EXTRA! - 2. fejezet

            - Neked – mutatott rám műkörmös mutatóujjával ebéd-partnerem – neked akkor is valami bajod van ma. Látom.

Mit mondjak? Az a bajom, hogy bejössz?

- Ah… na jó, nem tagadom tovább, van bajom. De túl hosszú ahhoz, hogy elmondjam – néztem mélyen a félig megrágcsált hamburgerembe, amelyben Cassidynek köszönhetően káposzta is díszelgett, amit nagyon szerettem.

- Jajj, ezt a választ utálom – biggyesztette le száját a szőkeség, és durcásan hátra dőlt székében. – Mindenki tudja, hogy a problémákat nem szabad bent tartani. Gyerünk, engedd ki magadból! – pislogott rám kéklő szemeivel, melybe egy pillanat erejéig néztem csak bele, de kezdett elvarázsolni. Olyan varázslatos volt, hiszen a koreaiak közül senkinek sincs ilyen szeme. Teljesen elbűvölt a tekintete.

- Figyelj, ez… magánéleti ügy. Nincs semmi nagy baj, hamar meg fog oldódni, azt hiszem. Csak ma egy kicsit rosszabb kedvem van az átlagnál, ennyi – erőltettem magamra egy mosolyt, és igyekeztem minél előbb megenni a hamburgert ami előttem tárulkozott. Bár nagyon élveztem Cassidy társaságát, kezdtem frusztrálva érezni magam amiért így faggat – még akkor is, ha jót akart vele.

- Hát… jól van. Úgy legyen – mosolyodott el ő is, majd hirtelen megakadt a szeme a számon. – Oh… várj csak, ne mozdulj – mondta, majd az asztal fölött felém hajolt. Hirtelen nem tudtam mit akar, a szívem hevesen el kezdett dobogni (főleg mikor megláttam az elém tárulkozó dekoltázsát) de aztán mindent megértettem, mikor a kezében lévő szalvétával gyengéden megtörölgette a szám szélét. – Így ni – nézett a szemembe, én pedig kissé lefagytam. Olyan volt a tekintete, mint a tenger… és határozottan éreztem, hogy direkt néz ilyen hosszasan rám. Elmosolyodott, majd visszaült a helyére. - Egy ideje már olyan volt, nem bírtam elnézni – mondta, majd összegyűrte a szalvétát, és a tálcájára rakta.

Tényleg sokkal gyorsabban vert a szívem… szabályosan le kellett nyugtatnom magam.

- Kö… köszi – motyogtam, majd zavaromban újból a hamburgerembe haraptam. Ide-oda néztem körbe a teremben, őrá nem mertem vezetni a tekintetemet, csak egy-egy pillanatra.

- Park Chanyeol… - mondta halkan, miközben lassan enyhén megrázta a fejét. Egy aprót sóhajtott, és becsukta a hamburgere dobozának fedelét, melyet félig evett meg. – Szerintem sosem jön el az a nap, mikor egy egészet meg tudok enni ebből… blöhh – dugta ki száján a nyelvét, majd felállt, és a hasára tette a kezét. Uraltam magam, hogy ne vizslassam őt állandóan. – Nos megyek is vissza dolgozni, jobb ha te is ezt teszed, különben lenyel a főnök. Aztán holnapra újra azt a széles vigyorodat akarom látni a szádon! – kacsintott egyet, majd megveregette a vállamat, és elment mellettem, finom parfüm-felhőt hagyva maga után.

Miért? Miért vonzódom hozzá, miért? – csuktam be szemeimet bánkódásomban, majd pilláim rögtön ki is pattantak, mikor meghallottam a főnököm ordítását, miszerint „Vége a zabálásnak, irány dolgozni!!”

**

Vajon… tetszenék neki? Azért csinálta ezt ebéd közben? Azért barátkozik velem ennyire? Mi van ha tényleg… bejövök neki? – ezek jártak a fejemben, miközben baktattam hazafelé.

A legutóbbi gondolatra egy hangyányi lepkehad jelent meg a gyomromban, váratlanul. Egy pillanatra megálltam az úton, és mentálisan fejbe vágtam magam.

Ah… semmi. Semmi, hisz nekem itt van Baekhyun, és kész! Mi van akkor ha bejövök neki? Hát akkor bejövök. Nincs abban semmi!

Próbáltam kiszellőztetni ezeket a gondolatokat a fejemből, de tudtam, hogy csak akkor fognak eltűnni, ha végre hazaérek.

