EXTRA! - 3. fejezet

Baek olyan volt, mint egy elképesztően finom csokoládétorta. Minden falat a mennybe repít belőle, de annyira tömény, hogy egy egészet még mindig nem tudok belőle megenni.

Egy ideje a fejemet fogva könyököltem a csapon, néha-néha szánalmasan belenézve tükörképem szemébe. Kavarogtak a gondolataim, de már egy sem volt közülük értelmes – egyszerűen csak pocsékul éreztem magam, és utáltam azt, aki vagyok. Szinte úgy éreztem, meg kellene óvnom magamtól mindenkit, mert semmiért nem tudok hálás lenni, vagy eléggé megbecsülni. Folyton meg akartam ebben változni, de valamiért mindig beleestem a saját csapdáimba. Kezdtem úgy érezni, feladom.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a fürdőajtó másik feléről halk kopogás hallatszik, és lassan kinyílik az ajtó. Baekhyun volt az.

- Chanyeol… - szólalt meg szelíden, majd odalépett hozzám, és lassan a nyakamba fúrta arcát. – Ne haragudj. Béküljünk ki – mondta, majd lassan átölelt, és hozzám bújt.

Ettől még inkább megfacsaródott a szívem, és meleg könnyek gyűltek lecsukott pilláim mögé. Nem akartam még többet bőgni, ezért visszafojtottam, és csak gyengéden átöleltem Baek testét. Ahogyan hozzáértem, megint emlékeztettem magam arra, hogy mekkora kincs is van az én kezemben. Miért kell nekem így lebecsülnöm? Miért nem tudok vele úgy bánni, ahogyan megérdemli? ...És még így is ő jött oda hozzám.

- Nem érdemellek meg - súgtam neki elfojtott hangon, miközben vállát simogattam.

- Miért mondod ezt?

- Mert… olyan rosszul bánok veled, közben te annyi jót tettél nekem... – váltam el tőle, és a szemébe néztem. – Ugye elhiszed Baekhyun… hogy én tényleg szeretlek téged?

Baekhyun elmosolyodott, és lesütötte szemét. Azonban kicsit megijedtem, mert mintha a mosolyában láttam volna valamit… ami megbújik mögötte, és el akarja rejteni azt.

- Igen Chanyeol… elhiszem. Én is nagyon szeretlek téged – nézett újra a szemembe, majd kicsit felágaskodott hozzám, és egyik kezemet megfogva adott egy hosszas puszit a számra. – Gyere. Feküdjünk most már le, késő van.

Halványan elmosolyodtam, és bólintottam egyet. Kézen fogva indultunk el a hálóba. Még mindig kavarogtak a gondolataim, hisz természetesen ezzel a „kibéküléssel” a problémánk még nem lett jobban megoldva. Érezni lehetett a levegőben, hogy van valami, ami nem lett kimondva, és bár nem akartam újabb vitába keveredni, mindenképp meg akartam tudni, mi az. Tisztázni akartam mindent.

- Baek… - szólaltam meg, miután ágyba bújtunk, és már készülte volna lekapcsolni a villanyt. – Várj… szeretnék még kérdezni tőled valamit.

- Igen? Mit? – mosolyodott el.

- Te… tényleg elhiszed hogy szeretlek téged. Ugye?

Baek most elnézett a szememből, ami már egy jel volt arra, hogy valami megmozdult a fejében, és a válasz nem egyértelmű igen.

- Én elhiszem, Chanyeol – mondta, majd kis szünetet tartott, mondatát befejezetlenül hagyva. Reméltem, hogy folytatja, így szuggerálva néztem arcát. – Csak… tudod, mindig mondod, mennyi jót tettem veled. Hogy kihúztalak a magányodból… hogy én elfogadlak téged úgy ahogyan vagy. Ez így is van, de… sokszor felmerül bennem, hogy vajon csak ezért szeretsz te engem? Azért, amit tettem és teszek veled? Vagy… azért is, aki én vagyok? Mert én vagyok Byun Baekhyun, aki… ex pornórendező, és… gyenge lelkületű… - biggyesztette le enyhén az ajkát Baek, és a takaróját vizslatta. Láttam, hogy nagyon elszontyolodik, ahogy ömlik ki lelkéből az ami nyomasztja – én pedig rettenetesen kezdtem megsajnálni őt. – Lehet… lehet hogy az a problémánk is ebből fakad, Chanyeol… én már mindenre gondoltam – torzult el enyhén a hangja.

