2015. szeptember 9., szerda

EXTRA! - 7. fejezet, utolsó rész (18+)


       Baek arca egyszerre volt gyönyörű, édes, és huncutul rakoncátlan.  A halvány fényben csillogó bogár szemeit fürkésztem. Olyanok voltak számomra, mint két felbecsülhetetlen értékű drágakő. Eddig is észrevettem ezeket benne, de most mintha... kétszeresére nőtt volna bennem minden érzés vele kapcsolatban. Gyönyörűbbnek láttam őt, mint valaha. Az elvesztésének gondolata egy pillanat alatt megfordított bennem mindent.
       Ahhoz tudnám ezt az egészet hasonlítani, mintha az egyik faladon lévő festményedet, ami már régóta ott ékesíti a szobádat, egyik nap megállsz, és megcsodálod. És rájössz, hogy egy fantasztikus remekmű lóg a faladon. Bár eddig is az volt, de te mégsem vetted eléggé észre, és elmentél mellette. Talán mikor megvetted, még láttad benne a szépet, de az idő múlásával hajlandóak vagyunk elfelejteni a dolgok értékét, és ez az emberekkel sincs másképp. Hamar megszokjuk, és megunjuk a dolgainkat, keresünk helyette valami mást, valami újat, amit ismét csodálhatunk egy ideig. Az emberek csak akkor emlékeznek rá újra, milyen értékes is valójában, ha az a dolog megsérül, vagy elveszik. A festményről bár a hétköznapokban nem tűnik fel, milyen szép, de ha valaki leveszi a falról, azonnal észrevesszük, hogy hiányzik. Vajon normális, hogy az emberekkel is ugyanígy bánunk? Miért felejtjük el olyan könnyen, hogy mit is birtokolunk valójában? Elfelejtettem, mennyivel szegényebb voltam őnélküle. Minden nap hálát kellene hogy adjak az égnek azért, hogy ő van nekem... ehelyett képes voltam még ha csak gondolatban is, de elfordulni tőle, más felé. A mellkasomban égetett a bűntudat. Egyszerűen azt éreztem, a lehető legjobbat akarom neki adni, itt és most.
       - Bármit kérsz, én megteszem neked. A lehető legjobbat akarom neked, ugye tudod? – mondtam a fülébe félig suttogva, és apró csókokkal hintettem végig gyönyörű állkapcsának vonalát. Eközben lehúztam róla az alsóját, így már csak csupasz testét tudhattam magam alatt. Kezeivel ő is elkezdte rólam lehúzni, én pedig a végén segítettem neki, és egy mozdulattal lerántottam magamról a fehérneműt.
       - Tudod mit kérek, Chanyeol? – suttogta vissza a fülembe, én pedig érdeklődve néztem rá. Egyszer csak mindkét kezével megmarkolta csupasz fenekemet, és a csípőmet egy határozott mozdulattal a sajátjához rántotta, amivel még rá is segített a mozdulatra. Merevedő férfiasságaink hirtelen egymáshoz nyomódtak, amitől egy olyan váratlan élvezethullám söpört végig a testemen, hogy egy önkéntelen, hangos sóhaj préselődött ki ajkaimon.  – Bizonyítsd be azt, amit az előbb mondtál – fogta meg fejem két oldalát, majd még közelebb húzott magához. Kéjes hangon, lassan taglalva mondta ki azt a két szót, ami rárakta számomra az i-re a pontot. - Basszál. Meg.
       E két szó hangzása csengett a fülemben, miközben féloldalas mosolyra húzva számat kissé elemelkedtem Baektől, széttettem a lábát, és miután végignyaltam mutatóujjamon, óvatos, mégis  határozott mozdulattal becsúsztattam azt oda, ahová kell. Valahogy annak a bizonyos idegenségnek, vagy furcsa érzésnek ami ezzel kapcsolatban eddig mindig elkapott, most nyoma se volt. Olyan énem bújt ki belőlem, amit még én sem ismertem. A világ legtermészetesebb dolgának tűnt számomra, hogy én most ezt teszem, és bár az ismeretlenbe ugrottam bele, fel sem merült bennem, hogy ez rossz lehet. Az agyamban élt egy szilárd elképzelés, egy élvezetes érzés, melyet minél előbb meg akartam élni, Őbenne.
       Ez az elképzelés, a látványa, annak érzése hogy bár csak ujjal, de érzem őt, tovább spannolta bennem a vágyat, és – bár így utólag nem is tudom, hogy az előzmények után hogy lehet – de úgy álltam odalenn, mint még talán soha. Nem haboztam, jöhetett a második ujjam is, amit Baek arcán láttam tükröződni, de most az egyszer a saját vágyam az óvatosságot elhomályosította az elmémben. Ahogy egyre közelebb értem a célhoz, annyival lettem türelmetlenebb. Baeken láttam az összpontosítást, hogy lazítani próbál, főleg miután már a harmadik ujjam is beszállt a játékba. Valószínű ő is elszokott a dologtól, de erre én ott akkor egy cseppet sem gondoltam, mert egyszerűen benne akartam lenni, és kész. Eljutott idáig az agyam, pedig korábban azt gondoltam, biztosan hosszú munka lesz számomra - még akkor is ha egyszer végre sikerül megtennünk ezt az egészet -, hogy felhőtlenül tudjam élvezni. Most pedig egyik napról a másikra történt ez a „törés” bennem, amit persze egyáltalán nem bánok.
       Amikor már úgy éreztem, egyszerűen nem bírom tovább, kihúztam ujjaimat, és felkészültem arra, hogy mással helyettesítsem. Ködös elmémből egy pillanatra Baek kizökkentett.
       - Várj... – lihegte, majd jobbra fordult, gyorsan kinyitotta a fiókot, és egy lila flakont nyomott a kezembe. – Így egészen biztos hogy mindkettőnek jó lesz – mosolyodott el.