- Hahó, Baek! – szólaltam fel hangosan, miközben az előszobában levettem a cipőmet. Épp hogy kiértem a nappalihoz, mikor láttam, hogy Baekhyun a kanapé mögül megjelenik, széles mosollyal a száján. Ez megnyugtatóan hatott a számomra, hiszen tegnap nem volt valami szép szóváltásunk mielőtt elaludtunk volna, de az arckifejezése azt súgta, már nincs gond.

Mikor feljebb ágaskodott és átölelt, az én arcomra is mosoly szökött, és melegség járta át a szívem.  Ezért minden nap érdemes hazaérnem.

Mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb most nekem, mint akkor, mikor még nem ismertem Baekhyunt, és hálát adok az égnek, amiért találkoztam vele.

- Chanyeol, épp most kezdtem el megnézni az új filmünket. Nincs kedved megnézni velem? Visszatekerem – nézett rám csillogó bogárszemeivel kérlelően, melynek nem lehetett ellenállni.

- Dehogynem, persze – adtam egy puszit a homlokára, és levettem a céges sapkát a fejemről, majd Baekkel együtt leültem a kanapéra.

Nem volt hosszú a film, de mint minden amit Baek rendezett, ez is nagyon érdekesnek hatott számomra. Nem értettem a filmrendezéshez, de az ő képkockái mindig valahogy egy más világba tudtak repíteni, még akkor is, ha nem voltak nyilvánvalóan érthetőek. És amit még nagyon szerettem, hogy Baek nem kezdett el faggatózni, hogy milyen volt, mondjak valamit. Csak megmutatta, és hagyta hogy azt gondoljak, amit szeretnék.

Már jó pár perce a stáblista volt, de mi még mindig csak ott ültünk, és én a nyakát cirógattam. Ahogy az arcára néztem ebben a fényben, melyet csak a tévé képe biztosított, sokszor eszembe jutott az, mikor először néztem vele filmet ezen a kanapén. Amikor először csókolóztunk hosszasan… amikor eldöntöttem, hogy vele akarok élni.

Még mindig rosszul éreztem magam az miatt, ahogy tegnap viselkedtem vele. Nem érdemelte meg.

- Baek… - fordította felém a fejét neve hallatán – bocs a tegnapi miatt. Tényleg.

Baekhyun halványan elmosolyodott.

- Én kérek bocsánatot. Türelmesebbnek kellene lennem.

Megráztam a fejem.

- Te már így is túl türelmes vagy.

Baek erre nem szólt semmit, csak továbbra is a tévé képernyőjét bámulta. Olyan… furcsa volt. Máskor ha kibékültünk, sokkal beszédesebbé vált, de most jó pár percig csak csendben ült mellettem.

- Chanyeol… - szólalt meg egyszer csak.

- Hm? – néztem rá érdeklődve.

- Te biszex vagy. Igaz?

Kikerekedtek a szemeim, és cirógatásom azonnal leállt. Totálisan lefagytam, és köpni-nyelni nem tudtam.

Honnan tudja?! Honnan?

- Legutóbb… - szólalt meg újból, miután látta, hogy nekem nem sikerül. - …elfelejtetted kitörölni az előzményeket a gépen.

- Jézus Isten… - motyogtam magam elé, és sápadt arcomat mindkét tenyeremmel eltakartam.

Ez gáz. Kurva nagy gáz.

Amióta megismertem Cassidyt, egyre nagyobb kíváncsiságot kezdtem el érezni a nők iránt. Eddig is volt természetesen, de valahogy azóta ez… megnőtt. Frusztrált Cassidy jelenléte, ahogy kinéz, folyton ő járt a fejemben, a teste… és úgy éreztem hogy ezt valahol muszáj levezetnem. Baekkel egyszerűen nem ment. Ő férfi, és egészen máshogyan vonzódom őhozzá, mint egy nőhöz. De az internet egy csodás és gazdag találmány… én pedig ezt kihasználva némelyik reggel, mikor már Baek elment, rákerestem Cassidyhez hasonló nőkre, erotikus oldalakon. Azóta könnyebben is viselem a jelenlétét, de persze, hogy elbaltáztam, mert miért is ne! Hisz én vagyok Lúzer Park Chanyeol… hiába jó nekem valami, nekem azt muszáj elcsesznem! A francba is!

