2014. január 19., vasárnap

7. rész




Amilyen jó kedvvel csináltam végig az előző napot, olyan szar kedvvel indultam neki a mainak. A tegnapi kudarcomtól nemhogy a munkához, de még ahhoz sem volt kedvem, hogy egyáltalán felüljek az ágyban, miután kinyitottam a szememet az ébresztőórára. Egy semmirekellőnek éreztem magam… nem, nem is, inkább… egy senkinek-kellőnek.
Persze a mókuskerék forgott tovább. Napomat bearanyozta még az, hogy a robogóm szarakodni kezdett út közben, mikor a pirosnál álltam, párszor még le is állt. Emellé társult a „gyönyörű”, borús, esős időjárás, amitől még úgy szimplán is elmegy az életkedve az embernek, nemhogy annyi szarral a hátán, mint ami nekem van.
Igazából nem volt semmilyen komoly problémám, semmilyen stressz forrásom, amin aggódnom kellene. Volt munkám, volt egy rendszerem, megéltem a fizetésemből, voltak – még ha csak kettő is – barátaim… ha belegondoltam, panaszra nem volt okom. Mégis, úgy éreztem, hogy valami kezd engem beövezni, és felemészteni… Leginkább úgy éreztem senkinek sem kellek az égvilágon, és nem is fogok.
Estefelé, Baekhyun rendelését felvéve eszembe jutott valami, amin keservesen felkacagtam magamban.
Haha, még hogy nincs olyan ember, akinek kellenék. El is felejtettem! Hisz van egy perverz őrült akinek kellek, mit is panaszkodom én itt?!
Nagy sóhajjal indultam el a trópusiakkal a kezemben, és örültem, hogy végre vége a napnak, és mehetek haza.
Azonban a nap vége felé már nagyon kezdett elegem lenni a motoromból. A pizzák felét kihűlve vittem ki miatta, és mikor Baekhyun házánál még csak leállítanom sem kellett, hanem magától megállt, miután leszálltam róla, egy nagyot belerúgtam dühömben. Elegem volt mindenből, haza akartam menni, és elaludni, hogy legalább addig, míg alszom, nyugodtan legyek.
Türelmetlenül nyomkodtam a csengőt, mivel majd megfagytam odakint. Bár az eső elállt, hirtelen hatalmas szél kerekedett. Az máskor tündökölő csillagoknak nyoma sem volt, az égbolt helyette nyomasztó, feketés-szürkés ruhát öltött, és immár egy-két villám is megvillant a messzeségben, melynek hamarosan elérkezett a hangja is, hatalmas dörrenéssel.
Nyisd már ki, vagy itt hagyom a pizzákat a francba…
Megint abban a pillanatban jött, mikor azt hittem, nem jelenik meg. Miután kinyitotta az ajtót, széles vigyor ült ki arcára, és a szokásos puszika is megtörtént.
- Na, gyerünk, fogd a pizzád, mert nem akarok ebben az időben itt álldogálni! – nyújtottam felé gyorsan, miközben még jobban feltámadt a szél. Baekhyun a zsebében kotort, de nem talált semmit.
- Azt hiszem bent hagytam a pénzt a pénztárcámban….
- Akkor siess gyorsan! – mondtam neki határozottan, ő pedig bólintott egyet, és besietett a lakásba.
Nagyot sóhajtottam, és kezeimmel átöleltem saját magamat, hogy ne fázzak annyira. Dörzsölni kezdtem a karjaimat, és hátra néztem az utcára.
A fák lombjai vadul táncolni kezdtek, és hallatszott, hogy valahol le is tört egy nagyobb ág. A villámlások és dörgések egyre sűrűbbek lettek, majd egyről a kettőre eleredt az eső, de úgy, mintha dézsából öntötték volna.
Egyre türelmetlenebb kezdtem lenni. A motorom már teljesen elázott…
- Baekhyun!! – ordítottam be az ajtón. – Gyere már az istenit…
Hamarosan hallottam a dübörgő zoknis lépteket, és ismét megjelent az imént szólított.
- Ezer won lesz. – mondtam a tenyeremet kinyújtva, majd szavaim után közvetlenül egy akkora dörgés csapott le ránk, amelyre mindketten megugrottunk.
- Hű. - nézett fel az égre a szemöldökét ráncolva. - Mondd… nem akarsz inkább itt maradni, amíg le nem csitul az idő? – nyújtotta felém a pénzt, én pedig sietve kikaptam a kezéből, és zsebre vágtam.
Marad a halál… a végén még megerőszakol, baszki…
- Kösz, de… inkább gyorsan hazamegyek. – mondtam neki, és azonnal hátat fordítottam, mire éreztem, hogy megfogja a karomat. Én visszafordultam hozzá.
- Kérlek. – mondta, miközben kérlelő tekintettel nézett fel rám.
Az igazság szerint egy pillanatra talán megfordult a fejemben, hogy maradok. De azonnal ki is töröltem a gondolatot… nem kockáztathatok, ki tudja, milyen alak egy ilyen? Már így is elérte, hogy minden rendelésemkor megcsókoljon, a következő lépés hogy behívogat. Nem dőlhettem be.