       Egy-két másodperc kellett hogy felfogjam mit is akart ezzel mondani, annyira benne voltam az egészben, de gyorsan kapcsoltam. A tubus kupakját felnyitottam, nyomtam belőle bőségesen a tenyeremre, majd magamra és egyben Baek bejáratára is kentem belőle. Már attól is összerezzentem, ahogy a saját kezemmel magamhoz értem, úgyhogy a földre hajítottam a flakont, megfogtam Baek combjait, közelebb helyezkedtem közéjük, és merevségemmel lassan belé hatoltam.
       Az a pillanat... leírhatatlan volt számomra. Tényleg... sosem éltem még át ilyen mámorító dolgot. Sokkal, sokkal de sokkal jobb érzés volt, mint amit a fejemben elképzeltem. És még el sem kezdtem mozogni!
       Lehunyt szemekkel lassan csípőmet ki-be kezdtem mozgatni, szemeimet lehunytam, és erősen az ajkamba haraptam. Te jó ég, ez... Ez...
       És nem hittem, hogy lehet még ennél jobb, de mikor Baek hangosan sóhajtozni kezdett alattam, az mindent felülmúlt. És most még a szemem is csukva volt, ami azt jelentette, hogy ha ehhez az egészhez hozzájön az ő gyönyörű, csodálatos élvezkedő arckifejezése, akkor TUTI, hogy azonnal el fogok menni... Rettenetesen vissza kellett magam fogni, hogy ne próbáljak meg elmenni minden egyes mozzanatnál.
       - Ah Chanyeol... – mondta ki a nevemet kéjesen, és szinte majdnem rászóltam, hogy ne csinálja, mert egyszerűen nem bírom...! – Csináld erősebben... kicsit... gyohrsabban... – mondta lihegve.
Mi lesz ennek a vége? Én azonnal elmegyek!
       Nem baj, hallgattam rá, és pont az ellenkezője következett be amit gondoltam. Így talán kicsit kevésbé volt olyan „szinte már kínzóan jó”, egyszerűen csak folyamatos fenomenális érzés kerített a hatalmába minden egyes lökéssel, viszont nem táncoltam minden ezredmásodpercben pengeélen. Baek kezdte átvenni saját csípőjével is a ritmust, és a végén teljesen egymásra hangolódtunk. Elmémmel belevesztem az élvezetek tengerébe. Most már ki nyitottam a szememet, és Baek enyhén verejtékes haja, kéjtől elhomályosított tekintete nézett vissza rám, ami még inkább fokozta bennem az élvezeti hatást. Szinte alig hittem el hogy komolyan itt vagyunk, ő van alattam, és én eddig EZT nem mertem megtenni. Normális voltam én?!
        Mikor pillantásunk találkozott, ő mosolyogva sóhajtozott tovább, melyet széles vigyorral viszonoztam, és mozogtam benne tovább. Nem tudom hogy meddig lehettünk így. Talán csak két percig, vagy több mint tíz percig – az időérzékem elhagyott. Ez a legjobb az egészben:  semmi más nem létezik ekkor, csak te, Ő, és a kettőtök egységéből megszülető mámor.
Már rólam is csurgott a veríték, és kezdtem fáradni, úgyhogy kissé lelassítottam a tempón. Azonban ez a változás valamit átkapcsolt bennem, mert hirtelen érezni kezdtem, hogy közeledek a csúcshoz.
       - Úr Isten... – leheltem ki, majd először lassabb, de mélyebb mozdulatokkal mozogtam Baekben, aki szintén hangos sóhajokkal jutalmazta ezt. A következő pillanatban a csípőm szinte magától lökött egy hatalmasat, és onnantól kezdve behunytam a szemem, fejem hátravetettem, és olyan erőteljesen, gyorsan mozogtam, amennyire csak lehetett. Innen nem volt visszaút. Éreztem, hogy Baek is ugyanígy tesz, úgyhogy valószínű, ő is elért a csúcsra.
       - Óh te jó ég... – lehelte ki utolsó erejével Baek, én pedig erősen lihegve igyekeztem visszatérni a „földi életbe”. Baek arcára néztem, amelyen huncut mosolya bújt meg. Szélesen elvigyorodtam, és kezdtem felfogni, mi is történt itt. Egy semmihez sem fogható dolog, amit... ha ez tényleg ilyen fantasztikus... akkor naponta tízszer fogunk csinálni!
       - Azért tűrhető volt, nem? – kérdezte, és kuncogott.
       - Hát... kibírtam – válaszoltam viccelve, és én is elnevettem magam. – Istenem... annyira szeretlek téged – borultam rá, és tenyereinket összekulcsolva hosszasan megcsókoltam.
       - Mh... azért vigyázz, ne nagyon... – nézett közénk Baek - ...tudod ez egy kissé piszkos tevékenység.
       - Ha ezt jelenti a piszkos, akkor imádom a piszkos dolgokat – vigyorogtam rá.
       - Tudod mire gondoltam! – bökte meg az arcomat. – Gyere, tusoljunk le.
       Birtokba vettük a fürdőszobát, ahol mindketten beálltunk a zuhany alá. Baek testét nézve imádtam a gondolatot, hogy immár teljesen az egyém. Hogy benne voltam, és magamévá tettem ezt a gyönyörű teremtést. És még hányszor fogom!
       - Nem is tudom, mi lesz később, ha már elsőre ilyen jól egymársa vagyunk hangolódva – mondta Baek, miután törülközővel a haját dörzsölte kifelé menet a fürdőből. Borzas hajával kiváltképp szexi látványt nyújtott.
       - Vigyáznunk kell, a végén még egy másodpercesek lesznek a meneteink – mondtam nevetve, és a csípőm köré tekertem a törülközőmet. Egyszer csak a hasam egy hatalmasat korrant.
       - Valaki éhesnek hangzik – fordult felém Baekhyun, és megbökte a hasam. – Ami azt illeti én is ennék valamit... elég sok kalóriát elégettünk, amit be kell pótolni, nem igaz? – vigyorodott el.