Egy pillanat erejéig sem akartam, hogy miattam szomorú legyen, vagy sírjon, ezért azonnal magamhoz húztam őt, és szorosan magamhoz vontam. Egy hosszas puszit adtam feje tetejére, és államat oda támasztottam.

- Nem… nem, nem. Nem, ezt felejtsd el Baekhyun – mondtam, majd gyengéden eltávolodtam tőle, és lehajtott fejét állánál fogva felemeltem, hogy szemembe nézzen.

Láttam, hogy apró könnyek gyűlnek benne. A legszívszorítóbb érzés volt számomra, ha őt így láttam. Arcát fürkésztem, és arra gondoltam… hogy hagyhatom, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés boldogtalan legyen miattam?

– Jól figyelj rám. Imádlak… teljes lényedben, úgy ahogyan vagy. Érted? Hogy szerethettem volna beléd úgy, ha nem Te fogsz meg engem? Ráadásul – mosolyodtam el egy pillanatra – úgy, hogy még én se sejtettem, hogy szerethetek valaha férfit?... Szeretlek. Szeretlek úgy ahogy vagy, Baekhyun – simítottam végig arcán, melyen egy apró kis kósza könnycsepp végül végiggurult.

Baek szipogott egyet, majd bólogatni kezdett. Most már talán tényleg láttam rajta, hogy a kétségei enyhén feloldódtak, de szerettem volna neki mindenképpen bebizonyítani, hogy tényleg így van… tettekkel is.

Lassan feje hátuljára simítottam tenyerem, és így magamhoz közelebb vonva hosszasan, és gyengéden megcsókoltam. Eközben magamhoz öleltem őt szorosan, hogy teste minél közelebb legyen hozzám. Ő készségesen úgy helyezkedett, hogy végül ölembe tudjon csusszanni. Kezeimet combjaira csúsztattam, és így segítettem neki, hogy végül teljes mértékben hozzám simulhasson, és ágyékunk összeérjen. Ez a hirtelen mozdulat egy villámszerű érzést futtatott végig testemen, melytől csókunkba belenyögtem. Ritkán éreztem ilyet mikor Baek az ölemben ült, de most valahogy ez még a szokásosnál is intenzívebb volt.

Ez a mozzanat arra késztetett, hogy egyre jobban faljam Baek ajkait, és hátsójára markolva még inkább és még inkább közel húzzam magamhoz. Mintha… kezdtem volna „bevadulni”. Sosem voltam az a durva fajta, de most valahogy szinte ösztönszerűen jöttek belőlem a mozdulatok. Még rá is haraptam egyszer Baek ajkára, úgy, hogy nem is határoztam el magamban... és markolászni kezdtem hátát, pedig minden alkalommal úgy vigyázok rá, mint egy hímes tojásra. Mi van velem?

 Éreztem, hogy erre enyhén elmosolyodik, majd oldalra fordítja fejét. Én is készségesen így tettem, és máris éreztem Baek világbajnok nyelvét számba csusszanni. Ohh… emellé a heves fűtöttség mellé még jön Baek smárolása… mi lesz itt énvelem?!

Baekhyun hozta a formáját, és a mennybe repített csókjával. Mindig is nagyon-nagyon kellemesen éltem át, de most aztán tényleg. Az egész felfűtött állapotomat még feljebb és feljebb fokozta, pedig már nem hittem, hogy lehetnék még ennél jobban felizgulva. Chanyeol Junior állt mint a cövek, és – hát, az elhelyezkedésünk miatt – találkozott is Baekhyun Juniorral, ami még inkább fokozta az izgalmakat. Bár eddig is ült már az ölemben Baekhyun, talán… sosem voltunk még ennyire beindulva egymásra – legalábbis én biztosan nem.

