12. rész

A halk tévés vetélkedő bámulása közben szépen elcsámcsogtuk a pizzánkat – bár nekem egyáltalán nem ízlett, de ha már beleharaptam, gondoltam megeszem.

- Tényleg segítesz? – szólalt meg Baekhyun teli szájjal, miután lerakta a kávézóasztalra a tányérját.

Sóhajtottam egyet.

- Mi mást tehetnék? Bűntudatom lenne, ha nem tenném, tudván azt hogy ezek szerint rajtam kívül nincs más aki megtenné… - Én is leraktam a tányéromat, és megtöröltem a számat. Kis szünet után félve megkérdeztem tőle:  - Tényleg… nincs senki?

- Segítesz fürdeni? – vágott közbe rögtön szavaim elhangzása után, és egyenesen a szemembe nézett. Olyan volt, mintha a kérdésemet nem is hallotta volna.

- Eh.. fürdeni? – szaladt fel a szemöldököm hirtelen. Hát persze, első kérése természetesen a fürdetés, nem pedig az, hogy egy pohár vizet hozzak neki, esetleg segítsem ki a mosdóba… nem, fürdessem meg!

- Igen, fürdeni. Egyedül elcsúsznék!

Bár végül is… logikus, hogy egyedül nem tudja megoldani ilyen lábbal…

De most komolyan FÜRDESSEM MEG?

A gondolatra azonnal megjelent előttem egy pucér BFPM arckifejezéses Baekhyun. Próbáltam leplezni belül elszörnyedő, visszataszított érzéseimet, de egy nagy nyelés után éreztem, hogy mégiscsak sikerül egy enyhe fintort vágnom. Ő továbbra is csak ugyanazon arckifejezéssel meredt rám – semmi zavartatás, vagy bármi, mintha a világ legtermészetesebb dolgát kérdeztem volna. Úgy festett, mint egy ártatlan kisgyerek.

Sóhajtottam egyet.

- Na jó, gyere, intézzük el… - mentem oda hozzá és átkaroltattam a nyakamat vele. Felsegítettem a kanapéról, majd lassan elkezdtünk bicegni a fürdő felé. Vészesen néztem a padlót és a lábainkat, nehogy elessünk, de bicebócás utunk közben valami eléggé elkezdett zavarni – méghozzá az, ahogy Baekhyun egy pillantást sem vetett a padlóra, hanem pár centire az arcomtól folyamatosan engem bámult.

- Te… azért jobb lenne ha te is a lábad elé néznél, nem csak én! – sandítottam oldalra, ő pedig csak jóllakott napközis mosollyal továbbra is vizslatta a profilom közeli látványát. Pont olyan arckifejezést vágott, mint amikor a pizzát hozom neki.

Sosem fogom megfejteni ezt az embert…

Lassan oda is értünk a nem túl messze lévő fürdő ajtajához, melyet kinyitottam. Ahogy betekintettem, úgy csillogott, mintha most sikálták volna ki minden szegletét Domestossal. Nem volt túl tágas, de volt fürdőkád és zuhanyfülke is.

- Na gyere… - léptem volna be a helyiségbe, de Baekhyun hirtelen megtorpant a küszöb előtt, és az ajtófélfának és az én vállamnak támaszkodva lecövekelt. – Mi az?

- El fogunk esni! – meredt a fürdő padlójára, és mutatóujjával rámutatott.

- Ne hülyéskedj már, az előbb még a lábad elé se néztél, most meg aggódsz hogy elesünk?! – néztem rá értetlenül.

Ez az ember a világ legnagyobb rejtélye, én mondom.

- Nem fogunk elesni, csak két lépés, és máris leülhetsz a WC tetejére. Gyere! – noszogattam volna, de ő felkiáltott, és a pólómba markolt, kétségbeesetten.

- Nem! Nézd, milyen fényes a padló!!

- Most akkor mégsem akarsz fürdeni?

- De! De… de akarok… - bólogatott sebesen, miközben a szemét le nem vette a fényes felületről. Annyira vicces volt, hogy így félt attól hogy elesik, de látszott rajta hogy mégis elszánt a rémültsége ellenére.

- Na, akkor gyere, lassan.