       - Én is úgy érzem. Főzzünk valamit?
       - Főz ilyenkor a halál! – dobta le magát az ágyra Baek. – Rendeljünk pizzát.
       - A változatosság kedvéért, mi? – mosolyogtam cinikusan. – Mondjuk sok választásunk nincs is így este tizenegy tájékán. Akkor betelefonálok... – vettem a kezem ügyébe a mobilomat, és leültem Baek mellé az ágyra. – Milyet kérsz?
       - Hm... azt hiszem, talán újra megjött a kedvem egy kis trópusihoz  – kacsintott egyet rám Baekhyun szélesen mosolyogva, én pedig nem bírtam ki, hogy ne döntsem le egy csókkal az ágyra. Pár perc önfeledt csókolózás után egyszer csak letolt magáról.
       - Hé, azt akarod, hogy éhen haljak itt alattad? – mondta viccesen szemrehányva.
       - Elnézést, máris leadom a rendelését – tisztelegtem neki, és tárcsázni kezdtem. Leadtam a rendelést egy bolognai és egy trópusi pizzára, ami hamar meg is érkezett hozzánk. Az ágyban fekve hallottuk a csengetést.
       - Majd én behozom neked, nehogy kikelj innen a jó kis takaró alól – mondtam Baeknek, majd adtam egy puszit a homlokára, és kiszaladtam. Átvettem a pizzákat, és letettem a konyha asztalára.
A nappaliban lévő kisfiókos szekrényhez mentem. A legalsó fiók hátuljából elővettem egy apró dobozt, amit már régóta őrizgettem ott. Még a kapcsolatunk elején vettem, de valahogy sosem volt elég bátorságom odaadni. Valahol meg is gondoltam magam, mert utólag őrültségnek tartottam, hogy ilyen hamar megvettem, és azt gondoltam Baek is biztos ezt fogja gondolni, ha megpróbálom odaadni neki. Főleg amióta fennálltak közöttünk a problémák, nem éreztem úgy, hogy alkalmas lenne, és egyáltalán elfogadná. Hosszú idők óta most érzem úgy, hogy megpróbálhatnám... végre rendben van minden, és sínen vagyunk. Talán van mögöttünk annyi tapasztalat és érzelem, hogy ez nem sülhet el rosszul, úgyhogy most elhatároztam, hogy összeszedem a bátorságomat... és odaadom neki.
       Felnyitottam a trópusi pizza dobozának tetejét, majd a hűtőből elővettem a kechupot. Tüzetes mozdulatokkal egy feliratot írtam a pizzára, megpróbálva nem elcseszni az egészet (és hozzám egészen meglepő módon sikerült is megúszni anélkül, hogy a fele elfolyjon!). A kis dobozkát a pizza mellé tettem, majd mikor megnéztem a „művemet”, izgatott lettem, és dobogni kezdett a szívem. Vajon mit fog szólni ehhez?
       - Hé, hol vagy már? Kezdem magam úgy érezni mint egy etióp! – kiabálta a szobából. – Nem jéghideg pizzát akarok ám enni!
       - Jövök máris uram! – kiáltottam vissza, majd egy gyorsan kifújt levegő után felkaptam a két doboz pizzát, és bevittem a hálóba. – Parancsoljon – tettem az ágyon törökülésben ülő Baekhyun elé a saját pizzájának dobozát.
       ...Legalábbis azt akartam, de természetesen nem sikerült. Mikor egyszerre nyitottuk fel a dobozok fedelét, akkor vettem észre, hogy a bizonyos meglepetés... előttem van.
       - Hé, mégse trópusit rendeltél nekem? – nézte értetlenül a bolognai pizzáját Baekhyun, majd rám nézett. – Vagy... – siklott át tekintete az előttem lévő pizzára, amire szép kechup-betűkkel volt ráírva: „Hozzám jössz?”
       Baekhyun lefagyott. Egyszer a pizzára pislogott, egyszer rám, aztán újra a pizzára nézett, majd megint rám. Ekkor már láttam, hogy a nevetés kerülgeti, ami készül belőle kitörni. Az én fejem pedig legalább olyan piros kezdett lenni, mint a kechup, és úgy éreztem, mintha bekenték volna az arcomat chilli szósszal.
       Nem csalódtam Chanyeol. Nem csalódtam. NANÁ hogy még a kezének a megkérését is képes vagy elcseszni. Naná, hogy megcseréled azt a két rohadt, elcseszett pizzát!!
       Baekhyun szélesen elvigyorodott, és erőteljesen nevetni kezdett. Nem tudtam eldönteni hogy min nevet.  Azon hogy elcsesztem, vagy magán a tényen, hogy megkértem a kezét? Teljesen meg voltam zavarodva. Mondj már valamit, Baekhyun! Legalább annyit, hogy „te idióta, mit gondolsz majd hozzá megyek egy ilyen balfékhez, mint te?” Vagy valamit!
       - Istenem, Chanyeol – törölgette a nevetéstől enyhén bekönnyesedett szemét, majd megfogta a kis dobozkát a pizza mellől, és kinyitotta. Akkor láttam, hogy a gyűrű láttán kezdte el felfogni, ez mit is jelent valójában, és meghatódott; mintha aprócska könnyek is gyűltek volna a szemében. Mosolyogva nézte pár pillanatig, majd kivette a a dobozból, és lassan felhúzta az ujjára.
       - Ez... – néztem dobogó szívvel az immár gyűrűs kezét, majd a szemébe néztem. – Ez akkor... azt jelenti, hogy...? – hebegtem habogtam.
       - Azt hogy NANÁ, te barom! – vigyorodott el szélesen, majd hirtelen megcsókolt, én pedig majd szétrobbantam a boldogságtól.
       Nem is tudom meddig csókolózhattunk így ott az ágyon. A pizzák persze réges-régen kihűltek – de őszintén szólva nem igazán tudott érdekelni, mivel épp most fogadta el életem szerelme, hogy velem fogja leélni az életét. Velem... egy szerencsétlen, langaléta pizzafutárral. 