Nyelves csókunk lezárása után Baek kéjesen a szemembe nézett. Szemének csillogása teljesen megigézett, valahogy úgy éreztem, az egész lényét imádom, és én ezt most minél jobban ki akarom fejezni, minél inkább magaménak akarom őt tudni. Szorosan magamhoz öleltem őt, amennyire csak tudtam, és nyakát kezdtem el csókolgatni. De valahogy egyszerűen úgy éreztem, semmi nem elég…

Aztán Baek – gonosz? – módon váratlanul mozdult egy olyat a csípőjével, melytől azonnal elhajoltam nyakától, és fejemet felszegve egy hangos sóhaj hagyta el a számat. Mit művelsz te velem?

Zilálva ránéztem, ő pedig kajánul vigyorgott a BFPV-vel arcán, ajkát enyhén beharapva, és szemében huncut csillogás tükröződött.

- Mi az, ez tetszett? – suttogta, majd újból mozdult egyet csípőjével rajtam, csak immár lassabb, és elhúzottabb mozdulattal. Ez kevésbé intenzív, viszont hosszabban tartó érzést váltott ki belőlem, melyet ugyanígy hosszabban tartó apró sóhajjal kísértem. Úgy éreztem, hogy szétrobbanok a vágytól.

Akarom… akarom hogy valami történjen...

- Bah… Baek – préseltem ki a számon, de csak ennyit tudtam mondani neki, hogy jelezzem, mennyire szeretném, ha végre valami lenne. Nem tudtam mi az, csak azt tudtam, hogy egy hatalmas beteljesülésre vágyom… most, azonnal.

Baekhyun elmosolyodott, és adott egy csókot, miközben szétgombolta pizsamám, és kezével végigsimított csupasz felsőtestemen. Ahogy haladt lefelé, azonnal rámarkolt férfiasságomra, mely váratlanul ért, így minden eddiginél hangosabban sóhajtottam bele csókunkba. Baek csókjait nyakamon folytatta, egészen lefelé haladva az alhasamig. Eközben már masszírozta a nadrágon keresztül az imént megfogott testrészemet, mellyel folyamatosa apró kis nyögéseket harcolt ki belőlem. Hülyén éreztem magam, hogy ilyen hangokat adtam ki magamból, de egyszerűen nem tudtam irányítani a hangszálaimat. Teljes extázis állapotban volt a testem.

Már húzta is volna le a nadrágomat maga előtt, mikor elmém bódulatából előjött egy tiszta gondolat: Nem. Most be kell bizonyítanom neki, hogy kell nekem. Talán most, hogy ennyire be vagyok indulva… sikerülhet.

Bármennyire is szerettem volna ha végre a csúcsra való eljutás útjára léphetnék minél előbb, én gyengéden megfogtam Baek vállait, és felhúztam magamhoz. Rám nézett, és mosolyogva felvonta szemöldökét. Hm… lehet hogy szegény már annyira megszokta hogy soha nincs az amit ő szeretne, hogy már meglepődik rajta, ha most más történik. Na most…

- Baek… csináljuk – mondtam neki mosollyal arcomon, zilálva. Bár volt bennem persze bizonytalanság, előttem most csak Baekhyun boldogsága lebegett, és az, hogy bár rettenetesen szétrobbanok odalent, most nem ez a legfontosabb. Hát és… ki tudja? Lehet hogy minden eddigi dolognál jobb lesz! Legyünk optimisták! (Bár sosem arról voltam híres…)

- Komolyan mondod? – kérdezte tőlem, én pedig boldogan bólogattam, és vártam az arcán az örömet. Azonban legnagyobb meglepődésemre nem egy hatalmas vigyor jelent meg arcán, hanem, mosolyogva megcsóválta a fejét. – Figyelj, Chanyeol. Én azért érzem rajtad, hogy még nem állsz teljesen készen. Igazam van, ugye? Ismerlek. És ez egy olyan dolog ami fontos, hogy elsőre… jó legyen. Én úgy hiszem, túl türelmetlen voltam ez idáig. Inkább várjunk, amíg... tényleg ideális lesz minden hozzá.

