivel nem láttam a homályban mást a szekrény mélyén, gondoltam, ez jó
lesz.
Mi kellhet egy palacsintába?... Olaj.
Kinyitottam a konyhaszekrényt,
ahol meg is találtam az imént gondolataim között járkáló hozzávalót, és pluszban
még pár dolgot elővettem, ami eszembe jutott, hogy biztos kellhet hozzá.
Liszt, só, cukor… hm, mi kellhet még? Nem lehet, hogy csak ennyi dolog
van benne… mi ez? – néztem egy fehér porral teli kis üvegcsét. - „Szódabikarbóna.” – Fogalmam se volt, mi
az. - Ez is biztos kell. – fogtam meg,
és kiraktam az asztalra. – „Fűszersó.
Adjon ételének fenséges ízt kellemes aromát!” Hm. Ez nem ronthatja el –
raktam azt is az asztalra. (Nem tűnt fel egy percre sem, hogy ott virít a
csomagolásán egy hatalmas, sült csirkemell.)
Rájöttem a csekély kis agyammal,
hogy talán valami folyadék is kellhet, így a hűtőben a tojást és a tejet
meglátva elő is vettem mindkettőt.
Egy műanyag tálba legelőször
belelocsoltam egy kis olajat, gondolván, azt vettem elő legelőször, az jutott
eszembe legelőször – úgyhogy legyen az az első hozzávaló. Következőleg jött a
liszt. Mindenből úgy érzésre raktam csak, fülemben csengtek édesanyám szavai
gyerekkoromból: „a főzést mindig az a legjobb, ha érzésből csináljuk. A
szakácskönyvből főzött étel sosem lesz olyan!” Megfogadtam.
Miután beleraktam a szódabikarbóna
felét és öntöttem bele a fűszersóból meg a cukorból is, amitől furcsa módon
kicsit barnás színű lett a por, elégedett mosollyal folytattam a tejjel és egy
olyan 4-5 tojással. Miután minden benne volt, rájöttem, hogy el is kéne keverni,
úgyhogy fogtam egy fakanalat.
Azonban nem úgy akart kinézni,
ahogyan anya palacsintája… ez, leginkább… úgy nézett ki, mint egy tál hányás,
finoman szólva. Darabos volt, és az istennek nem akart összekeveredni.
Hát persze, de hülye vagyok! Ezt nem is kanállal kell keverni hanem
elektromos ketyerével!
Találtam is az egyik fiókban egy
mixert, amit bedugtam a konnektorba. A tésztába téve a végét felkattintottam a
kapcsolót békésen, azonban nagyon megijedtem, mikor éreztem, hogy a következő
pillanatban az egész tészta felcsapódik az arcomba.
Mi a…?!
Pár másodpercig azt se tudtam, mi
van, de aztán valahogy sikerült lekapcsolnom a bestiát, ami nem csak vadul
keverni kezdte a kotyvalékomat, de rohadtul hangos is volt, amibe bele se
gondoltam, hiszen Baekhyun simán felkelhetett rá.
Kitöröltem a szememből a
tésztadarabokat, és a konyhában körülnézve azt láttam, hogy gyönyörűségesen
felkentem az egész művemet a konyhabútorra, és egy-két helyen még a falra is.
Fájdalmas arccal konstatáltam
főzési kísérletem végkifejletét, mikor egyszer csak halk kacajt hallottam a
nappaliból. Tudtam, ki a hang gazdája, így a konyhapult fölött átpillantva már
meg sem lepett, hogy egy kócos fejű, vigyorgó Baekhyunt láttam kikukucskálni a
kanapé mögül.
Legbelül nagyon dühös lettem
magamra a szerencsétlenkedésemért, de Baekhyun vidám arcát elnézve már én se
tudtam megállni, hogy ne röhögjem el magamat kínomban. A tálat határozottan
félretolva kezdtem el vigyorogni és nevetni, majd arcomat a kezembe temettem.
- Van egy javaslatom, hozz egy
trópusi pizzát! – kiabálta felém Baekhyun, miközben kacagott.
- Ha nem tudnád, épp szabadságon
vagyok – mondtam neki viccelődve, és bementem a fürdőbe, lemosni az arcomat.
- Ya! Segíts ki a mosdóba! - kiabálta, majd miután elzártam a csapot és
megtörülköztem, kimentem hozzá a nappaliba, és csípőre tettem a kezemet.
- Na és ha nem segítelek ki akkor
bepipilsz? – vigyorogtam. Szerencsétlenségemet kompenzálva kedvem támadt
cukkolni őt.
- Ne szórakozz, vigyél már ki, mert
mindjárt ide…!
- Szegéény Baekhyun –
biggyesztettem le az ajkamat gonosz módon, mire ő kezdett mérges lenni.
- Vigyél ki, vagy kimegyek
egyedül! – mozdult volna meg hogy felálljon, de én felhagytam a színjátékkal,
és közelebb mentem hozzá, hogy felsegítsem.