Vége

http://40.media.tumblr.com/77288f7ca98d8b1679368f9c2ef655b8/tumblr_nhcoznBkFe1qjv770o1_1280.jpg



*** 

Kedves olvasóim... ezennel búcsúzik tőletek a Naughty Pizzas. T_T Nem tudom előre megmondani a jövőt, de most úgy érzem, én már nem tervezek ezzel a történettel kapcsolatban írni, azt hiszem eléggé kipörgettem a dolgot. Maximum ha eszembe jut egy-két szituáció, talán aprócska oneshotok, mini novellák várhatóak, de ez attól függ, lesz-e hozzá ihlet, ötlet... minden esetre ti vagytok azok akik ezt a történetet éltették, akik mindig, örökké inspiráltak hogy írjam, csináljam. <333 És mint mindig, most is mérhetetlenül hálás vagyok nektek ezért, és bár sajnálom hogy ekkora csúszással jött az utolsó rész... szívem-lelkem beleadtam, hogy jó legyen, remélem sikerült! Kérlek benneteket, hogy foglaljátok össze véleményeteket itt a bejegyzés alatt akár az egész történetről, vagy csak úgy magáról a második évadról, vagy akár az utolsó részről, (annak örülnék ha valaki mind a háromról írna egy kicsit *-*). Mindig rengeteg visszajelzést kapok (ahhoz képest hogy az olvasóknak ez mennyire szokása), úgyhogy ezt is nagyon-nagyon köszönöm nektek. Imádom, hogy sikerül nektek élményt adni, és számomra ez a legfontosabb, hogy nektek örömet szerezzek. ^^ Remélem ezúttal is sikerült! *Hatalmas, összefoglaló virtuális ölelés*<3333

[[ btw, Ha valakinek kedve van egy kis "felidézéshez", itt egy nagyon jó kis videó ami inspirált engem is ;3 KATT ]]
 

15 megjegyzés:

  1. Szia!

    Hát tényleg vége... Valahogy nehéz elhinni, kicsit úgy éreztem, hogy ez a nap sosem jön el. És most nem arra célzok, hogy azért, mert mostanság nem aktívkodtál, hanem azért, mert ez a fic tulajdonképpen a kpop rajongásom kezdetén is velem volt már, és ettől az egész olyan örök érvényűnek tűnt. Meg hát néha már el is felejtettem róla, hogy te írod, így valamikor vége lehet, valahogy sokszor hatalmába kerített az a gondolat, hogy ők tényleg léteznek,és ameddig ők léteznek, addig lesz történetük is, lesz mit leírnod. Nehéz megválni ettől a ficitől :)

    Nagyon tetszik a festményes hasonlat. Igazából ha belegondolunk, tényleg teljesen igaz. Nekem is volt egy kis kabalám, ami csak úgy kint volt az asztalomon, de évekig egyáltalán nem használtam, konkrétan fel sem tűnt, hogy ott van. Aztán valahogy elvesztettem, mondjuk már nem emlékszem, hogy miért mozdítottam el az asztalról, de elveszett. Hát utána az egész házat végigkutattam érte, annyira rossz kedvem volt, és utána akárhányszor az asztalhoz ültem, mindig eszembe jutott, hogy már nincs meg (azóta hálistennek valahogy előkerült és jelenleg az éjjeliszekrényemen pihen :)).

    Tetszett a szexjelenet, egyáltalán nem éreztem közönségesnek, valahogy, köztük olyan meghittre, kissé viccesre sikeredett még ez is :) És legalább itt nem rontott el semmit Chanyeol, bár, azt gondolnánk, hogy ezt nem is lehet, de azért ő képes rá :D
    És az is aranyos volt, ahogy visszatértek a trópusi pizzához ^^ Nekem ez a kézmegkérősdi egy kicsit talán hirtelen és sok volt, de ezen enyhített az, hogy késve hoztad az utolsó fejezetet (így olyan, mintha azóta náluk is eltelt volna már pár hónap), illetve az is, ahogy Chanyeol elbénázta :D

    Köszönjük szépen, hogy megírtad nekünk ezt a csodát :) Tudod, egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy mitől ilyen népszerű ez a történet, miért szeretik annyian. Nem tudtam válaszolni. Tudom, hogy szeretem, és bár nagyon tehetségesnek tartalak, az írásaidat is nagyon szeretem, de nem vagyok annyira elvakult, hogy azt mondjam, hogy te vagy a legjobb, legügyesebb kpopper író, és azért szeretnek ennyien, mert nem olvastam még ennél szebb fogalmazást/nem találkoztam még ennél csavarosabb történettel/nem szerettem még ennyire szereplőket vagy akármi. Szóval még mindig nem tudnék rá válaszolni, hogy miért pont ez a mű került ilyen közel hozzám, de azt tudom, hogy már egy ideje egyáltalán nem olvasok ficiket, inkább átléptem a könyvek világába, sok olyan ficinek is félbehagytam az olvasását, amit korábban olvastam. De ez a mű kivétel ez alól. Szóval, bár ötletem sincs, hogy pontosan mi is olyan jó benne, de abban egész biztos vagyok, hogy valami különlegessé teszi ezt, van benne valami olyan varázs, amit más ficekből nem kapok meg, amit más írók nem tudnak adni nekem.