Én csak pislogtam rá hülyén, és értetlenül. Eddig… ez volt minden vágya. Most pedig… Ő UTASÍT VISSZA?

- H… hát… - vakartam meg fejem hátulját. Nem tudtam mit mondani. Még mindig iszonyatosan fel voltam izgulva, viszont semmi áron nem akartam hogy most megint ugyanaz legyen, mint eddig. Hogy megint ő elégít csak ki, és kész. Az is igaz volt, hogy valóba féltem még mindig az új dologtól, és csak azért próbáltam volna meg, mert talán most sikerülhetett volna, nem azért, mert minden áron azt szeretném. – De akkor… szeretnéd, ha most inkább én neked…

- Nem, nem muszáj Chanyeol. Biztosan nagyon fáradt vagy már, igaz? – mosolyodott el, és hirtelen leszállt rólam. Most meg mit csinál? Csak úgy vége? – Inkább pihenjünk, mert nem fogsz tudni holnap felkelni. – mondta, majd adott egy gyors puszit az arcomra, és szinte időm se volt lereagálni és feldolgozni a történteket, de már kapcsolódott le a villany, Baek pedig mellettem betakarózott.

Ez meg mi?... - ültem lefagyva egy pár másodpercig még a saját helyemen, majd eltűnődve lefeküdtem.

Akármennyire is azt hiszem hogy ismerem Baekhyunt, rá kell hogy jöjjek, hogy még mindig nem.

EXTRA! - 2. fejezet

            - Neked – mutatott rám műkörmös mutatóujjával ebéd-partnerem – neked akkor is valami bajod van ma. Látom.

Mit mondjak? Az a bajom, hogy bejössz?

- Ah… na jó, nem tagadom tovább, van bajom. De túl hosszú ahhoz, hogy elmondjam – néztem mélyen a félig megrágcsált hamburgerembe, amelyben Cassidynek köszönhetően káposzta is díszelgett, amit nagyon szerettem.

- Jajj, ezt a választ utálom – biggyesztette le száját a szőkeség, és durcásan hátra dőlt székében. – Mindenki tudja, hogy a problémákat nem szabad bent tartani. Gyerünk, engedd ki magadból! – pislogott rám kéklő szemeivel, melybe egy pillanat erejéig néztem csak bele, de kezdett elvarázsolni. Olyan varázslatos volt, hiszen a koreaiak közül senkinek sincs ilyen szeme. Teljesen elbűvölt a tekintete.

- Figyelj, ez… magánéleti ügy. Nincs semmi nagy baj, hamar meg fog oldódni, azt hiszem. Csak ma egy kicsit rosszabb kedvem van az átlagnál, ennyi – erőltettem magamra egy mosolyt, és igyekeztem minél előbb megenni a hamburgert ami előttem tárulkozott. Bár nagyon élveztem Cassidy társaságát, kezdtem frusztrálva érezni magam amiért így faggat – még akkor is, ha jót akart vele.

- Hát… jól van. Úgy legyen – mosolyodott el ő is, majd hirtelen megakadt a szeme a számon. – Oh… várj csak, ne mozdulj – mondta, majd az asztal fölött felém hajolt. Hirtelen nem tudtam mit akar, a szívem hevesen el kezdett dobogni (főleg mikor megláttam az elém tárulkozó dekoltázsát) de aztán mindent megértettem, mikor a kezében lévő szalvétával gyengéden megtörölgette a szám szélét. – Így ni – nézett a szemembe, én pedig kissé lefagytam. Olyan volt a tekintete, mint a tenger… és határozottan éreztem, hogy direkt néz ilyen hosszasan rám. Elmosolyodott, majd visszaült a helyére. - Egy ideje már olyan volt, nem bírtam elnézni – mondta, majd összegyűrte a szalvétát, és a tálcájára rakta.

