EXTRA! - 5. fejezet

- Cas... – szóltam volna utána, de félúton meggondoltam magam. Jobb ez így. Sajgott a szívem, mert megbántottam, de azonnal az eszembe jutott Baekhyun. Máris mardosni kezdett a lelkiismeret ha az elmúlt perc történéseire gondoltam. A mobilomhoz nyúltam, és a képernyő vagy öt nem fogadott hívást mutatott. Nagyot sóhajtottam, és ujjaim automatikusan a hívás gombra irányultak, de eszembe jutott, hogy ha felhívom, azonnal kell majd valami okot adnom, hogy miért késtem, hol voltam idáig. De jelen pillanatban egyetlen egy sem jutott eszembe, így úgy döntöttem, inkább elrakom a telefont, és hazamegyek, út közben pedig kitalálok valamit.

Beültem a kocsiba, és a sebességtáblákkal mit sem törődve nyomtam a gázt, hogy minél előbb beérjek a céghez, és a kocsit letéve haza tudjak motorozni.

Mit gondolhat? Mégis mit találjak ki, mi tartott idáig? Miért nem hallottam a telefont? Istenem... meddig süllyedtem... ráadásul rettenetesen hazudok, Baekhyunt pedig nehezen lehet becsapni.

Mondjam el neki az igazat? Lehet hogy az őszinteség lenne a legjobb? De most egyébként sincs valami fényes állapotba a kapcsolatunk, ez pedig csak rontana a helyzeten. Istenem, én idióta...

Ha belegondolok, nagyonis jó hogy Cassidy most megsértődött rám. Legalább nem kerülök vele kapcsolatba.

Egész úton rágtam a számat, és próbáltam kiötölni valamit, mit mondjak Baeknek. Végül arra jutottam, hogy azt mondom, a főnök bent tartott, aztán bedöglött a motor, és sokáig tartott, mire megszereltem. Igen, ezt azt hiszem hihető lesz...

Egy seggfej vagyok. – gondoltam magamban, miközben leszálltam a motorról. Sebesen levettem magamról a sisakot, és dobogó szívvel, sebes léptekkel közeledtem afelé a bizonyos zöld bejáratiajtó felé.

- Hahó, Baek... – szóltam határozottan, de halkan. Már majdnem éjfél volt, ilyenkor már le szoktunk feküdni aludni. Tényleg, a hamburger amiért eredetileg bementem Cassidyhez... azt sem hoztam. De Baek biztos vacsorázott már.

Nem volt a konyhában, sem pedig a nappaliban, a fürdő ajtaja nyitva volt, így a háló felé vettem az irányt. Az ágytakaró kipúposodott, és Baek borzos haja is feltűnt alóla. Háttal feküdt nekem. Először azt hittem alszik, de a kislámpa égett, ráadásul ahogy betorpantam, és halkan suttogtam a nevét, rögtön megfordult. A torkomban dobogott a szívem.

- Szervusz Chanyeol – ült fel az ágyban. A szemei vörösek voltak, arca fáradt, szája szélén aprócska mosoly bújt meg, de úgy láttam, nem őszinte.

- Baek... – mentem oda hozzá gyorsan, majd leültem az ágyra, és átöleltem. Ő is visszaölelt, és megsimogatta a hátamat. Ezután elváltam tőle, és a szemébe néztem: közelről még gyötörtebbnek tűnt. Talán csak fáradt? Lehet hogy felébresztettem.

Egy ideig csak néztem a szemébe, és nem szóltam semmit. Csodálkoztam azon, nem rohant le rögtön, hogy hol voltam eddig. Még csak mérgesnek sem tűnt.

Szemem sarkából egyszer csak észrevettem egy pár gyűrött papírzsebkendőt a párna mellett.

- Te... te sírtál? – kérdeztem kissé kétségbeesetten. Ugye nem...

- Hogy mi? – nézett maga mellé Baek, és a párna alá gyűrte a zsepiket. – Nem, csak meg vagyok egy kicsit fázva – nézett újra rám.