Lenéztem. A zoknija már csurom víz volt, de ő mit sem törődve fogta továbbra is a karomat, arcomat fürkészve szemeivel.
- Menj be, mert fel fogsz fázni. Szép estét. – bólintottam egyet, és finoman kivettem a karomat fogásából, majd végig kezdtem sietni Baekhyun udvarának rövidke ösvényén, ami már szinte tóként funkcionált a leesett csapadékmennyiségtől. Kocogásom közben nagyot placcsant a pocsolya a lábaim alatt, a szél pedig még erősebbnek hatott, hogy a terasz nem védett meg. A sapka azon nyomban lerepült a fejemről, jó messzire… Kit érdekel, úgyis céges volt.
Mikor odaértem hűséges robogómhoz, eszembe jutott, hogy nem szuperelt ma valami jól, főleg, hogy idefele konkrétan lefulladt, amint ideértem.
Könyörgöm, könyörgöm, indulj be…
Mindennél jobban akartam, hogy felbőgjön azon a "jó" kis hangján, amitől alap esetben sokszor már fáj a fejem a nap végére.
Én csak fordítgattam a kulcsot, fordítgattam, de a nyökögésen kívül semmi mást nem hallatott szegényke. Tanácstalanul álltam előtte, fejemen éreztem a hatalmas cseppek kopogását, az arcomon patakzott az esővíz – még a szemem is alig tudtam nyitva tartani.
Hogy az a rohadt..!!!!!
Hatalmasat káromkodtam magamban, és dühömben ismét belerúgtam a tragacsba, ami még inkább garantálta, hogy én innen ezzel ma nem megyek sehová: ugyanis leszakadt a kipufogó.
Kibuktam.
- NAGYON jó! ROHADTUL jó! – tártam szét a kezeimet a motorral szemben, és kínomban elnevettem magam. Felnéztem az égre, és járkálni kezdtem a járgány körül, miközben hatalmas keserves vigyor húzódott a képemre. – Gyerünk, Istenem!! Verj még valahogyan!! Esetleg csapjon belém a villám, az még kegyes is lenne tőled!! Legalább megszűnne létezni a világon ez a szemét, haszontalan, lúzer!!! Igen, nem vagyok más, mint Park LÚZER Chanyeol!!! – torkom szakadtából üvöltöttem az ég felé, a bennem rejlő feszültséget teljesen kieresztve magamból. Egy-két esernyővel szaladó járókelő meg is bámult. – IGEN! Nézzétek ezt a lúzert, ugye milyen szép?? – ordítottam utánuk, majd a motoromra néztem, és ismét megindultam felé. Megfogtam, és teljes erőből eldöntöttem, mire az nagy placcsanással kifeküdt a folyószerű úton.
Járkálásom közben mikor Baekhyun bejárata felé fordultam, nagy meglepődésemre láttam, hogy épp felém baktat végig határozott léptekkel a tószerű kertjében, zokniban, elszánt, komoly arckifejezéssel.
Kinyitotta a kapuját, én pedig csak kikerekedett szemekkel néztem, mit csinál. Egyre közeledett felém, és mikor odaért hozzám, erősen megragadta a karomat, majd elkezdett a háza felé ráncigálni.
- Te meg mi a szart csinálsz?! Te is be akarod valamivel aranyozni még a napomat?! Ha valakire, akkor RÁD most biztosan nincs szükségem, Baekhyun!!   – kiabáltam ingerülten felé, miközben próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nagyon erős volt. Egyre közelebb és közelebb kerültünk a teraszához. Én már kezdtem elfáradni az ellenkezésben, neki pedig egyre könnyebb dolga volt. Határozott mozdulattal betuszkolt az ajtaján, becsukta, én pedig majdnem elestem a parkettán.
Zilálva pislogtam rá, ő pedig kitörölte a vízcseppeket és tincseket a szeméből, majd nagy sóhaj után szigorú tekintettel rám nézett.
- Segíteni próbálok, te idióta.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon vártam már, hogy új részt írj ehhez a történetedhez:) Imádom! Az igazat megvallva, az elején nagyon féltem, hogy elkapkodod majd, hiszen az a csók olyan gyorsan történt, hogy bennem ez kicsit megkérdőjeleződött. De örülök, hogy még sem lett igazam, és szépen ível tovább a sztori^^ Nem csodálom, hogy Chanyeol nem veszi észre Baekhyun segítségnyújtását, szegényem totálisan le lett terrorizálva Baek által xD A következő részre nagyon kíváncsi vagyok, szóval amilyen gyorsan csak tudod, írd meg :3 Élmény volt olvasni!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a véleményt! ^^ Igen, biztos voltam benne hogy meghökkentő lesz, de amilyen sűrűn történik, már nem csak Channienak de az olvasónak meg se kottyan :D Most indul be igazán majd a történet, úgyhogy köszi az olvasást és már nagyon viszket az ujjam, úgyhogy lehet hogy ma hozok :)