    Szóval, tényleg hálás vagyok ezért a történetedért! :)
    Köszönöm, hogy olvashattam ^^

    Bomi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűűű nagyon köszönöm ezt a terjedelmes véleményt kedves Bomi, mindig írtál nekem te is, és nagyon hálás vagyok, főleg azért, hogy írtad, "olvasói válsában" vagy, és mégis itt voltál, idejöttél, és elolvastad. Áh... sosem értem hogy mivel érdemlem ki ezt. Úgy értem, amit te is írtál itt a végén, hogy egyáltalán nem nagy szám semmilyen szempontból amit írok. Nem fogalmazok kifejezetten szépen, rengeteg a klisém, hülye megrögzött helyesírási hülyeségem, és még a dizájn se a legjobb. XD És te mégis itt vagy és olvasod, és szereted, és többen is ennyire szeretik. Nem tudom felfogni hogy lehet ez és folyton értetlenül ülök itt a képernyő előtt, mikor a soraitokat olvasom. Csak mérhetetlen hála vesz körül és egyszerűen nem tudok mit adni hálám jeléül nektek, és egyszerűen szétrobbanok ilyenkor dfsdjfosdfdsf. :DDDD Az a legjobb, hogy legtöbbször pont azt olvasom nálatok, amit tényleg el akarok érni... ahogy teis írtad, hogy számodra ők szinte léteznek, és el is felejtetted hogy ők egy ficiben vannak amit én írok. Pontosan ezt akartam elérni, hogy éljenek, és fogalmam sincs hogyan, miért, de úgy látszik sikerült. Elképesztően boldog vagyok! :))))
      A festményes dologtól kicsit féltem hogy nem illik bele a képbe, Chanyeol túl "dumb" ahhoz hogy ilyen bölcsen gondolkodjon XD de akkor is eszembe jutott, és muszáj volt bele írnom. Örülök hogy tetszett és téged is elgondolkoztatott. A szextől féltem, mármint megírni. XD Valahogy ez enkem sose ment annyira jól, (lehet hogy azért mert nem vagyok egy homokos férfi :'DD) A kéz megkérés... tudom hogy hirtelen. De nem bírtam ki, hogy így, a legesleges leg végén ne legyen valami, ami "lélekben" tovább írja a történetet, úgy értem, így elkezdődött közöttük egy új korszak. Ettől érzem úgy hogy tovább élnek ők a saját kis univerzumukban, lehet jobb lett volna ha eltelik egy kis idő, és úgy teszem ezt meg - be utólag már nem módosíthatom :)
      Én köszönöm neked hogy kitartottál a fici mellett, elejétől végéig, mindig becsületesen írtál, tényleg nagyon-nagyon kösöznöm, és örülök hogy neked is boldog perceket okozhattam vele - hisz ezért írtam meg. ^^ *ölelés*

      Törlés
  2. Szia szia, drága Park Il-Joonom. :D
    Hát ez a vég is elérkezett, ami igazából egy jó pillanat. Mindig jó befejezni egy történetet, olyan jó érzéssel tölt el, engem legalább is. Persze, ott van a kis hiány, hogy most vége a kedvenc kis történetnek, de nem kell aggódni, mindig jön másik (vagyis jobb esetben XD).
    Amúgy Baek nem is ő lenne, ha nem ilyen trágár módon jelentette volna ki az egészet. "Basszál meg" Full alpári ez a gyerek, esküszöm. :D Tudom, pont én beszélek, aki imádja az ilyen karaktereket megírni. :D
    A képes hasonlat az amúgy tényleg jó volt és elgondolkodtató. :D Viszont még mindig vannak olyan mondataid, amik kicsit furcsán hatnak a környezetükben, nem annyira gördülékeny, de az igazság az, hogy amellett nagyon élvezhető az egész történet, és mint mindig, most is mondom, hogy olyan kis egyszerűen és szerethetően írod le a dolgokat, szóval szeretem, amit írsz. De talán, így hogy kicsit fejlődtem (bocs, fellengzős kis egósnak hangzok, de nem úgy gondolom), látom, hogy mit hogyan csinálnék a helyedben. Persze, mindenkinek megvan a maga stílusa, de biztatlak arra, hogy te is próbálj ki több írásmódot, próbálgasd a szárnyaidat. :D Tök jó rájönni, hogy nem csak egy, de több műfaj és stílus is illik hozzád, vagy jól érzed magad benne. :D
    Örültem, hogy megírtad ezt a sorit, köszönöm szépen, jól esett. :D

    Kiri - a legnagyobb rajongód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kiriiiii <3 :D Te vagy az egyetlen az olvasók közül aki azt mondja jó pillanat hogy befejeződött XDD Tudoom hogy nem úgy értetted :DD egyet értek, én is így érzek. Már rég lógtak a levegőben szegények. Úgy sajnáltam őket... komolyan (elmebeteg vagyok, mert az általam létrehozott fikcionális karaktereket sajnálom, nem baj jó lesz neked Iljoon a pszichiátrián). De most végre úgy érzem jó helyen vannak, vagy nem is tudom. :) Baek... kellett valami a végére, ahol kicsit abnormális, hiszen úgy ismertük őt meg. :D Nála kicsit féltem hogy a 2. részben túl nagy karakterváltozáson ment keresztül az elsőhöz képest, és ezt még mindig így gondolom, bár ezt érdekes módon rajtam kívül senki se említette. Mindegy, talán nem volt olyan zavaró. És nagyon köszönöm a tanácsaid és figyelmeztetéseid, tudom, bár mindig is voltak hibáim, most aztán főleg vannak... nagyon sokat kihagytam és a motivációm sem olyan már, mint régen. Sajnos mindig megragadok itt az élvezeti írás küszöbén, és főleg hogy ennyi elfoglaltság jön a képbe nálam... nem tudom, hogy tudok-e fejlődni benne. Persze, ha akarnék és lenne időm biztosan tudnék de, félek, nem fog menni. De igyekezni fogok, hogy igényesebb legyek, többet olvassak hogy jobbá váljak. Azért örülök hogy így is ennyien meg tudják szeretni az írásaimat, és hogy neked is tetszik. Nagyon örülök a fejlődésednek tisztellek érte, én nálad kisebbnek érzem magamat mármint abból a szempontból, mennyire vagyok sokrétű. Azt se tudom mi áll jól nekem, mi az amit tudok, én sosem vizsgáltam magamat meg ezen sose gondolkoztam el, mindig csak írtam ami eszembe jutott és kész. Lehet hogy érdemes lenne megcéloznom egy-egy műfajt, de amikor ezzel próbálkozok mindig sokkal nehezebb az írás, mintha eddig a mezőn szaladgáltam volna és msot valaki egy - bár meglehetősen laza, és vékony - de pórázt rakna rám ami idegesít. Fura egy dolog ez.. azért megfogadom a tanácsodat és megpróbálom... hát, ahogy időm engedi. :( Áh, Kiri, ezért szeretem a te véleményeidet, mindig őszinte. <333 És a legnagyobb rajongóm? TE NŐŐŐ TE NE CSINÁLD EZT VELEM. XD <333 Szeretlek.