Nem tudtam hogy higgyek-e neki, de itt volt az ideje, hogy megmagyarázzam a késésem, mielőtt bármi is gyanús lenne.

- Ne haragudj hogy nem jöttem előbb, csak a főnök bent tartott, aztán a motorom is bedöglött. Hazajöttem volna gyalog, de azt mondta, javítsam meg most... a telefont sem hallottam. Bocsáss meg – nyeltem egy nagyot, és lesütöttem a szememet. Elhadartam az okot, igyekeztem közömbösen mondani, hogy véletlen se tűnjön fel hogy nem mondok igazat, és hogy mindeközben mekkora szemétládának érzem magamat.

- Semmi baj – mondta magára erőltetve egy újabb mosolyt, és simított párat a vállamon. – Menj, zuhanyozz le és feküdj le. Késő van – dőlt hátra újra. Én csak bólintottam egyet, és hirtelen egy gombóc nőtt a torkomban. Nem azért mert sírtam volna, csak egyszerűen nem bírtam tovább ezt a légkört. Ezt a képmutatást. Én is, és ő is. Tudom hogy valami baj van. És én vagyok a baj okozója. De ha valakinek, akkor nekem most aztán nem lenne jogom kérdezősködni, mégis mi a gond. De ő sem kérdez semmit. Mi folyik köztünk? Annyira szeretném rendbehozni...

Elhatároztam, hogy mindenemmel azon leszek, hogy minden olyan legyen köztünk, mint régen, a kapcsolatunk legelején. Hogy olyan legyek Baeknek, aki érdemes arra, hogy vele legyen. Boldoggá fogom tenni őt!

**

Reggel sajnálattal konstatáltam, hogy Baek nincs mellettem, pedig úgy átöleltem volna még. Korán ment munkába. Rossz érzés volt, hogy ez a furcsa helyzet volt az utolsó emlékünk egymásról a nap hátralévő részéig. Mire én tegnap mellé feküdtem, ő már aludt, pedig szívesen beszéltem volna vele, de csak annyit tehettem, hogy álmában simogattam.

Elszántan keltem fel. Elhatároztam, hogy meglepem őt ma valamivel, és különlegessé fogom tenni ezt az estét a számára. Újra az igazi mosolyát szeretném látni!

Ez hajtott egész nap. Cassidy nem volt bent a munkahelyen – hála istennek. Nagyon kínos lett volna. Gondolom a sebesülése miatt most táppénzre ment, így egy darabig nem is lesz, úgyhogy lesz időm leülepíteni magamban a történteket, és újra sínre kerülni Baekkel! Figthing!

Bementem a szakácshoz – illetve, inkább belógtam, mert  a főnök kinyírt volna, hogy mit keresek ott – mert volt egy tervem, mi is lehetne Baek számára a meglepetés.

- Hahó, Shindong!

- Áh, csá Chanyeol, te meg mi járatba vagy itt? Csak nem feljebb léptél a ranglétrán? – röhögött Shindong a fehér köpenyében, lisztes kézzel.

- Nem, nem igazán, igazából egy szívességet kérnék – vakartam fejem hátulját zavartan. Igazából jóban voltam Shindonggal, de még sose kértem tőle semmit, meg ő se tőlem – nem tudtam hogy fogadja a dolog.

- Na, hát mi lenne az?

- Öhm... lehet, hogy fura lesz ez a kérés, de... csinálhatnék egy saját pizzát? Egy meglepetés lenne valaki számára. Persze... kifizetném, teljes mértékben. Illetve, hát miért ne fizetném ki, igaz? Hehe... – Barom. -  Szóval csak kellene egy sima pizza, és hát mondjuk kechuppal ráírnék, vagy valami. Fogalmam sincs hogy lehet ezt kivitelezni... se... segítenél? – ilyen hülyének nem mostanában éreztem magam.

- Na-na, Chanyeol-baba, csak nem van valaki a láthatáron? – vigyorodott el Shindong, és közelebb jött, majd hangerejét kicsit lejjebb vette. – Csak nem Cassidy? Úgy tudom tetszel ám neki! Fúúú, de dögös az a pipi! Azok a... – már látszott Shindong tekintetén hogy teljes mértékben elképzelte azt amit éppen kimondani készült, de én azonnal közbevágtam.