Baekhyun a tisztaságmániájával
kisebb sokkot kapott mikor közelebbről meglátta amit műveltem a konyhájában, de
mondtam neki, hogy letakarítom, amit meg is tettem amíg ő a mosdóban volt.
Miközben vizsgáltam a helyiség szegleteit, a ravatalt meglátva
megkönnyebbültem, hogy legalább az tiszta maradt.
- Mi lett volna, ha nekiállsz
sütni? Már nem élnénk – cukkolt tovább miután evickéltünk vissza a kanapéhoz.
- Ha-ha, nagyon vicces –
sandítottam rá, ő pedig csak óvatosan nézelődött a lába elé.
Olyan furcsa volt most Baekhyun viselkedése.
Sokkal nyíltabb volt, beszédesebb, és valahogy olyan… normálisabb. Nem tudtam
mire vélni ezt a hirtelen változást, minden esetre örültem neki, mert - bár a
reggel nem volt túl sikeres – mégis jó kedvre derített engem.
Baekhyun lehuppant a kanapéra, és
a kezébe vette a távkapcsolót, majd kapcsolgatni kezdte a tévét.
- Na jó… kell még valami? Csak
mert akkor én…
- Hozz trópusi pizzát – mondta a
tévé bámulása közben.
- Amint mondtam, szabadságon
vagyok – mondtam komoly arccal, mire ő odakapta felém a fejét, és láttam rajta,
hogy értetlenül néz. Teljesen bekajálta, hogy komolyan mondtam amit mondtam. –
Hülye. – vigyorodtam el – Hozok… mindjárt jövök. – fordultam sarkon, és kimentem
a bejáraton.
**
- Már megint EZ?! – háborodtam fel,
miután ledobtam a pizzát a kávézóasztalra, és megláttam a pornót a tévében,
amit Baekhyun úgy nézett, mint egy romantikus kalandfilmet.
- Hé, én ezt szakmai szemmel nézem
– mondta, majd kivett egy szeletet a pizzásdobozból. – Nem csatlakozol?
- Kösz, de inkább én ezt kihagyom –
vetettem még egy pillantást fintorogva a képernyőre. Nincs az az ISTEN miért én
nekiálljak együtt pornót nézni Baekhyunnal egy kanapén, kettesben, egy
lakásban!! – Talán ez is a… te filmed?
- Nem. Én csak melegpornóval
foglalkozom – jelentette ki magabiztosan, szemrebbenés nélkül, én pedig már meg
is bántam, hogy egyáltalán kezdeményeztem bármiféle beszélgetést erről. El is
fordultam a képernyőtől.
- Na jó, ha ezt nézed tovább, én
inkább elmegyek levegőzni, majd egyszer csak visszajövök, ha.. kipornóztad
magad.
- Ne! – kapcsolta ki a tévét
hirtelen, és felém fordult. Kérlelő szemekkel nézett rám. – Ne menj el.
Nézhetünk mást is…
Kicsit meglepődtem, hogy így „megijedt”
attól hogy esetleg elmegyek, de valahol jólesett, hogy ennyire szerette volna
hogy maradjak. Kicsit elmosolyodtam, és visszafordultam hozzá, majd leültem
mellé a kanapéra, és nagyot sóhajtottam.
- Hát, nincs más választásom, maradok…
hiszen ha én nem vagyok itt, behugyálsz.
Baekhyun nagyra nyitotta a
szemeit, és elvigyorodott, majd a vállamra csapott egyet, én pedig csak
nevettem a bajszom alatt.
Csaknem az egész napot
végigfilmeztük Baekhyunnal, és bár még egyszer-kétszer megpróbálkozott azzal,
hogy hadd hagyjuk legalább egy kicsit a pornócsatornát, mert hogy elképesztő,
micsoda bakikat vétenek a rendezőtársai, és érdemes megnézni, én azonnal
kikaptam a kezéből a távkapcsolót, és átkapcsoltam az Animal-planetre, ahol
cuki majmos műsor ment. Egyre inkább belejöttem Baekhyun vérének szívásába, és
máris előrukkoltam azzal, ő melyikre hasonlíthat jobban. Nagyon viccesen nézett
ki ahogyan puffogott. Ő is tudott egy-két frappáns kommentárt hozzáfűzni néha a
filmekhez, amiken jót nevettem, és csodálkoztam is, mert nem gondoltam volna,
hogy Baekhyunnak ilyen jó humora van. A legvégén már nem is figyeltünk a
filmre, csak arra, miből lehet a legtöbb poént kihozni.
Miután segítettem neki kimenni a
fürdéshez akárcsak tegnap, még meg akartunk nézni egy utolsó filmet, ami
tényleg jónak ígérkezett, így azt igyekeztük csendben nézni. Azonban Baekhyun a
„nagy napi fáradozások” következtében ismételten elaludt rajta.
