EXTRA! - 7. fejezet, utolsó rész (18+)

       Baek arca egyszerre volt gyönyörű, édes, és huncutul rakoncátlan.  A halvány fényben csillogó bogár szemeit fürkésztem. Olyanok voltak számomra, mint két felbecsülhetetlen értékű drágakő. Eddig is észrevettem ezeket benne, de most mintha... kétszeresére nőtt volna bennem minden érzés vele kapcsolatban. Gyönyörűbbnek láttam őt, mint valaha. Az elvesztésének gondolata egy pillanat alatt megfordított bennem mindent.

       Ahhoz tudnám ezt az egészet hasonlítani, mintha az egyik faladon lévő festményedet, ami már régóta ott ékesíti a szobádat, egyik nap megállsz, és megcsodálod. És rájössz, hogy egy fantasztikus remekmű lóg a faladon. Bár eddig is az volt, de te mégsem vetted eléggé észre, és elmentél mellette. Talán mikor megvetted, még láttad benne a szépet, de az idő múlásával hajlandóak vagyunk elfelejteni a dolgok értékét, és ez az emberekkel sincs másképp. Hamar megszokjuk, és megunjuk a dolgainkat, keresünk helyette valami mást, valami újat, amit ismét csodálhatunk egy ideig. Az emberek csak akkor emlékeznek rá újra, milyen értékes is valójában, ha az a dolog megsérül, vagy elveszik. A festményről bár a hétköznapokban nem tűnik fel, milyen szép, de ha valaki leveszi a falról, azonnal észrevesszük, hogy hiányzik. Vajon normális, hogy az emberekkel is ugyanígy bánunk? Miért felejtjük el olyan könnyen, hogy mit is birtokolunk valójában? Elfelejtettem, mennyivel szegényebb voltam őnélküle. Minden nap hálát kellene hogy adjak az égnek azért, hogy ő van nekem... ehelyett képes voltam még ha csak gondolatban is, de elfordulni tőle, más felé. A mellkasomban égetett a bűntudat. Egyszerűen azt éreztem, a lehető legjobbat akarom neki adni, itt és most.

       - Bármit kérsz, én megteszem neked. A lehető legjobbat akarom neked, ugye tudod? – mondtam a fülébe félig suttogva, és apró csókokkal hintettem végig gyönyörű állkapcsának vonalát. Eközben lehúztam róla az alsóját, így már csak csupasz testét tudhattam magam alatt. Kezeivel ő is elkezdte rólam lehúzni, én pedig a végén segítettem neki, és egy mozdulattal lerántottam magamról a fehérneműt.

       - Tudod mit kérek, Chanyeol? – suttogta vissza a fülembe, én pedig érdeklődve néztem rá. Egyszer csak mindkét kezével megmarkolta csupasz fenekemet, és a csípőmet egy határozott mozdulattal a sajátjához rántotta, amivel még rá is segített a mozdulatra. Merevedő férfiasságaink hirtelen egymáshoz nyomódtak, amitől egy olyan váratlan élvezethullám söpört végig a testemen, hogy egy önkéntelen, hangos sóhaj préselődött ki ajkaimon.  – Bizonyítsd be azt, amit az előbb mondtál – fogta meg fejem két oldalát, majd még közelebb húzott magához. Kéjes hangon, lassan taglalva mondta ki azt a két szót, ami rárakta számomra az i-re a pontot. - Basszál. Meg.

       E két szó hangzása csengett a fülemben, miközben féloldalas mosolyra húzva számat kissé elemelkedtem Baektől, széttettem a lábát, és miután végignyaltam mutatóujjamon, óvatos, mégis  határozott mozdulattal becsúsztattam azt oda, ahová kell. Valahogy annak a bizonyos idegenségnek, vagy furcsa érzésnek ami ezzel kapcsolatban eddig mindig elkapott, most nyoma se volt. Olyan énem bújt ki belőlem, amit még én sem ismertem. A világ legtermészetesebb dolgának tűnt számomra, hogy én most ezt teszem, és bár az ismeretlenbe ugrottam bele, fel sem merült bennem, hogy ez rossz lehet. Az agyamban élt egy szilárd elképzelés, egy élvezetes érzés, melyet minél előbb meg akartam élni, Őbenne.