      Törlés
  3. Szia!
    Szànom-bánom bűnöm, amiért egy hét után voltam csak képes fellátlogatni a blogra és elolvasni befejezést. Nyugalom kellett hozzá és ez pont most hazaérve az angol órámról adatott meg. :-)
    El se hiszem, hogy vége lett ennek a történetnek, annyira fura lesz, hogy már nem kell várni a részeket. :-( Persze tudtam, hogy egyszer megtörténik, csak na. :-)
    Ez volt az egyik, az elsőnek olvasott EXO ficik közül, ami meghatározóan beleépült az életembe tavaly. Emlékszem, az elején még szinte azt se tudtam, hogy melyik is az a két nyomi a bandából, akikről olvasok. Aztán már pont ez a páros lett a legkedvesebb számomra, amit az ilyen klassz ficik még jobban megerősítettek. ^·^ Jaj nem is tudom, hogy mit írjak magáról a részről... :-/
    Baek nem lett volna önmaga, ha nem adja ki azt az utasítást szex előtt. Ès Chanyeol sem lett volna önmaga, ha nem baltázza el a pizzás dolgot. Így szerettük őket :-D Úgy érzem tökéletes lezárása lett ez fejezet a történetnek. ;-)
    Nagyon köszönöm, hogy olvashattam ezt a szívet melengető ficit. Köszönöm azt a rengeteg kellemes és vidám pillanatot, amit ez a fiction okozott nekem az elmúlt bő egy évben. :-) Èljen a trópusi pizza éééés a Knight rider (csakazértis)! XD
    A továbbiakban pedig várom a többi iromànyod folytatását. Pusz
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne hülyéskedj, hát köszönöm hogy elolvastad <3 :D Igen, valahol én is így érzek... de azt hiszem én is, és a karakterek is (igen, képes vagyok róluk úgy beszélni mintha élnének... irány a pszichiátria XD) elfáradtak már. Most úgy érzem, amit tudtam kihoztam belőlük, mostmár nyugodtan "éldegélhetnek" tovább. (tényleg oda kéne mennem.XD) Annyira jó érzés azt olvasni, ha valaki úgy kezdi el ezt a ficit ésúgy tetszik neki, hogy nem kifejezetten rajongja a karaktereket. Örülök neki hogy maga a történet is képes volt megfogni ezek szerint, és ez az ami nagy dolog számomra. ^^ Köszönöm hogy te is kitartottál a fiic mellett a végén már eléggé hosszú szünetek ellenére is, és véleményt adtál nekem. Éljen a trópusi pizza és a kinght rider! XD <3

      Törlés
  4. Úristen...
    Azt sem tudom, hol kezdjem...
    Vagy mégis. Talán be kéne mutatkoznom, vagy valami, mivel mégiscsak ez az első hozzászólásom a fent látható/olvasható fichez, továbbá sokkal jobb egy névvel rendelkező egyénnel beszélgetnie a Kedves Írónőnek, mint egy anonymussal XDD
    Tehát.
    Szia, Park Il-Joon, mélyen tisztelt Írónő, eme fantasztikus fanfiction megálmodója, kivitelezője! Dóri vagyok, egy hatalmas rajongód x3 csak hogy tudd így már az elején, ezt a véleményt vagy 2 órán keresztül fogalmazom/fogalmaztam xD szóval bocsi, ha ilyen tördeltnek vagy kissé különálló részekből összetákoltnak látszó véleményt adok ki kezeim alól>< nem jellemző ez rám, elég precíz vagyok, főleg mikor hosszabb álláspontokat kell írnom. hát kezdem is az elején
    egyszerűen megszépítetted a szeptemberem. 13-án este találtam rá a blogra. gondoltam, mivel úgyis jó beteg vagyok, elolvasnék most valami KPop ficet, tudniillik, még nem olvastam ^^" Látom, hogy ez Exos, mondom áh, nem baj, ha nem ismerem őket név szerint, biztos nem lehet rossz. Plusz ez a cím xD nagyon találó, el kell ismernem (y)
    el is olvastam az első részt és annnnyira megtetszett, hogy nyomban végigpörgettem a 2. és 3. részen is magam ^^ olyan könnyeden, érthetően írsz. Még az első rész végén, ott az a mondat ugyebár, hogy "így ment az életem, egészen addig, amíg nem találkoztam Vele" - vagy valami hasonló. Na, meg kell mondjam, nem hittem hogy úgy fognak találkozni, ahogy ^^" bár gondolhattam volna, hiszem ha Chanyeol egyszer pizzafutár... ;)
    Most kicsit ugrok a történetben, nem részletezném a részeket külön állóan, egy az, hogy már nem is emlékszem melyikben pontosan mi történt (ez az átka annak, ha 6 nap alatt pörgeted le az egész történetet... T_T ), a másik pedig hogy akkor sosem szabadulnék ettől a billentyűzettől xP
    Szóval nagyon szépen alakultak események. Minden olyan valóságos volt. Yunjin megjelenésének eléggé megörültem, plusz történetszál, ami ámbár nem vezetett sehova, s utána majdnem depressziós is lett Channy, mégis kellett az. Bár, azért szerencsétlen főhősünk sem piskóta, én valószínűleg megelégeltem volna, ha egy vadidegen csak úgy csókolgat, minden ok nélkülxD Chanyeolt viszont hidegen hagyta, nem is tett ellene semmit. Érezhető volt, hogy egy teljesen egyenes hajlamú ember ezt nem hagyná ^^" Bénácska, nincsenek barátai, de Channyt így szeretjük <33
    Aztán, mikor már a liftben ültek Baekkel és Chanyeol úgy kifakadt... vártam már ezt a percet is, amikor elszakad a cérna és muszáj lesz kiadnia. Persze hogy annak a félcédulás, lökött, perverz Baekhyunnak kellett ott lennie :3 Juj, róla még nem is beszéltem. Szegénykémnek megvolt minden oka egy saját maga által kreált álomvilágban élnie. Megértettem a hirtelen hangulatváltozásait is... ő komolyan depressziós lehetett:/ De aztán megjelent a hős megmentő (mégha ő ezt nem is gondolta így), Chanyeol! :'D Mindketten olyan egyedül voltak. Az Isten is egymásnak teremtette őket.

