EXTRA! - 3. fejezet

Baek olyan volt, mint egy elképesztően finom csokoládétorta. Minden falat a mennybe repít belőle, de annyira tömény, hogy egy egészet még mindig nem tudok belőle megenni.

Egy ideje a fejemet fogva könyököltem a csapon, néha-néha szánalmasan belenézve tükörképem szemébe. Kavarogtak a gondolataim, de már egy sem volt közülük értelmes – egyszerűen csak pocsékul éreztem magam, és utáltam azt, aki vagyok. Szinte úgy éreztem, meg kellene óvnom magamtól mindenkit, mert semmiért nem tudok hálás lenni, vagy eléggé megbecsülni. Folyton meg akartam ebben változni, de valamiért mindig beleestem a saját csapdáimba. Kezdtem úgy érezni, feladom.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a fürdőajtó másik feléről halk kopogás hallatszik, és lassan kinyílik az ajtó. Baekhyun volt az.

- Chanyeol… - szólalt meg szelíden, majd odalépett hozzám, és lassan a nyakamba fúrta arcát. – Ne haragudj. Béküljünk ki – mondta, majd lassan átölelt, és hozzám bújt.

Ettől még inkább megfacsaródott a szívem, és meleg könnyek gyűltek lecsukott pilláim mögé. Nem akartam még többet bőgni, ezért visszafojtottam, és csak gyengéden átöleltem Baek testét. Ahogyan hozzáértem, megint emlékeztettem magam arra, hogy mekkora kincs is van az én kezemben. Miért kell nekem így lebecsülnöm? Miért nem tudok vele úgy bánni, ahogyan megérdemli? ...És még így is ő jött oda hozzám.

- Nem érdemellek meg - súgtam neki elfojtott hangon, miközben vállát simogattam.

- Miért mondod ezt?

- Mert… olyan rosszul bánok veled, közben te annyi jót tettél nekem... – váltam el tőle, és a szemébe néztem. – Ugye elhiszed Baekhyun… hogy én tényleg szeretlek téged?

Baekhyun elmosolyodott, és lesütötte szemét. Azonban kicsit megijedtem, mert mintha a mosolyában láttam volna valamit… ami megbújik mögötte, és el akarja rejteni azt.

- Igen Chanyeol… elhiszem. Én is nagyon szeretlek téged – nézett újra a szemembe, majd kicsit felágaskodott hozzám, és egyik kezemet megfogva adott egy hosszas puszit a számra. – Gyere. Feküdjünk most már le, késő van.

Halványan elmosolyodtam, és bólintottam egyet. Kézen fogva indultunk el a hálóba. Még mindig kavarogtak a gondolataim, hisz természetesen ezzel a „kibéküléssel” a problémánk még nem lett jobban megoldva. Érezni lehetett a levegőben, hogy van valami, ami nem lett kimondva, és bár nem akartam újabb vitába keveredni, mindenképp meg akartam tudni, mi az. Tisztázni akartam mindent.

- Baek… - szólaltam meg, miután ágyba bújtunk, és már készülte volna lekapcsolni a villanyt. – Várj… szeretnék még kérdezni tőled valamit.

- Igen? Mit? – mosolyodott el.

- Te… tényleg elhiszed hogy szeretlek téged. Ugye?

Baek most elnézett a szememből, ami már egy jel volt arra, hogy valami megmozdult a fejében, és a válasz nem egyértelmű igen.

- Én elhiszem, Chanyeol – mondta, majd kis szünetet tartott, mondatát befejezetlenül hagyva. Reméltem, hogy folytatja, így szuggerálva néztem arcát. – Csak… tudod, mindig mondod, mennyi jót tettem veled. Hogy kihúztalak a magányodból… hogy én elfogadlak téged úgy ahogyan vagy. Ez így is van, de… sokszor felmerül bennem, hogy vajon csak ezért szeretsz te engem? Azért, amit tettem és teszek veled? Vagy… azért is, aki én vagyok? Mert én vagyok Byun Baekhyun, aki… ex pornórendező, és… gyenge lelkületű… - biggyesztette le enyhén az ajkát Baek, és a takaróját vizslatta. Láttam, hogy nagyon elszontyolodik, ahogy ömlik ki lelkéből az ami nyomasztja – én pedig rettenetesen kezdtem megsajnálni őt. – Lehet… lehet hogy az a problémánk is ebből fakad, Chanyeol… én már mindenre gondoltam – torzult el enyhén a hangja.