Már későre járt, így arra
gondoltam, most már én is elhúzom a csíkot.
Hazafelé menet valami furcsa volt.
Már számtalanszor mentem haza ezen az útvonalon, azonban valami mégis más volt... és hamarosan rá is jöttem, hogy mi: jó
kedvem volt.
Hosszú idő óta először most tudtam
elmondani magamról azt, hogy jó a hangulatom.
Nagyon vicces volt tényleg.APalacsintàs részen síràsig röhögtem a fejem. Olyan kis ügyetlen szegény. Baekel pedig nagyon aranyosak :)
VálaszTörlésWoooooow :DDDDDD IMÁDTAM!!!!! Istenemm Chanyeol inkább ne főzz, nem a te asztalod ez. Nagyon örülök annak, hogy végre egy jókedvű napot töltöttek el együtt. Beakhyun is rengeteget beszélt, és Chanyeol se nevetett ennyit sose az egész fanficc alatt. Úgy érzem egyre közelebb kerülnek egymáshoz *-* Kár, hogy nem aludt ott Baekhyunnál. Folytatááááást! :D
VálaszTörlésHuhú... na mi lesz ebből? Nagyon tetszett!!! Chanyeol főzési tudománya valami csoda :D Remélem végre összejönnek ;) Nagyon nagyon nagyon várom a következőt!!!! :D
VálaszTörlésEz annyira édes rész volt, hogy reggel, mikor olvastam, végig mosolyogtam a buszon. :D Kezdenek végre egymásra hangolódni, és ennek annyira örülök!:)) Ideje volt már. :D Bár Chanyeol pornófóbiáját nem értem. xD Srác létére nem szereti?? Ez azért meglep minden egyes alkalommal, Baek meg... istenem, imádom. xDD Nagyon baba karaktert varázsoltál mindkettőjüknek, és úúú *-*
VálaszTörlésVárom már a következőt:3
Chanyeol egy állat XD közveszélyes mind magára, az emberekre, és a konyhára nézve XD
VálaszTörlésVégre alakulgat a kommunikáció kettejük között :D szinte már örülök, hogy Baekhyun megsérült (na jó ez gonosz voltxD). Behalok szakmai szemmel nézi a pornót xD Csodálkoztam, hogy Baekhyun perverz énje nem tört felszínre, de kel egy ilyen is :D nem kell mindig a frászt hozni szegény Canyeolra XD
Várom a folytatást *-*
Hát én sírva fakadtam Chanyeolon XD Szódabikarbóna meg fűszerek a palacsintához? Ecsém XDDD Én fogtam a fejem szó szerint, amikor ezeket elővette xD Aztán jött, hogy nem fakanállal kell keverni... XD Chanyeol, oké, hogy nem vagy konyhatündér, de palacsintát az is tud csinálni, aki még sosem csinált xD Istenem, ez az ember... :D Nagyon kész :D
VálaszTörlésAnnak viszont örültem, hogy Baekhyunnal ilyen jól elszórakoztak és ennyire - úgymond - egymásra találtak. Azt hiszem, mindkettőjüknek jót tesz a másik társasága és lassacskán jó barátok lesznek - vagy már most azok :) Vártam már ezt a pillanatot és kíváncsi vagyok, vajon a kapcsolatuk milyen mélyre süllyed :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHát, rég nevettem ennyit egy fanfictionon, de most bepótoltam a lemaradást, az biztos. xD Imádom ezt a két embert, és olyan aranyosra kreáltad a karaktereket, hogy behugyálok rajtuk. Pedig nekem ép mind a két lábam. :D Kíváncsian várom, mi lesz velük később, mert ahogy látom, egyre jobb a kapcsolatuk. Szerencsére. *-* :3
VálaszTörlésOlyan édes ez Chanyeol, komolyan imádom. De ha tényleg így főz, inkább nem kérek belőle. Kicsit defektes a fiú, de szeretni való. Baek meg egy kismajom némi perverz hajlammal. Az volt a legjobb, hogy szakmai bakikat keres. Tényleg, hát milyen bakit lehet elkövetni egy pornófilmben? Elflejtik a színészek a szöveget, vagy mi? Azt viszont tényleg nem értem, hogy egy fiatal srác miért nem szereti a pornót? Mondjuk én még nem találkoztan ilyennel. Nem baj, így olyan kis ártatlanka. Remélem, hamar jön a következő rész. Nyuszó
VálaszTörlésHát én annyira imádom ezt a sorozatot, hogy már alig várom a folytatást. :3 Mindig idelátogatok hozzád. Olyan jó, ahogy írsz. Ide ragasztja az ebereket. :3 Tökéletes. :D
VálaszTörlésCsak ügyesen a folytatással, a történethez meg most semmit nem fűznék, mert agyi hulla vagyok. XD Bocsi. :3
De imádom a két főszereplőt és Chan annyira uuuh. *-* jó hogy kezd jókedve lenni. :3