- Nem baj… én megértem. – mosolyodott el keservesen Baekhyun. – Hazudnék, ha azt mondanám, én nem nézek meg néha pár meleg pornó videót.

- Mi?! – fordultam Baekhyunhoz kikerekedett szemekkel. Ő is?!

- Talán ha te nézhetsz, akkor én miért ne nézhetnék? Erre gondolsz?

- Nem, de… ez akkor is…

- Tudod, én sem néznék, ha végre történne valami! – szólalt meg emeltebb hanggal Baekhyun, és kicsit távolabb húzódott tőlem. Értetlenül és összezavarodva néztem rá. - ... Sehun mellett sosem volt erre szükségem. Soha.

- Hát sajnálom, de én nem ő vagyok! Ez jutott neked, Baek! – emeltem fel én is a hangomat, majd felálltam, és a fürdőbe viharzottam. Megengedtem a csapot, és a torkomat szorongatni kezdte a sírás.

Tudtam hogy nem volt jogos hogy így beszéltem Baekkel… hogy így bántam vele, hogy mellette ilyeneket néztem, hogy fennakadtam rajta még így is. Tudtam, hogy egy barom vagyok, és gyűlöltem magam – mint mindig.

                Baekhyun… nem érdemellek meg téged.

EXTRA! - 1. fejezet

Automatizált mozdulatokkal nyomtam le az immár jól ismert zöld bejárati ajtó kilincsét, kezemben egy fehér szatyorral, melyből finom illatok áradtak ki, ahogy haladtam befelé az előszobában.

– Baekhyuuuun! - szólaltam meg hangosan, hogy az illető hallja, mivel sem a nappaliban, sem pedig a konyhában nem tartózkodott, azonban a fürdőből a hajszárító hangja szűrődött épp ki. - Hoztam vacsit!

A hang azonnal alábbhagyott, majd a szólított nagy mosollyal nyitotta ki a fürdőszobaajtót, kényelmes melegítőbe öltözve, félig-meddig vizes hajjal. Rögtön felém indult, és ahogy egyre közeledett, éreztem, hogy friss tusfürdő illatot áraszt magából. Jól ismertem már ezt az illatot.

- Szia! - köszönt vidáman, majd kicsit felágaskodva hozzám és vállaimba kapaszkodva egy apró csókot nyomott számra. Közben lehunytam szemem, és elmosolyodtam – mindig jól esett a fárasztó nap után az ő kedves, szívmelengető arcát látni. - Mit hoztál? Mondd, hogy valami újfajta pizzátok van, mert már az összes a könyökömön jön ki... még a bolognai is, pedig az elején azt mondtam hogy abból bármennyit képes lennék megenni! - biggyesztette le enyhén a száját.

- Á-á, ez nem pizza – csóváltam a fejemet, és sejtelmes mosollyal felemeltem a kezemben lévő meleg zacskót. - Ez hamburger.

- Hamburger? - csillant fel Baekhyun szeme – Mégis honnan szereztél te hamburgert?! - lépett közelebb hozzám, és kikapta a zacskót a kezemből, majd az asztalra tette, hogy gyorsan kicsomagolja.

- Úgy, hogy ez a mi hamburgerünk. Nyílt egy hamburgeres a pizzázón belül.

- Király – mondta Baekhyun, és tenyereit összedörzsölve vigyorgott szélesen az előtte tárulkozó ételre.

- Fogyaszd egészséggel – ültem le vele szembe, és a saját hamburgeremet is magamhoz vettem. Én is farkas éhes voltam, ráadásul tudtam, hogy tök finom – mivel ebédre is ezt ettem.

- Ez valami… isteni – csillogott mohón Baekhyun szeme, miután megízlelte az első harapást.

- Én mondtam – vontam fel egy pillanatra a szemöldökömet, és egy hatalmas harapást intéztem a hamburgerembe, mellyel majdnem a felét sikerült megennem. Ezután eszembe jutott, hogy még mindig rajtam van a céges sapkám, úgyhogy gyorsan le is vettem, mert már nyomta a fejemet. – Na és… - nyeltem le a falatot – mi volt a munkahelyeden? Kész van már az új projektetek?

- Mhm – bólogatott a hatalmas falatjának rágása közben Baek, és nagy nehezen lenyelte azt. – Épp ma lettünk készek az első filmmel…

- Na és meg vannak elégedve a munkáddal?

- Hát… úgy néz ki – vont vállat Baek, és egy újabb hatalmasat harapott.