       Ez az elképzelés, a látványa, annak érzése hogy bár csak ujjal, de érzem őt, tovább spannolta bennem a vágyat, és – bár így utólag nem is tudom, hogy az előzmények után hogy lehet – de úgy álltam odalenn, mint még talán soha. Nem haboztam, jöhetett a második ujjam is, amit Baek arcán láttam tükröződni, de most az egyszer a saját vágyam az óvatosságot elhomályosította az elmémben. Ahogy egyre közelebb értem a célhoz, annyival lettem türelmetlenebb. Baeken láttam az összpontosítást, hogy lazítani próbál, főleg miután már a harmadik ujjam is beszállt a játékba. Valószínű ő is elszokott a dologtól, de erre én ott akkor egy cseppet sem gondoltam, mert egyszerűen benne akartam lenni, és kész. Eljutott idáig az agyam, pedig korábban azt gondoltam, biztosan hosszú munka lesz számomra - még akkor is ha egyszer végre sikerül megtennünk ezt az egészet -, hogy felhőtlenül tudjam élvezni. Most pedig egyik napról a másikra történt ez a „törés” bennem, amit persze egyáltalán nem bánok.

       Amikor már úgy éreztem, egyszerűen nem bírom tovább, kihúztam ujjaimat, és felkészültem arra, hogy mással helyettesítsem. Ködös elmémből egy pillanatra Baek kizökkentett.

       - Várj... – lihegte, majd jobbra fordult, gyorsan kinyitotta a fiókot, és egy lila flakont nyomott a kezembe. – Így egészen biztos hogy mindkettőnek jó lesz – mosolyodott el.

       Egy-két másodperc kellett hogy felfogjam mit is akart ezzel mondani, annyira benne voltam az egészben, de gyorsan kapcsoltam. A tubus kupakját felnyitottam, nyomtam belőle bőségesen a tenyeremre, majd magamra és egyben Baek bejáratára is kentem belőle. Már attól is összerezzentem, ahogy a saját kezemmel magamhoz értem, úgyhogy a földre hajítottam a flakont, megfogtam Baek combjait, közelebb helyezkedtem közéjük, és merevségemmel lassan belé hatoltam.

       Az a pillanat... leírhatatlan volt számomra. Tényleg... sosem éltem még át ilyen mámorító dolgot. Sokkal, sokkal de sokkal jobb érzés volt, mint amit a fejemben elképzeltem. És még el sem kezdtem mozogni!

       Lehunyt szemekkel lassan csípőmet ki-be kezdtem mozgatni, szemeimet lehunytam, és erősen az ajkamba haraptam. Te jó ég, ez... Ez...

       És nem hittem, hogy lehet még ennél jobb, de mikor Baek hangosan sóhajtozni kezdett alattam, az mindent felülmúlt. És most még a szemem is csukva volt, ami azt jelentette, hogy ha ehhez az egészhez hozzájön az ő gyönyörű, csodálatos élvezkedő arckifejezése, akkor TUTI, hogy azonnal el fogok menni... Rettenetesen vissza kellett magam fogni, hogy ne próbáljak meg elmenni minden egyes mozzanatnál.

       - Ah Chanyeol... – mondta ki a nevemet kéjesen, és szinte majdnem rászóltam, hogy ne csinálja, mert egyszerűen nem bírom...! – Csináld erősebben... kicsit... gyohrsabban... – mondta lihegve.

Mi lesz ennek a vége? Én azonnal elmegyek!