Egy pillanat erejéig sem akartam, hogy miattam szomorú legyen, vagy sírjon, ezért azonnal magamhoz húztam őt, és szorosan magamhoz vontam. Egy hosszas puszit adtam feje tetejére, és államat oda támasztottam.

- Nem… nem, nem. Nem, ezt felejtsd el Baekhyun – mondtam, majd gyengéden eltávolodtam tőle, és lehajtott fejét állánál fogva felemeltem, hogy szemembe nézzen.

Láttam, hogy apró könnyek gyűlnek benne. A legszívszorítóbb érzés volt számomra, ha őt így láttam. Arcát fürkésztem, és arra gondoltam… hogy hagyhatom, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés boldogtalan legyen miattam?

– Jól figyelj rám. Imádlak… teljes lényedben, úgy ahogyan vagy. Érted? Hogy szerethettem volna beléd úgy, ha nem Te fogsz meg engem? Ráadásul – mosolyodtam el egy pillanatra – úgy, hogy még én se sejtettem, hogy szerethetek valaha férfit?... Szeretlek. Szeretlek úgy ahogy vagy, Baekhyun – simítottam végig arcán, melyen egy apró kis kósza könnycsepp végül végiggurult.

Baek szipogott egyet, majd bólogatni kezdett. Most már talán tényleg láttam rajta, hogy a kétségei enyhén feloldódtak, de szerettem volna neki mindenképpen bebizonyítani, hogy tényleg így van… tettekkel is.

Lassan feje hátuljára simítottam tenyerem, és így magamhoz közelebb vonva hosszasan, és gyengéden megcsókoltam. Eközben magamhoz öleltem őt szorosan, hogy teste minél közelebb legyen hozzám. Ő készségesen úgy helyezkedett, hogy végül ölembe tudjon csusszanni. Kezeimet combjaira csúsztattam, és így segítettem neki, hogy végül teljes mértékben hozzám simulhasson, és ágyékunk összeérjen. Ez a hirtelen mozdulat egy villámszerű érzést futtatott végig testemen, melytől csókunkba belenyögtem. Ritkán éreztem ilyet mikor Baek az ölemben ült, de most valahogy ez még a szokásosnál is intenzívebb volt.

Ez a mozzanat arra késztetett, hogy egyre jobban faljam Baek ajkait, és hátsójára markolva még inkább és még inkább közel húzzam magamhoz. Mintha… kezdtem volna „bevadulni”. Sosem voltam az a durva fajta, de most valahogy szinte ösztönszerűen jöttek belőlem a mozdulatok. Még rá is haraptam egyszer Baek ajkára, úgy, hogy nem is határoztam el magamban... és markolászni kezdtem hátát, pedig minden alkalommal úgy vigyázok rá, mint egy hímes tojásra. Mi van velem?

 Éreztem, hogy erre enyhén elmosolyodik, majd oldalra fordítja fejét. Én is készségesen így tettem, és máris éreztem Baek világbajnok nyelvét számba csusszanni. Ohh… emellé a heves fűtöttség mellé még jön Baek smárolása… mi lesz itt énvelem?!

Baekhyun hozta a formáját, és a mennybe repített csókjával. Mindig is nagyon-nagyon kellemesen éltem át, de most aztán tényleg. Az egész felfűtött állapotomat még feljebb és feljebb fokozta, pedig már nem hittem, hogy lehetnék még ennél jobban felizgulva. Chanyeol Junior állt mint a cövek, és – hát, az elhelyezkedésünk miatt – találkozott is Baekhyun Juniorral, ami még inkább fokozta az izgalmakat. Bár eddig is ült már az ölemben Baekhyun, talán… sosem voltunk még ennyire beindulva egymásra – legalábbis én biztosan nem.

Nyelves csókunk lezárása után Baek kéjesen a szemembe nézett. Szemének csillogása teljesen megigézett, valahogy úgy éreztem, az egész lényét imádom, és én ezt most minél jobban ki akarom fejezni, minél inkább magaménak akarom őt tudni. Szorosan magamhoz öleltem őt, amennyire csak tudtam, és nyakát kezdtem el csókolgatni. De valahogy egyszerűen úgy éreztem, semmi nem elég…

Aztán Baek – gonosz? – módon váratlanul mozdult egy olyat a csípőjével, melytől azonnal elhajoltam nyakától, és fejemet felszegve egy hangos sóhaj hagyta el a számat. Mit művelsz te velem?

Zilálva ránéztem, ő pedig kajánul vigyorgott a BFPV-vel arcán, ajkát enyhén beharapva, és szemében huncut csillogás tükröződött.

