5. rész

- Jó reggelt – köszöntem a főnökömnek a pizzázó ajtaján belépve, mire ő egy köszönésre se méltatva kezembe nyomott két pizzát.

- Extra sajtos és baconos, nesze – morogta oda, és rámutatott a cetlikre. – Ott a cím.

Ránéztem a pizzákra, majd az öregre, aki már el is fordult, hogy csinálja a tovább dolgát. Én nyeltem egyet, és megszólítottam őt.

- Öhm… főnök!

Az öreg megfordult, és olyan arckifejezést vágott, mintha azt gondolná, „te meg hogy merészelsz egyáltalán megszólítani engem”.

- Mi van?

- Hát… nos, én csak arra gondoltam, hogy… - szorongattam a pizzát zavaromban - talán ha lehetséges, persze csak akkor…  hogy… szóval, körzetet váltanék.

A főnök összeráncolta a szemöldökét, és csípőre tette a kezeit. Én már akkor tudtam, hogy elsüllyedtem.

- Minek akarsz te körzetet váltani, mi?

- Hát… - vakartam meg a fejemet – öhm… azért, mert, tudja… tudja van egy ház, egy vásárló, akivel hogy is mondjam... problémák akadtak…

- Problémák? – vágott a szavamba a zsémbes, lassú, dallamos hangvétellel. –Te meg mit problémázol itt? Örülj hogy van munkád! Inkább menj, mert amíg itt jártatod a szád, addigra kihűl ez a pizza is! – emelte feljebb a hangját, mire az ott étkezők ránk néztek. - Nem cserélsz körzetet, csak megkavarnád az egész rendszert vele. – fejezte be a mondatát, és további válaszomat meg sem hallgatva hátrafordult, és bement a konyhába.

Nagyot sóhajtottam, és kimentem a két pizzával a boltból. Gondoltam, hogy ez lesz…

**

Szinte biztos voltam benne, hogy ma este is rendelni fog a kis barátunk, azonban kiötlöttem valamit. Megpróbálom kikerülni a rendelést, valahogy… valahogy átadom másnak. Igen, azt hiszem ez lesz a megoldás…

Este kilenc körül járt, mikor a szokásos, Baekhyun trópusija mellé a körzetben még egy pizzát rendeltek, egy másik házból. Azonnal kaptam az alkalmon, mikor megláttam, hogy arra a plusz pizzára Taot küldik ki.

- Tao! – szóltam a munkatársam után, mikor átvette a pizzát, és már majdnem indult volna kifelé az ajtón.

- Mondjad, Chanyeol – fordult vissza felém egy kedves mosollyal.

Közelebb mentem hozzá.

- Mondd… nem tudnánk rendelést cserélni? – kérdeztem tőle halkan, mire ő felvonta a szemöldökét.

- Hogyhogy?

- Csak… csak, nem tudom megmagyarázni, a lényeg, hogy én nem szeretnék abba a házba menni.

Tao pislogott párat, majd megvonta a vállát.

- Hát jó, felőlem cserélhetünk – nyújtotta oda a pizzát felém, én pedig nagy vigyorral adtam át Baekhyunét.

– Köszönöm Tao! De… azért légy óvatos, oké? – veregettem meg a vállát, és sebesen kimentem a boltból, széles vigyorral. Ez az! Ma nincs potya csók!

**

Baekhyun a csengetés hallatán azonnal az ajtóhoz sietett, örömteli mosollyal az arcán. Azonban mikor meglátta, hogy az ajtóban nem a várva várt személy áll, mosolya elhalványult, és csalódottá vált.

- Jó estét kívánok. Byun Baekhyun? – kérdezte Tao kedvesen, mire Baekhyun bólintott.

- Igen, én vagyok az. A trópusi pizza, ugye?

- Így van, az öné. Ezer won lesz. – nyújtotta oda Tao, majd Baekhyun elővette a pénzét, és odanyújtott kétezer wont. Taonak felszaladt a szemöldöke a pénzösszeg láttán, majd Baekhyunra nézett. – Ez… ez biztos, uram?

- Hát persze. – mosolygott kedvesen Baekhyun rá, és a kezébe nyomta a pénzt. – A pizzafutárkodás nem egyszerű munka, ráadásul most extra gyors volt a kiszolgálás. Tedd csak el.

- Oh.. hát, köszönöm szépen – nézett vásárlójára Tao derűs arccal, és zsebre tette az összeget. Már ment is volna el, mikor Baekhyun utána szólt.

- Mondd csak… - Tao visszafordult hozzá. – Most hogyhogy nem a munkatársad jött? Máskor mindig ő hozza a pizzát. Csak nem rúgták ki?