       Nem baj, hallgattam rá, és pont az ellenkezője következett be amit gondoltam. Így talán kicsit kevésbé volt olyan „szinte már kínzóan jó”, egyszerűen csak folyamatos fenomenális érzés kerített a hatalmába minden egyes lökéssel, viszont nem táncoltam minden ezredmásodpercben pengeélen. Baek kezdte átvenni saját csípőjével is a ritmust, és a végén teljesen egymásra hangolódtunk. Elmémmel belevesztem az élvezetek tengerébe. Most már ki nyitottam a szememet, és Baek enyhén verejtékes haja, kéjtől elhomályosított tekintete nézett vissza rám, ami még inkább fokozta bennem az élvezeti hatást. Szinte alig hittem el hogy komolyan itt vagyunk, ő van alattam, és én eddig EZT nem mertem megtenni. Normális voltam én?!

        Mikor pillantásunk találkozott, ő mosolyogva sóhajtozott tovább, melyet széles vigyorral viszonoztam, és mozogtam benne tovább. Nem tudom hogy meddig lehettünk így. Talán csak két percig, vagy több mint tíz percig – az időérzékem elhagyott. Ez a legjobb az egészben:  semmi más nem létezik ekkor, csak te, Ő, és a kettőtök egységéből megszülető mámor.

Már rólam is csurgott a veríték, és kezdtem fáradni, úgyhogy kissé lelassítottam a tempón. Azonban ez a változás valamit átkapcsolt bennem, mert hirtelen érezni kezdtem, hogy közeledek a csúcshoz.

       - Úr Isten... – leheltem ki, majd először lassabb, de mélyebb mozdulatokkal mozogtam Baekben, aki szintén hangos sóhajokkal jutalmazta ezt. A következő pillanatban a csípőm szinte magától lökött egy hatalmasat, és onnantól kezdve behunytam a szemem, fejem hátravetettem, és olyan erőteljesen, gyorsan mozogtam, amennyire csak lehetett. Innen nem volt visszaút. Éreztem, hogy Baek is ugyanígy tesz, úgyhogy valószínű, ő is elért a csúcsra.

       - Óh te jó ég... – lehelte ki utolsó erejével Baek, én pedig erősen lihegve igyekeztem visszatérni a „földi életbe”. Baek arcára néztem, amelyen huncut mosolya bújt meg. Szélesen elvigyorodtam, és kezdtem felfogni, mi is történt itt. Egy semmihez sem fogható dolog, amit... ha ez tényleg ilyen fantasztikus... akkor naponta tízszer fogunk csinálni!

       - Azért tűrhető volt, nem? – kérdezte, és kuncogott.

       - Hát... kibírtam – válaszoltam viccelve, és én is elnevettem magam. – Istenem... annyira szeretlek téged – borultam rá, és tenyereinket összekulcsolva hosszasan megcsókoltam.

       - Mh... azért vigyázz, ne nagyon... – nézett közénk Baek - ...tudod ez egy kissé piszkos tevékenység.

       - Ha ezt jelenti a piszkos, akkor imádom a piszkos dolgokat – vigyorogtam rá.

       - Tudod mire gondoltam! – bökte meg az arcomat. – Gyere, tusoljunk le.

       Birtokba vettük a fürdőszobát, ahol mindketten beálltunk a zuhany alá. Baek testét nézve imádtam a gondolatot, hogy immár teljesen az egyém. Hogy benne voltam, és magamévá tettem ezt a gyönyörű teremtést. És még hányszor fogom!

       - Nem is tudom, mi lesz később, ha már elsőre ilyen jól egymársa vagyunk hangolódva – mondta Baek, miután törülközővel a haját dörzsölte kifelé menet a fürdőből. Borzas hajával kiváltképp szexi látványt nyújtott.

       - Vigyáznunk kell, a végén még egy másodpercesek lesznek a meneteink – mondtam nevetve, és a csípőm köré tekertem a törülközőmet. Egyszer csak a hasam egy hatalmasat korrant.

       - Valaki éhesnek hangzik – fordult felém Baekhyun, és megbökte a hasam. – Ami azt illeti én is ennék valamit... elég sok kalóriát elégettünk, amit be kell pótolni, nem igaz? – vigyorodott el.