- Na… hát ez nagyszerű – mondtam, de már nem tudtam koncentrálni a beszélgetésünk tárgyára, mert rögtön elkuncogtam magamat a harapása következtében a szája szélén megjelenő hatalmas ketchup és majonéz-tócsán. A legjobb az volt, hogy mit sem sejtve rágta tovább lelkesen a hamburgerét, és teljesen komolyan, kíváncsi tág szemekkel nézett fel rám, akinek már vörösödött a feje.

- Mi az? Mi van Chanyeol? – pislogott értetlenül.

- Seh... háh, semmi csak… - alig bírtam megszólalni, annyira megpukkadtam a nevetéstől. Olyan volt, mintha bajsza lenne.

- De most komolyan, mondd már hogy mi van! Félrenyeltél?

- Nem-nem, csak… - feladtam hogy bármit is kimondjak a számon, így inkább letettem a hamburgeremet, megköszörültem a torkomat, moderáltam magam, és az asztal fölött közelebb hajoltam Baekhez. Az arca felé nyúltam, ő kissé meglepett fejjel figyelte hogy mit csinálok, de aztán rájött, amint mutatóujjammal gyengéden letöröltem az ott virító majonéz és ketchup keveréket.

- Nem állna jól a bajusz – mutattam neki mutatóujjamat, és lenyaltam róla az imént letörölt kencét. Erre már ő is elmosolyodott.

- Hé! Miért nem mondtad? Mióta volt olyan? – reklamált viccesen, és finoman vállon lökött.

- Az első harapás óta. – füllentettem, és újból beleharaptam saját ételembe. Szerettem a kiakadt reakcióját, amit pontosan tudtam hogy erre meg fogok tőle kapni.

- Hé!! Na, megállj csak – mondta, majd hirtelen mutatóujjával belenyúlt saját hamburgerébe – amibe egyébként tényleg valamiért feltűnően sok ketchupot tettek – és fel se tudtam eszmélni, de már össze is kente az egész arcomat.

- Héé, Baek!! Mit csinálsz? Te kis… - hőköltem hátra az arcomat törölgetve, de a végén én is elnevettem magam.

Miután megettük a kajánkat, Baek elmosta a tányérjainkat és rendbe rakta a konyhát, míg én lefürödtem. Ez általában minden este így történt. Ugyanakkor értem haza, ő már rég otthon volt, aztán megvacsoráztunk, és így tovább. Kialakult a saját kis mókuskerekünk, melyet együtt hajtottunk mindketten. Alapjába véve nekem ez így megfelelt: nem éreztem többé magam magányosnak, és ő sem. Bár néha-néha szürkének tűnhettek a hétköznapok, előfordult, hogy elmentünk egyszer-kétszer meginni valamit. Azonban közös tulajdonságunk volt, hogy egyikünk sem volt az a nagy bulizós fajta – inkább leheveredtünk a kanapéra megnézni egy jó filmet.

Három hónapja éltem együtt Baekhyunnal, és ezalatt sikerült nagyjából kiismernünk egymás életritmusát és szokásait. Úgy tűnt, ezek egészen összepasszolnak, mert ritka volt, hogy bármiből is konfliktusunk akadt volna. Sőt… szerintem egyszer sem veszekedtünk még, amióta itt vagyok nála.

De ez nem azt jelenti, hogy közöttünk semmiben sem akadt probléma… mert igenis akadt.

Miután végeztem a fürdéssel, bevonultam szépen a hálószobába, és átöltöztem a pizsamámba. Ekkor már csak úgy húzott magába az ágy az egész napos rohangászás után. Miután bevetettem magam a jó puha takaró alá, erőszakkal kellett dolgoznom azon, hogy ne aludjak el Baek nélkül akkor ott, azonnal.

Hamarosan megszűnt a mosogató csapjának csobogása, és a konyhai villany lekapcsolása után tudtam, hogy Baek már jön is mellém a szobába. Arcán mindig megbúvó aprócska mosollyal mászott be mellém az ágyba, én pedig már készségesen emeltem fel jobb karomat, hogy hozzám bújjon. Szemhéjaim lassan lehunytam, de még mindig figyeltem hogy ne aludjak el – csak nehéz volt már tartani őket. Baekhyun finoman cirógatta mellkasom közepét, ami nagyon jól esett, de túl nyugtató volt ahhoz, hogy ébren maradjak. Az álom és az ébrenlét szélén táncoltam, egyedül az zökkentett ki ebből az állapotból, mikor a mellettem fekvő kicsit jobban mocorogni kezdett, majd megszólalt.