- Chanyeolra gondolsz? – Baekhyun bólogatott. – Nos, öhm… tudod, sok rendelés volt a körzetében, így most engem küldtek ide, őt pedig máshová. Nem, nem rúgták ki.

- Értem – mosolygott Baekhyun – akkor… további szép estét neked.

Tao visszamosolygott rá.

- Neked is. – mondta, majd elindult kismotorja felé.

**

Másnap ismét úgy mentem a munkába, hogy ki fogok minden alkalmat használni arra, hogy elkerüljem Baekhyunt. Arra azért kíváncsi voltam, hogy Taoval is ugyanazt művelte-e mint velem – bíztam benne hogy nem, mert akkor Tao se fog többet oda kimenni.

- Szervusz, Chanyeol – köszönt nekem Tao mikor találkoztunk.

- Szia! Na, kivitted tegnap azt a trópusit? – kérdeztem félve.

- Igen – bólogatott – nem is értem mi a bajod azzal a pasassal. Teljesen rendes, egy csomó borravalót adott.

Aha! Szóval csak velem ilyen. Ez már fix. Fantasztikus… van egy fanatikus, őrült, perverz rajongóm…

**

Pár napig sikerült Taot rávennem, hogy ő vigye ki Baekhyun pizzáit, én pedig boldog voltam, hogy a módszerem talán bevált. Azonban egyik este, mikor szokásos módon ismét jött a trópusi rendelés, és elkaptam Taot, úgy látszott, nagyon el van havazva.

- Tao, esetleg figyi… nem tudnád kivinni te újra ezt a pizzát? – kérdeztem tőle magabiztosan, miközben ő sürgött forgott.

- Chanyeol, figyelj, nekem erre most nincs időm, vidd ki te, a te körzeted. Nincsen az ég világon semmi baj azzal a pasassal! – hadarta gyorsan el, majd ki is viharzott egy rakat pizzával a kezében.

Mi? Ne már…! Megint nekem kell kivinnem??!... Istenem az égben…

Fájdalmas képpel battyogtam ki az ajtón.

Nagy sóhajjal csöngettem be az ismerős kis házba. Már a számat húztam, ahogy vártam az ajtó kinyitódására, de mikor már két perc múlva, a harmadik csöngetés után sem nyílott az ajtó, kezdtem kissé összezavarodni. Már azt hittem, nem is jön.

Egyszer csak majdnem kiugrott a szívem a helyéről, mikor hirtelen a hátam mögül két kezet éreztem a derekam köré fonódni, a fülembe pedig egy ismerős hang suttogta:

- Addig rendelek, amíg nem te jössz.

Azonnal megfordultam, és hát csodák csodájára ki volt ott? Baekhyun, azzal a jól ismert, perverz mosolyával, amitől felállt a hátamon a szőr.

Miután megfordultam, ő közelebb lépett hozzám, az ajtónak nyomott, és hosszasan megcsókolt.

- Mmmh! – adtam ki egy kétségbeesett hangot a csók mögül, és próbáltam eltolni, viszont még jobban megijedtem, mikor rájöttem, ahhoz képest hogy milyen törpe, mennyire erős. Úgy nyomott neki annak az ajtónak, hogy szinte esélyem sem volt levakarni őt magamról.

Hirtelen támadt egy ötletem. Lenyomtam a hátam mögötti kilincset, ezzel hátra hőköltem egyenesen a lakásba. Majdnem hátraestünk mindketten, de szerencsére sikerült talpon maradnom. Hála az égnek ez a mozzanat megtette a hatását, mert már nem csüngött rajtam.

- Jó, oké, rendben! Akkor most mondd meg, hogy mit akarsz tőlem!! – kiabáltam felé zilálva, széttárt karokkal, majd félrecsúszott sapkámat megigazítottam a fejemen.

Baekhyun arckifejezése még mindig nem változott semmit, csak halkan kuncogott egyet, és ismét közelebb lépett hozzám.

- Mindent. – mondta majdhogynem suttogva, én pedig eltorzítottam arckifejezésemet.

- Te beteg vagy… - mondtam neki, majd kimentem a házból.

A számat törölgetve siettem a motorom felé.

Már megint fizethetem ki zsebből a pizzát… - gondoltam, majd elkezdtem a kabátzsebemben kutakodni a pénztárcám után. Azonban mikor ráültem a motorra, éreztem, hogy a farzsebemben van valami, ami eddig nem volt…

Belenyúltam, és kihúztam belőle az ezer wont.

Beletette…