       - Én is úgy érzem. Főzzünk valamit?

       - Főz ilyenkor a halál! – dobta le magát az ágyra Baek. – Rendeljünk pizzát.

       - A változatosság kedvéért, mi? – mosolyogtam cinikusan. – Mondjuk sok választásunk nincs is így este tizenegy tájékán. Akkor betelefonálok... – vettem a kezem ügyébe a mobilomat, és leültem Baek mellé az ágyra. – Milyet kérsz?

       - Hm... azt hiszem, talán újra megjött a kedvem egy kis trópusihoz  – kacsintott egyet rám Baekhyun szélesen mosolyogva, én pedig nem bírtam ki, hogy ne döntsem le egy csókkal az ágyra. Pár perc önfeledt csókolózás után egyszer csak letolt magáról.

       - Hé, azt akarod, hogy éhen haljak itt alattad? – mondta viccesen szemrehányva.

       - Elnézést, máris leadom a rendelését – tisztelegtem neki, és tárcsázni kezdtem. Leadtam a rendelést egy bolognai és egy trópusi pizzára, ami hamar meg is érkezett hozzánk. Az ágyban fekve hallottuk a csengetést.

       - Majd én behozom neked, nehogy kikelj innen a jó kis takaró alól – mondtam Baeknek, majd adtam egy puszit a homlokára, és kiszaladtam. Átvettem a pizzákat, és letettem a konyha asztalára.

A nappaliban lévő kisfiókos szekrényhez mentem. A legalsó fiók hátuljából elővettem egy apró dobozt, amit már régóta őrizgettem ott. Még a kapcsolatunk elején vettem, de valahogy sosem volt elég bátorságom odaadni. Valahol meg is gondoltam magam, mert utólag őrültségnek tartottam, hogy ilyen hamar megvettem, és azt gondoltam Baek is biztos ezt fogja gondolni, ha megpróbálom odaadni neki. Főleg amióta fennálltak közöttünk a problémák, nem éreztem úgy, hogy alkalmas lenne, és egyáltalán elfogadná. Hosszú idők óta most érzem úgy, hogy megpróbálhatnám... végre rendben van minden, és sínen vagyunk. Talán van mögöttünk annyi tapasztalat és érzelem, hogy ez nem sülhet el rosszul, úgyhogy most elhatároztam, hogy összeszedem a bátorságomat... és odaadom neki.

       Felnyitottam a trópusi pizza dobozának tetejét, majd a hűtőből elővettem a kechupot. Tüzetes mozdulatokkal egy feliratot írtam a pizzára, megpróbálva nem elcseszni az egészet (és hozzám egészen meglepő módon sikerült is megúszni anélkül, hogy a fele elfolyjon!). A kis dobozkát a pizza mellé tettem, majd mikor megnéztem a „művemet”, izgatott lettem, és dobogni kezdett a szívem. Vajon mit fog szólni ehhez?

       - Hé, hol vagy már? Kezdem magam úgy érezni mint egy etióp! – kiabálta a szobából. – Nem jéghideg pizzát akarok ám enni!

       - Jövök máris uram! – kiáltottam vissza, majd egy gyorsan kifújt levegő után felkaptam a két doboz pizzát, és bevittem a hálóba. – Parancsoljon – tettem az ágyon törökülésben ülő Baekhyun elé a saját pizzájának dobozát.

       ...Legalábbis azt akartam, de természetesen nem sikerült. Mikor egyszerre nyitottuk fel a dobozok fedelét, akkor vettem észre, hogy a bizonyos meglepetés... előttem van.

       - Hé, mégse trópusit rendeltél nekem? – nézte értetlenül a bolognai pizzáját Baekhyun, majd rám nézett. – Vagy... – siklott át tekintete az előttem lévő pizzára, amire szép kechup-betűkkel volt ráírva: „Hozzám jössz?”