Próbáltam óvatosan húzni, mire ő ugrott egyet a jó lábával át a küszöbön. Éreztem ahogy a teste megfeszül, amint leérkezik, de mikor konstatálta hogy még nem került a padlóra, megkönnyebbült.

- Na, már csak egy lépés!

Megtettük azt is, és bár kicsit még messze volt a toalettől, ő távolról ráhuppant a tetejére, beteg lábát továbbra is nyújtva tartva.

Ő rögtön elkezdte lehúzni a pulóverjét és pólóját, mely alól előbukkant a felsőteste. Egy pillanatra megpihentettem a tekintetemet rajta, elnéztem milyen kis vézna, és milyen világos a bőre.

- Terítsd le szépen a mosógépre, nehogy összegyűrődjön. – nyújtotta felém a ruhadarabokat.

Bólintottam, és meg is tettem amire kért. Ezen kéréséből is beigazolódott, hogy, Baekhyun nagyon ügyel a rendre és a tisztaságra, mert az egész lakására jellemző volt.

Mikor visszafordultam hozzá, láttam, hogy küszköd a nadrágjával, a kinyújtott lábáról nem tudja lehúzni. Nem tudtam elnézni, úgyhogy leguggoltam és segítettem neki. Megfogtam a nadrág szárát, és elkezdtem lehúzni róla.

- Fürödj velem. – szólalt meg hirtelen, mire felnéztem rá.

- Ó, hogyisne! – álltam fel miután lekerült a nadrágja. Már majdnem elkezdte lehúzni a másikat is...

- AZT! – mutattam felé - …nem lehetne hogy, hogy is mondjam… magadon hagyod? – vakartam a fejem hátulját. Nem, nem igazán volt kedvem az ő pucér hátsóját bámulni!

Baekhyun vállat vont, és egy lábának segítségével felállt a WC tetejéről.

- Gondolom a kádba mész, ott le is tudsz ülni a zuhanyzáshoz – sarokkádja volt, szerencséjére.

Megint átkarolta a nyakamat és bicegve pár ugrással meg is érkeztünk a kád elé, amelynek a szélére leülve berakta a lábait, majd a sarok részére lepihent.

- Akkor… majd kiabálj, ha végeztél – mondtam, mire ő mosolyogva bólintott egyet, én pedig kimentem az ajtón.

Járkálni kezdtem a konyhában és a nappaliban, szemügyre véve a lakást még jobban. Megakadt a szemem azon a bizonyos DVD polcon, amiben becstelennél becstelenebb filmek sorakoztak szépen sorjában…

Jézus anyám, hogy lehet ilyeneket tartani így, szem előtt, hogy mindenki lássa?

Bár undorodtam tőle, mégis kíváncsi voltam rá, így lassan közeledtem felé, és közelebbről megvizsgáltam.

Fúj…

„Küzdjünk meg Feküdjünk le, mint férfi a férfival”

EZ A CÍM…

„Rendező: Byun Baekhyun”

EZ AZ Ő FILMJE!

Kikerekedett szemeimet végigfuttattam a többi filmen is, melyek között jó pár akadt, amelyek címe mellett szintén az ő neve állt.

- Jesszus! – motyogtam halkan, és gyorsan el is fordultam onnan, vissza a konyhába.

Hogy köthettem én itt ki, egy pornórendező házában, őt fürdetve, aki ráadásul rám van cuppanva? Chanyeol normális vagy te??!

Már megint elfogott rajtam a szörnyülködés, aztán a konyhában egy székre leülve ismét elkezdtem nézelődni. Megláttam azt a bizonyos ravatalt a száraz virágokkal, elégett mécsesekkel és a fekete keretes képpel, és előítéleteim azonnal megenyhültek.

Azért vagyok itt, mert ennek az embernek nincs senkije.

Vajon kik lehetnek ezek az emberek? A családja utolsó tagjai?

- ÁÁÁÁÁ!!!! – hallottam a fürdőből Baekhyun hangos kiáltását, mire azonnal felpattantam a székről. Már meg is jelentek a fejemben a képek Baekhyun betört koponyájáról a fürdőkádban fekve, ahogy elcsúszott, esetleg kiment térdéről, már jutott is eszembe a mentők száma, miközben odarohantam az ajtóhoz és hirtelen berontottam rajta.

- Mi az, mi történt???