      Törlés
  2. Én is nagyon vártam már az új rész. Őszintén,nem igazán szoktam fiú páros ficiket olvasni, de ez nagyon megtetszett. Nagyon várom a kövi részt! ^.^

    VálaszTörlés
  3. Annyira reménykedtem hogy ma lesz finom friss, új rész és imáim meghallgatásra leltek. Szegény Chanyeol baba totál ki van akadva az előző napi kikosarazáson és hát az se segített a dolgon, hogy meghalt a motorja, esett és villámlott, szerintem én is így kiakadtam volna, sőt el is sírtam volna magam. Ez a mamlasz meg nem bírja felfogni, hogy Baekhyun csak segíteni akar neki, és én nem úgy vettem észre mint aki épp megerőszakolni készülne bárkit is, még egy szál zokniban is kiment érte. Remélem azért elmondja Baekhyunnak hogy mitől van így kiakadva, hogy legalább lelkitársat találjon benne. Túl korai lenne Baekhyun részéről bármilyen szerelmi vallomás, ne kapkodjuk el a dolgot, de apró lépésekben megindulhat esetleg a kapcsolatuk *-* Nagyon hamar hozd a következő fejezetet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, de ő kissé paranoiás is, így nem csoda hogy tart tőle, ha már minden amit eddig kapott tőle csak csók volt :'D Na de ez hamarosan megtörik. ;) Köszi a véleményt és az olvasást ^^

      Törlés
  4. Úristen, ez a fici valami eszméletlen *-* Egyrészt mivel ők ketten a kedvenc párosom, másrészről pedig nagyon tetszik az egész történet. Totálisan bele tudom képzelni Chanyeolt a szerencsétlen pizzafutár szerepébe, de a többi karakter is nagyon a szívemhez nőtt, bár a szexi dancing machine Kait kicsit nehéz beleképzelni az aggódó apuka szerepébe, de mint minden ez is jól áll neki :3 Kris és az ő nemtörődöm stílusa pedig haláli :D
    Olyan jó volt olvasni, hogy ebben a részben hosszabb párbeszéd is lezajlott közöttük nem csak a szokásos "ezer won lesz" mondat :) és Baekhyun egyem meg de rendes, ahogy próbál segíteni <3
    Már nagyon várom mit hozol ki a következő részből. Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a ficit és hogy olvashatom :3 ezer hála érte, és minden tisztelet az írónak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen ^^ Igen, Kai karakterével nekem is fura volt írni így, kb. tényleg csak a kinézet lett egyenlő, belülről egészen más :D Krist nem nagyon ismerem, de amennyit láttam belőle, nekem ez az ő eltúlzott, sarkított változata xD
      Én is várom mit szóltok majd a következőkhöz *-* hamarosan hozom ;) Köszi a véleményt!

      Törlés
  5. Juj végre :3 hajrá igy tovább! Már vártam, hogy tovább lépjen a kis "kapcsolatuk" Izgatottan várom a kövit!

    VálaszTörlés