    huhhh azt hittem kész leszek ezzel a kommenttel több mint 2 óra alatt, úgylátszik nem xD annyi mindent le akarok írni, kavarog a fejem. na, majd ma este még folytatom az ömlengést, befejezem a véleménynyilvánításom.
    A hatalmas rajongód x3 :*
    Dóri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Visszatérteem xD
      Hm, nem is tudom, mivel/hogyan folytassam. Legyen mondjuk a bevásárlóközpont.
      Ahogyan azt valamelyik hozzászólásban olvastam, szerintem sem egy fontos tényező leírni, mi történt pontosan Baekhyunnal, hogyan esett el. Ezt Te nagyon jól eltaláltad, Il-Joon, kicsit sejtelmes jelenet, máris megvan egy különlegesebb írási stílus. Ahogyan vigyázott arra a két szál virágra Baek, és direkt felhívta Chanyeol figyelmét arra, hogy ne hagyják ott, megható volt. El sem tudom képzelni, milyen lehetett neki, mikor egyik nap reggel még él az összesen megmaradt 2 szerette, aztán estére már mindketten eltávoztak...
      Aztán, amikor már odahaza segített Channy Baeknek bicegni, fürödni, mind nagyon aranyos volt. Channy palacsintasütési kísérlete meg megér egy külön misét xDD Továbbá az is nagyon tündéri volt, ahogyan együtt néztek filmet meg Animal Planetet:'D
      A 15. részt nagyon jól eltaláltad (melyiket nem, de komolyan), kellett egy fejezetnyi merengés Chanyeol részéről. Tudta ő, hogy Baekyun mentette meg a kezdődő depressziójától... :) mégsem olyan butus ez a Channy. Ráadásul kezdett neki leesni, hogy hiányolja a flúgos pornórendezőt, akit meg tényleg alig lehetett kiismerni. Lehet, hogy rejtve, a sorok között leírtad, miért nem rendelt 2 napig, de nekem nem esett le^^" De nem számít, ezt is úgy fogtam fel, hogy egy kis elhallgatott valóság, ami megszépíti a sztorit. A parkbéli beszélgetésükkor kellett az a kis lelkizés, mindekettőjük részéről... Baek meg nem is lenne önmaga, ha nem kapta volna le Channyt a parkban isxD
      Nem hittem, hogy Kai és Kris meglátja az ominózus jelenetet. Viszont mégis el kellett valahogyan távolítani Chanyeol közeléből ezt a két ál-barátot... mit barátot, kedves ismerősöket. A barátok meghallgatták volna szegény Channyt, nem hagyják ott a francba, aki ezután úgy kivetkőzik magából, hogy egy 100%-ig más ember lesz. Ah, azon sorok olvasása közben egyszerűen szét szakadt a szívem... Volt egy sejtésem, hogy elborult aggyal egy melegbárba fog betévedni, ott meg nyilván összefut Baekkel. Ajj. Miért kellett ilyen jól megírnoood? :c xD Otthon, amikor nem teljesen ép aggyal, de ép elmével elfogadja Channy Baekhyun csókját, hát. Úgy örültem, hogy végre-valahára tett egy lépést affelé, hogy boldog legyen. A visszaemlékezése is utal arra, hogy nagyon is tisztában van azzal, mit súg a szíve.
      Baekhyun kitörése s egyben vallomása, Chanyeol összezuhanása, önhitegetése, hogy minden rendben van, amikor semmi sincs... szó szerint nem maradt neki senki, kivéve Ő. Ő, aki akkor annyira felzaklatta, de mégis vonzódik hozzá. Szívszaggató volt olvasni, hogyan szenved otthon. De Baeknek muszáj volt tennie valamit, s hát nem kavarta meg mégjobban Channy elfacsarodott szívét? De. (gondolok arra, amikor küldte az SMS-t hogy nem hitte, hogy ő Sehun) Éééés a pillanat, mihelyst százszázalékosan ép testtel s elmével elfogadja Baekhyun csókját, az egy olyan eufórikus momentum volt számomra... Le sem tudom rendesen írni. *.* Végre valahára ki is mondta hogy kedveli. Szerintem azért akkor már nem csak kedvelte, de Baek ez kérte, hogy mondja ki... ;) Annyira szép rész volt az, s Channy aktivizálódása, hogy elvitte Sehun sírjához... kész voltam ott :'3 Egyszerűen szívmelengető.

      Úgy érzem, egy harmadik részletben végleg befejezem a szájjártatásom ><

      Törlés
    2. Hát elérkeztem a fincsiii estéhez :33 übercukik voltak, amikor még úgy eljátszogattak a popcornnal, de aztán megkomolyodtak és.. khmm, mindannyian ismerjük a következményeket>< :33 Nem tudom elégszer hangsúlyozni, zseniálisan írtad le azt a hosszú csókjelenetet. Külön gratulálok, hogy úgy írtad meg, hogy Chanyeol még nem fogadta el Baekhyun intimebb közeledését. Ezzel (is) úgy nyitott maradt a vége, hogy tudd folytatni, s nem megtetted?? T^T xD Ja, amúgy mikor leesett Baeknek, mit szeretne mondani ama rész végén Channy én ugráltam örömömben x3