- Hm Chanyeol… mondd csak… most is túl fáradt vagy? – kérdezte szelíden, és mellkasomról áttért hasam cirógatására. Ettől enyhén jobban felébredtem, de a tagjaim iszonyatosan fáradtak voltak. Azonban nem akartam megint ezt mondani, mert már zsinórban két napja ezt mondom, így elmosolyodtam, felnyitottam pilláim és felé fordultam.

- Hát… talán ma nem – kezdtem el nyaka hátulját cirógatni. – De azért rám férne még egy kis ébresztés…

- Tényleg? – vigyorodott el szélesen, azzal az igazi, hamisíthatatlan BFPV-vel. Ez akkor jelent meg az arcán, mikor tudta, hogy már nyert ügye van.  

Kicsit jobban oldalra fordult, majd lassan rám mászott vállamra támaszkodva. Szó se róla, beindított mint mindig, de sajnos a fáradtság mint mumus mindig ott bujkált bennem. Azonban ezt most próbáltam elhessegetni.

Baek kigombolta a pizsamámat, és széthúzta rajtam, hogy feltárja felsőtestemet. Én sem cicomáztam, rögtön lekaptam róla a felsőjét, mivel már látványa is jobban beindított engem. Szerettem, ahogyan felettem ül, kéjes tekintettel néz le rám, és a kislámpa fényében szépen kirajzolódnak kulcscsontjai, melyeket tökéletes hamvas bőre fed. Szerettem végigsimítani testének minden porcikáján, mert puha és selymes bőre volt.

Lassan lehajolt, és csókokkal kezdte el hinteni nyakamat. Mindig ezzel kezdte, mert tudta, hogy itt érzékeny vagyok. Innentől már nem volt visszafordulás. Puha ajkai vándoroltak szerte a felsőtestemen, amitől a hideg rázott. Annyira szerettem volna teljesen éber lenni, hogy tényleg csak arra koncentrálhassak arra, mit csinál…

Csókjaival már az alhasam körül járt, melynek látszata persze már meg is jelent a bokszerem közepén. Ezt a „látszatot” meg is ajándékozta egy csókkal, melyre egy apró hangos sóhajjal reagáltam, és ujjaimmal tincsei közé túrtam.

Eleinte mindig kínosan éreztem magam, mikor ezt csinálta nekem. Jó pár alkalom kellett ahhoz, hogy tényleg elhiggyem, hogy ő ezt szereti velem csinálni. Mindig ezt mondta: „Ne viccelj már Chanyeol… én imádom, amikor én irányíthatom a testedet.” Azóta is cseng ez a mondat a fülemben… Baek nagyon értette az ágyban a dolgát – elképesztően erotikus kisugárzása tudott lenni. (Bár amennyi tippet láthatott a pornórendező iparban, nem csoda… De erre inkább nem is gondolok, mert… egyszerűen csak fúj!)

Hamarosan már nem is élveztem mást, csak Baekhyun szájával való kényeztetését Chanyeol Junioron. Mostanában mennyivel jobb dolga volt, mint ezelőtt… hajaj!

Testem teljesen elernyedt, lecsuktam szemeimet, és kéjesen sóhajtozva átadtam magam az érzésnek. A fáradtság miatt enyhe félálom-szerű állapot kezdett el kialakulni bennem, de az élvezet ébren tartott. Baekhyun ajkai, nyelve és keze együttes kombójának minden apró mozzanatát igyekeztem a lehető legjobban kiélvezni és átélni, általában egészen addig, míg el nem jutok a csúcsra.

Azonban most egyszer csak megszűnt az érzés, és én egyről a kettőre felébredtem. Magamban rögtön méltatlankodni kezdtem, hogy „Mi történt?! Folytasd, könyörgöm!” Persze ezt így nem mondtam ki.

- Chanyeol… - súgott a fülembe Baek, mire pilláimat kinyitottam. – Én arra gondoltam, mi lenne ha most…

És ekkor újból enyhén görcsbe rándult a gyomrom. Mint mindig.

Nagyot nyeltem, és már próbáltam is kialakítani magamban valami normálisan megfogalmazható választ. Arcomon látszhatott ez, mivel Baek rögtön lehajtotta a fejét, és beletörődően bólintott, mielőtt egy szót is szólhattam volna.