- Mi az, ez tetszett? – suttogta, majd újból mozdult egyet csípőjével rajtam, csak immár lassabb, és elhúzottabb mozdulattal. Ez kevésbé intenzív, viszont hosszabban tartó érzést váltott ki belőlem, melyet ugyanígy hosszabban tartó apró sóhajjal kísértem. Úgy éreztem, hogy szétrobbanok a vágytól.

Akarom… akarom hogy valami történjen...

- Bah… Baek – préseltem ki a számon, de csak ennyit tudtam mondani neki, hogy jelezzem, mennyire szeretném, ha végre valami lenne. Nem tudtam mi az, csak azt tudtam, hogy egy hatalmas beteljesülésre vágyom… most, azonnal.

Baekhyun elmosolyodott, és adott egy csókot, miközben szétgombolta pizsamám, és kezével végigsimított csupasz felsőtestemen. Ahogy haladt lefelé, azonnal rámarkolt férfiasságomra, mely váratlanul ért, így minden eddiginél hangosabban sóhajtottam bele csókunkba. Baek csókjait nyakamon folytatta, egészen lefelé haladva az alhasamig. Eközben már masszírozta a nadrágon keresztül az imént megfogott testrészemet, mellyel folyamatosa apró kis nyögéseket harcolt ki belőlem. Hülyén éreztem magam, hogy ilyen hangokat adtam ki magamból, de egyszerűen nem tudtam irányítani a hangszálaimat. Teljes extázis állapotban volt a testem.

Már húzta is volna le a nadrágomat maga előtt, mikor elmém bódulatából előjött egy tiszta gondolat: Nem. Most be kell bizonyítanom neki, hogy kell nekem. Talán most, hogy ennyire be vagyok indulva… sikerülhet.

Bármennyire is szerettem volna ha végre a csúcsra való eljutás útjára léphetnék minél előbb, én gyengéden megfogtam Baek vállait, és felhúztam magamhoz. Rám nézett, és mosolyogva felvonta szemöldökét. Hm… lehet hogy szegény már annyira megszokta hogy soha nincs az amit ő szeretne, hogy már meglepődik rajta, ha most más történik. Na most…

- Baek… csináljuk – mondtam neki mosollyal arcomon, zilálva. Bár volt bennem persze bizonytalanság, előttem most csak Baekhyun boldogsága lebegett, és az, hogy bár rettenetesen szétrobbanok odalent, most nem ez a legfontosabb. Hát és… ki tudja? Lehet hogy minden eddigi dolognál jobb lesz! Legyünk optimisták! (Bár sosem arról voltam híres…)

- Komolyan mondod? – kérdezte tőlem, én pedig boldogan bólogattam, és vártam az arcán az örömet. Azonban legnagyobb meglepődésemre nem egy hatalmas vigyor jelent meg arcán, hanem, mosolyogva megcsóválta a fejét. – Figyelj, Chanyeol. Én azért érzem rajtad, hogy még nem állsz teljesen készen. Igazam van, ugye? Ismerlek. És ez egy olyan dolog ami fontos, hogy elsőre… jó legyen. Én úgy hiszem, túl türelmetlen voltam ez idáig. Inkább várjunk, amíg... tényleg ideális lesz minden hozzá.

Én csak pislogtam rá hülyén, és értetlenül. Eddig… ez volt minden vágya. Most pedig… Ő UTASÍT VISSZA?

- H… hát… - vakartam meg fejem hátulját. Nem tudtam mit mondani. Még mindig iszonyatosan fel voltam izgulva, viszont semmi áron nem akartam hogy most megint ugyanaz legyen, mint eddig. Hogy megint ő elégít csak ki, és kész. Az is igaz volt, hogy valóba féltem még mindig az új dologtól, és csak azért próbáltam volna meg, mert talán most sikerülhetett volna, nem azért, mert minden áron azt szeretném. – De akkor… szeretnéd, ha most inkább én neked…

- Nem, nem muszáj Chanyeol. Biztosan nagyon fáradt vagy már, igaz? – mosolyodott el, és hirtelen leszállt rólam. Most meg mit csinál? Csak úgy vége? – Inkább pihenjünk, mert nem fogsz tudni holnap felkelni. – mondta, majd adott egy gyors puszit az arcomra, és szinte időm se volt lereagálni és feldolgozni a történteket, de már kapcsolódott le a villany, Baek pedig mellettem betakarózott.

Ez meg mi?... - ültem lefagyva egy pár másodpercig még a saját helyemen, majd eltűnődve lefeküdtem.

Akármennyire is azt hiszem hogy ismerem Baekhyunt, rá kell hogy jöjjek, hogy még mindig nem.