      Ezen exrta részekről csupán annyit, hogy gyakorlatilag Channy szerencsétlenkedéseiről szólnakxD Persze, nyilván megértem, hogy még mindig meredek neki, ha Baek azokat a dolgokat szeretné vele csinálni. Természetesen itt sem maradhatott ki a szívszorító hullámvölgy kettejük kapcsolatában, amit szintén pompásan írtál le. Bár Channy többször is Baek szemébe mondta, hogy imádja, ez mégsem hatotta meg az utóbbit - érthetően. Channy Cassidyvel való "kapcsolatának" elhallgatása aztán tényleg megkérdőjelezte Baek bizalmát. Cassidyvel amúgy nem volt egyáltalán semmi bajom, rendes csajszi, lehet, hogy valóban bele volt zúgva Channybe.
      Nem is tudom hanyadszor szakadt meg a szívem eme történet olvasása közben, mikor Baek "rajtakapta" Chanyeolt Cassidyvel. Az otthoni veszekedésük is olyan valóságos volt :c De aztááán végre-végre Channy összeszedte magát, bevetette legőszintébb pillanatait és meggyőzte szerelmét, hogy neki csak Ő van... :'3
      A szexjelenet pedig szimplán felülmúlhatatlan lett >< :3 tetszett, hogy nem írtál le minden egyes apró részletet, ezt is ráhagytad az olvasók fantáziájára. Végre Baek is megkaphatta ami jár neki :3

      S itt kezdődtek velem a bajok XD ugyebár újra rendeltek trópusi pizzát (azanyját xD), de amikor Channy elővette azt a kis dobozt...olyat ugrott a szívem x'DD egyszerűen éreztem, hogy ennek ANNAK kell lennie, amire gondolok.
      Hát persze hogy az lett... :'))) még majdnem el is sírtam magam, pedig azt könyveken ritkán csinálok x3
      Azt kell hogy mondjam, egy tökéletes befejezést adtál a történetednek. Szerintem nem sokszor fogok olyan jó fanficit olvasni még, amilyen ez lett. Tehát, köszönöm mégegyszer, hogy szebbé tetted a szeptemberem, s valószínű az elkövetkezendő pár hetemet is :')
      A legjobbakat kívánom Neked, Il Joon. Remélem még olvashatok tőled ;)
      Dóri :***

      Törlés
    3. Ó te jó ég. Erre szerintem képtelenség hogy méltó köszönetet tudjak mondani, ugyanis nem csak hihetetlen részletesen és hosszasan taglaltad, hogy mi tetszett neked a történetben és mi hatott rád, hanem egyben az a leggyönyörűségesebb, hogy - ha jól értettem - ez volt az első fici amit olvastál, Kpop kategóriában, és még csak nem is az volt, hogy az EXO nagy rajongója vagy, hanem maga a történet fogott meg.. és számomra ez jelenti az igazán nagy kiteljesedést és örömet, mint írónak. Elképesztően boldog vagyok, hogy sikerült olyat írnom ami így tetszik, és nem azért, mert xy van benne, hanem úgy egyébként is. Ah.... nem tudom elmondani mennyire köszönöm, hogy egyáltalán ennyi IDŐD belefektetted abba hogy VÉLEMÉNYT írj nekem, bakker, én nem tudom ezt hogy meghálálni neked T_T IMÁDLAK! És nagyon-nagoyn remélem, hogy sikerül más történettel is ilyen hatást gyakorolnom rád, sikerül örömet szereznem, és izgalommal eltöltött perceket! Azt hiszem írói "pályafutásomnak" ez a fici a csúcsa - még akkor is, ha egyszerű a nyelvezete, néhol klisés, néhol hibás, de... szívem lelkem benne van. Köszönöm, hogy ezt éreztetitek velem. <3333333

      Törlés
    4. Istenkém, nehogy te köszönd már meg, vagy próbálj hálás lenni, amikor is ÉNnekem okoztál ezzel a történettel észbontó órákatxD ^^ Aw, remélem szabad ezt mondanom, de viszont imádlak:3
      Egyébként arra jöttem rá, hogy manapság már nagyon nehéz egy akár 70%-ban klisémentes sztorit írni, úgyhogy nehogy megforduljon a fejecskédben hogy gond, ha 1-2 klisét elhintettél:)

      Törlés
  5. Istenem...ez annyira gyönyörű volt T-T Vagyis annyira gyönyörű volt megint:') Egy éve már elolvastam ezt a ficit és akkor megfogalmazódott bennem, hogy ezt muszáj lesz mégegyszer elolvasnom. Erre most került sor. És mint ahogy anno, most is teljesen elvarázsolt. El nem tudom mondani mennyire szeretem ezt a történetet. Valami olyat mozgatott meg bennem, amire csak nagyon kevés dolog képes. Én csak azt szeretném mondani, hogy KÖSZÖNÖM, hogy megírtad ezt a csodát. Örökre kedvenc marad❤️

    VálaszTörlés
  6. Szia! Újoolvasó jelentkezik! :D egyenlőre annyit tudok mondani, hogy ez alatt az egy éjszaka alatt olvastam végig a blogod (ugye a csak egy fejezetet technika nem volt sszerencsés xd) Szóval eskü holnap mindent kifejtek de most muszáj aludnom.. Akkor holnap ^^

    VálaszTörlés
  7. Jammy Monkey Resort Casino in Atlantic City - JMH Hub
    Check out 대전광역 출장안마 our online reservation process, find your 과천 출장안마 way around the casino, 충주 출장안마 You can also visit our casino, enjoy 광주광역 출장안마 a stay at 오산 출장마사지 the Marina.

    VálaszTörlés
  8. Szia!^^ Két kommenttel feljebb látható a 7 évvel ezelőtti hozzászólásom, a véleményem azonban nem változott a történettel kapcsolatban🥰 Pusztán egy 15 éves, őrült K-pop fangirl tini helyett immár 23 éves fejjel olvastam végig újra a sztorit, hiszen hirtelen valami bekattant nálam, hogy mennyire imádtam anno és úgy éreztem újra elő kell vennem. Nos, nem csalódtam, még mindig imádtam, ráadásul nosztalgiázásnak is tökéletes volt, szóval köszönöm, hogy a történeteddel visszarepülhettem tini koromba és újra átélhettem a sztorit❤️

    VálaszTörlés