Meglepetésemre Baekhyun sértetlenül ült a kád sarkán, ártatlan arckifejezéssel, és annyi különbség volt az előbbi emlékképeim és a mostani látkép között, hogy a pasas csurom vizes volt.

- Te mondtad, hogy kiabáljak, ha készen vagyok.

Homlokon csaptam magam.

Miért lepődök meg?

- Na jó, melyik a törülköződ? – fordultam az akasztó felé, ahol két színes frottír lógott.

- A kék.

Megmarkoltam a kéket, és odanyújtottam neki.

- Törülközz meg hamar, aztán kisegítelek.

Nemsokára már a konyha padlójára léptünk a fürdőből, Baekhyun vizes hajáról egy-két csepp a karomra hullott, bőréről férfi tusfürdő illata áradt. Nem vette fel a ruháit még, azt mondtam, majd a kanapén felveszi, úgy egyszerűbb lesz.

A konyha közepén megtorpant egy pillanatra, és oldalra fordította a fejét, egyenesen a ravatalra.

- A virágok.

- Nyugi, hozok neked új virágot – mondtam, és folytattam volna az utunkat, de ő továbbra is csak állt.

- Pirosat, és sárgát. És két mécsest, rózsaszínt, és fehéret. – mondta határozottan, tekintetét nem leemelve a képről.

- Meglesz. – bólintottam, majd kisvártatva ő is megindult, azonban arcán láttam, hogy hirtelen nagyon elszomorodott.

Odaértünk a kanapéhoz, ő pedig megkomolyodott arccal lehuppant arra. Szeméből eltűnt az a szokásos örömteli csillogás, inkább a semmibe meredt, üres tekintet foglalta el helyét.

- Mondd Baekhyun… ők kik azon a képen? – kérdeztem meg halkan, félve, de Baekhyun nem válaszolt. Megfogta a távkapcsolót, és eldőlt oldalra a kanapén, fejét könyökén támasztva, majd kapcsolgatni kezdte a tévét. Látszott, hogy céltalanul nyomkodja a gombot, és máshol jár az agya.

Nagyon fontos emberek lehettek a számára, ha ennyire nem beszél róla, és ilyen megrögzötten ragaszkodik azokhoz a tárgyakhoz.

Bementem a fürdőszobába, és kihoztam a ruháit.

- Tessék – tettem le a kanapé karfájára – öltözz fel ha szeretnél. Elmegyek virágért, rendben?

Továbbra sem szólt semmit, de láttam rajta, hogy hallja amit mondok.

Nem mondott soha egyetlen egy „köszönöm”-öt, vagy „kérlek”-et nekem, amióta segítek rajta. De nem is tudom… valamiért tőle nem is vártam el. Éreztem rajta, hogy mindentől függetlenül, hálás a maga módján.

A bolt épp majdnem bezárt, de még odaértem időben. Ugyanolyan virágokat kerestem, mint amilyet elejtett tegnap Baekhyun – és bingó, találtam is. A mécsesek szintén stimmeltek, így gondoltam, nem lehet probléma.

Mire visszaértem a lakáshoz, a tévében menő pornóra szegeződött a tekintetem, és majdnem kihullajtottam a kezemből a szerzeményeimet.

- NA DE BAEK- - kezdtem el hangosan, de mikor megláttam hogy elszundított a kanapén, befogtam a szám. Gyorsan kinyomtam a tévét, és még egyszer rápillantottam Baekhyunra.

Beteg lábát kinyújtva és a kanapéról lelógatva, hanyatt feküdt rajta, feje oldalra billent, szája pedig enyhén nyitva volt.

Enyhén elmosolyodtam, és picit megcsóváltam a fejemet.

Odaballagtam a ravatalhoz, és kiöntöttem a vázából a vizeket és a száraz virágokat, majd a mécseseket is kidobtam. Ugyanazon elrendezésben elhelyeztem az újakat, és meggyújtottam a gyertyákat.

Egy pillanatra távolabbról is megnéztem a berendezett bútort, majd halkan kiosontam az előszobába.

Már estére járt, így gondoltam nem zavarom tovább a trópusi pizza-mániást, és haza megyek. Óvatosan lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét, és kiléptem rajta.

Majd holnap reggel visszajövök.