- Rendben… bocsánat, hogy újra felhoztam. Tudom, hogy meg kellene várnom amíg te szeretnéd.

Egy aggódó sóhaj hagyta el a számat, mire Baek komoly arccal újra testem alsó része felé kezdett közeledni. Én egy szempillantás alatt megfogtam vállait.

- Ne, Baek…

- Mi az, nem szeretnéd hogy befejezzem? – mosolygott fel rám, de láttam rajta, hogy ez a mosoly erőltetett. Én pedig egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam.

- Ne haragudj rám… - húztam fel magam mellé. (Amúgy is már eléggé lelankadtak a dolgok.)

Rettenetesen kínosan éreztem magam, hogy megint ezt csinálom vele.

Amióta összejöttünk, Baekkel a most is megtörtént (illetve majdnem megtörtént) dolgokon kívül nem léptünk túl szexuális téren – és ez a én hibám volt. Nem tudom mi volt velem, nagyon szerettem őt, vonzódtam is hozzá, de Az valamiért egyszerűen nem ment. Eleinte megállítottam és finoman elutasítottam, hogy még nem állok készen. Aztán mikor már hetek teltek el, azt gondoltam, már illene megtörténnie a dolognak – bár nem éreztem úgy hogy tényleg vágyom rá, de belementem. Hát, az eredmény sajnos nem jött össze… hogy úgy mondjam, kedves Chanyeol Junior még az esélyt sem adta meg hogy sikerüljön. Azóta nem is mertem újból beleegyezni, mert az az egy alkalom is nagyon megalázó érzés volt. Baek pedig nagyon türelmes velem – de tudom, hogy kezd neki fogyni, még ha nem is mondja.

- Nem haragszom. Csak… tudod nem tudom meddig fog ez még így menni – mondta a plafont bámulva, miközben cirógattam a haját. Nem is bírtam a szemébe nézni. – Kérlek Chanyeol… legyél őszinte velem. Nem vonzódsz hozzám?

- De igen, vonzódom. Gyönyörű vagy – simítottam végig finoman az arcán.

- Akkor mi a gond?

- Én nem… nem tudom. – sütöttem le a szememet.

Baekhyun pár másodpercig hallgatott, majd sóhajtott egyet.

- Chanyeol, én megértem hogy számodra még mindig új ez az egész. Vagy… igazából fogalmam sincs – Kicsit megijedtem, mert Baekhyun hangnemén hallatszott, hogy már kezd kiesni a türelméből. – De kérlek, vedd számításba hogy ez az egész két emberből áll – fejezte be mondatát, majd lekapcsolta a villanyt, és enyhén elfordult. Én már nem tudtam mit szólni, így csak beletörődve szenderültem pillanatok alatt álomba.

Másnap – mint mindig – mire felkeltem, Baekhyun már nem volt otthon. Rossz érzésem volt a tegnap esti dolgok után, ráadásul várt rám egy újabb nap, tele újabb frusztrációval.

Hogy miért? Miért is volt frusztráció?

…

Mikor beértem a munkahelyre, szemfülesen pásztáztam a helységet, bízva benne, hogy a frusztrációm okozója talán most nincs bent.

- Chanyeool! Szia! Na mi a helyzet? – közeledett felém hatalmas amerikai huszonnégy karátos vigyorával.

De bent van.

- Szi… szia – kaptam el a tekintetemet róla. Nem, nem nézed a melleit Chanyeol, nem nézed! – Minden oké… - vakartam meg a fejem hátulját.

- Akkor jó! Na, ne vágj már ilyen képet, a végén még nem hiszem el hogy minden oké – lökte meg a vállamat, majd nevetett egyet. – Na most megyek vissza a hamburgerek közé, mert a főnök lenyakaz… és téged is ha nem dolgozol! – rázta mutatóujját. - Ebédkor találkozunk! És... - rakta szája elé takarásba a kezét, majd kicsit halkabban kezdett beszélni - raktam félre neked káposztát, mielőtt még elfogyna - kacsintott. - Na, hali! – intett lelkesen, és vidáman elszökellt hosszú szőke haját maga után lobogtatva, és formás… hátsófelét… megmutatva, melyre megint odaugrott a szemem, mint egy mágnes.

Ah barom, barom, barom. – vágtam fejbe magamat mentálisan, és nagyot sóhajtva elbattyogtam az immár pampogni kezdő főnököm felé, hogy kiadja a parancsokat.