- NEM! Illetve persze nem arra gondolok hogy nem lennének jók a... na jó, szóval, csak annyi, hogy nem róla van szó! – Mi lenne ha gondolkoznék mielőtt megszólalnék?

- Jól van. Ne aggódj fiam, tökéletes pizzád lesz – veregette meg lisztes kezével a vállamat, és kacsintott egyet. – Mit írjak rá?

Anyám, erre nem gondoltam. A Baekhyun férfinév, ergo, ha ezt iratom rá, akkor végem.

- Igazából... nem is az én szerelmemnek lesz, hanem a nővéremének! Csak megkért hogy csináltassak neki egy ilyet, ma van az évfordulójuk, és nagyon szereti a csávó a pizzát. – Huh! Nem gondoltam volna hogy ilyen gyorsan kitalálok ilyen frappáns hazugságot! Bakker... amennyit hazudok mostanság, ha én lennék Pinokkió, már előre dőlnék az orrom súlyától. – A csávó neve Baekhyun. Szóval mit tudom én, gondolom azt hogy szeretlek Baekhyun. És az íze! Legyen rajta bacon, sonka, kukorica, természetesen paradicsom, és jó sok sajt. Nagyon szereti ha sok sajt van rajta. És nehogy legyen rajta ananász! Azt Baekhyun utálja. A bolognaiból is elege van, úgyhogy a darálthús is kimaradhat róla – még mielőtt túl feltűnő lett volna, hogy mennyire ismerem „a nővérem barátjának” az ízlését, befogtam a csőröm.

- Rendben, meglesz öregem. Gyere be érte nap végén.

- Remek! – vigyorodtam el szélesen. - Nagyon köszönöm Shin... – még ki se tudtam mondtani rendesen a nevét, de már elnyomott mindent a főnököm rikácsolása.

- Chanyeol, te mamlasz, hol a francban vagy már?! Azt hiszed azért kapod a fizetést hogy trécselj?! Gyere most azonnal!!

Még vetettem egy hálás pillantást Shindong felé, majd kifutottam a konyhából.

A nap végén kíváncsian tartottam a konyhába a pizzáért. Szuperül nézett ki! Szív alakú volt a tészta, jó nagy és vastag, a tetején pedig sok-sok sajt volt, ami lehetővé tette hogy a kechuppal ráírt szép felirat jól látsszon. Ezen kívül még paradicsom-szívecskék is díszítették. Mesteri munka volt. Nagyon megköszöntem Shindongnak, bár az ára hallatán kicsit ráfagyott az arcomra a mosoly, dehát... a meglepetés miatt megéri. Majd eszünk vajaskenyeret egy darabig...

Jókedvűen mentem kia  boltból, mikor meglepően konstatáltam, hogy Baekhyun tart a pizzázó felé az úton. Nahát! Hogyhogy? Hisz sosem szokott kijönni elém!

Mosolyogva néztem ahogy közeledik. Már csak pár méter választott el minket egymástól, mikor egyszer csak a hátam mögül egy ismerős hang szólalt meg.

- Szia Chanyeol! Ne haragudj ha zavarlak, csak... – szólalt meg Cassidy, majd zavartan és ijedten ránéztem. Majd ismét Baekre siklott a tekintetem, aki ekkor már csak lépésekre volt tőlem. Elképzelésem se volt arról, mi lesz ebből. Mosolyogva megállt előttem, ekkor feltűnt, hogy egy ajándékszatyor van a kezében.

- Szervusz Chanyeol.

- Szi... szia Baekhyun – köszöntem neki én is, de hangom megremegett az izgatottságtól. A szívem eszeveszetten vert, és a víz is elkezdett leverni. Most mi lesz?

Egyszer csak Baek hirtelen odalépett elém, felágaskodott kicsit, majd vállaimon támaszkodva megcsókolt. Szemeim kimeresztettem, és azt gondoltam, ennyi. Végem van.