       Baekhyun lefagyott. Egyszer a pizzára pislogott, egyszer rám, aztán újra a pizzára nézett, majd megint rám. Ekkor már láttam, hogy a nevetés kerülgeti, ami készül belőle kitörni. Az én fejem pedig legalább olyan piros kezdett lenni, mint a kechup, és úgy éreztem, mintha bekenték volna az arcomat chilli szósszal.

       Nem csalódtam Chanyeol. Nem csalódtam. NANÁ hogy még a kezének a megkérését is képes vagy elcseszni. Naná, hogy megcseréled azt a két rohadt, elcseszett pizzát!!

       Baekhyun szélesen elvigyorodott, és erőteljesen nevetni kezdett. Nem tudtam eldönteni hogy min nevet.  Azon hogy elcsesztem, vagy magán a tényen, hogy megkértem a kezét? Teljesen meg voltam zavarodva. Mondj már valamit, Baekhyun! Legalább annyit, hogy „te idióta, mit gondolsz majd hozzá megyek egy ilyen balfékhez, mint te?” Vagy valamit!

       - Istenem, Chanyeol – törölgette a nevetéstől enyhén bekönnyesedett szemét, majd megfogta a kis dobozkát a pizza mellől, és kinyitotta. Akkor láttam, hogy a gyűrű láttán kezdte el felfogni, ez mit is jelent valójában, és meghatódott; mintha aprócska könnyek is gyűltek volna a szemében. Mosolyogva nézte pár pillanatig, majd kivette a a dobozból, és lassan felhúzta az ujjára.

       - Ez... – néztem dobogó szívvel az immár gyűrűs kezét, majd a szemébe néztem. – Ez akkor... azt jelenti, hogy...? – hebegtem habogtam.

       - Azt hogy NANÁ, te barom! – vigyorodott el szélesen, majd hirtelen megcsókolt, én pedig majd szétrobbantam a boldogságtól.

       Nem is tudom meddig csókolózhattunk így ott az ágyon. A pizzák persze réges-régen kihűltek – de őszintén szólva nem igazán tudott érdekelni, mivel épp most fogadta el életem szerelme, hogy velem fogja leélni az életét. Velem... egy szerencsétlen, langaléta pizzafutárral. 

Vége

*** 

Kedves olvasóim... ezennel búcsúzik tőletek a Naughty Pizzas. T_T Nem tudom előre megmondani a jövőt, de most úgy érzem, én már nem tervezek ezzel a történettel kapcsolatban írni, azt hiszem eléggé kipörgettem a dolgot. Maximum ha eszembe jut egy-két szituáció, talán aprócska oneshotok, mini novellák várhatóak, de ez attól függ, lesz-e hozzá ihlet, ötlet... minden esetre ti vagytok azok akik ezt a történetet éltették, akik mindig, örökké inspiráltak hogy írjam, csináljam. <333 És mint mindig, most is mérhetetlenül hálás vagyok nektek ezért, és bár sajnálom hogy ekkora csúszással jött az utolsó rész... szívem-lelkem beleadtam, hogy jó legyen, remélem sikerült! Kérlek benneteket, hogy foglaljátok össze véleményeteket itt a bejegyzés alatt akár az egész történetről, vagy csak úgy magáról a második évadról, vagy akár az utolsó részről, (annak örülnék ha valaki mind a háromról írna egy kicsit *-*). Mindig rengeteg visszajelzést kapok (ahhoz képest hogy az olvasóknak ez mennyire szokása), úgyhogy ezt is nagyon-nagyon köszönöm nektek. Imádom, hogy sikerül nektek élményt adni, és számomra ez a legfontosabb, hogy nektek örömet szerezzek. ^^ Remélem ezúttal is sikerült! *Hatalmas, összefoglaló virtuális ölelés*<3333

[[ btw, Ha valakinek kedve van egy kis "felidézéshez", itt egy nagyon jó kis videó ami inspirált engem is ;3 KATT ]]