Tényleg sokkal gyorsabban vert a szívem… szabályosan le kellett nyugtatnom magam.

- Kö… köszi – motyogtam, majd zavaromban újból a hamburgerembe haraptam. Ide-oda néztem körbe a teremben, őrá nem mertem vezetni a tekintetemet, csak egy-egy pillanatra.

- Park Chanyeol… - mondta halkan, miközben lassan enyhén megrázta a fejét. Egy aprót sóhajtott, és becsukta a hamburgere dobozának fedelét, melyet félig evett meg. – Szerintem sosem jön el az a nap, mikor egy egészet meg tudok enni ebből… blöhh – dugta ki száján a nyelvét, majd felállt, és a hasára tette a kezét. Uraltam magam, hogy ne vizslassam őt állandóan. – Nos megyek is vissza dolgozni, jobb ha te is ezt teszed, különben lenyel a főnök. Aztán holnapra újra azt a széles vigyorodat akarom látni a szádon! – kacsintott egyet, majd megveregette a vállamat, és elment mellettem, finom parfüm-felhőt hagyva maga után.

Miért? Miért vonzódom hozzá, miért? – csuktam be szemeimet bánkódásomban, majd pilláim rögtön ki is pattantak, mikor meghallottam a főnököm ordítását, miszerint „Vége a zabálásnak, irány dolgozni!!”

**

Vajon… tetszenék neki? Azért csinálta ezt ebéd közben? Azért barátkozik velem ennyire? Mi van ha tényleg… bejövök neki? – ezek jártak a fejemben, miközben baktattam hazafelé.

A legutóbbi gondolatra egy hangyányi lepkehad jelent meg a gyomromban, váratlanul. Egy pillanatra megálltam az úton, és mentálisan fejbe vágtam magam.

Ah… semmi. Semmi, hisz nekem itt van Baekhyun, és kész! Mi van akkor ha bejövök neki? Hát akkor bejövök. Nincs abban semmi!

Próbáltam kiszellőztetni ezeket a gondolatokat a fejemből, de tudtam, hogy csak akkor fognak eltűnni, ha végre hazaérek.

- Hahó, Baek! – szólaltam fel hangosan, miközben az előszobában levettem a cipőmet. Épp hogy kiértem a nappalihoz, mikor láttam, hogy Baekhyun a kanapé mögül megjelenik, széles mosollyal a száján. Ez megnyugtatóan hatott a számomra, hiszen tegnap nem volt valami szép szóváltásunk mielőtt elaludtunk volna, de az arckifejezése azt súgta, már nincs gond.

Mikor feljebb ágaskodott és átölelt, az én arcomra is mosoly szökött, és melegség járta át a szívem.  Ezért minden nap érdemes hazaérnem.

Mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb most nekem, mint akkor, mikor még nem ismertem Baekhyunt, és hálát adok az égnek, amiért találkoztam vele.

- Chanyeol, épp most kezdtem el megnézni az új filmünket. Nincs kedved megnézni velem? Visszatekerem – nézett rám csillogó bogárszemeivel kérlelően, melynek nem lehetett ellenállni.

- Dehogynem, persze – adtam egy puszit a homlokára, és levettem a céges sapkát a fejemről, majd Baekkel együtt leültem a kanapéra.

Nem volt hosszú a film, de mint minden amit Baek rendezett, ez is nagyon érdekesnek hatott számomra. Nem értettem a filmrendezéshez, de az ő képkockái mindig valahogy egy más világba tudtak repíteni, még akkor is, ha nem voltak nyilvánvalóan érthetőek. És amit még nagyon szerettem, hogy Baek nem kezdett el faggatózni, hogy milyen volt, mondjak valamit. Csak megmutatta, és hagyta hogy azt gondoljak, amit szeretnék.

Már jó pár perce a stáblista volt, de mi még mindig csak ott ültünk, és én a nyakát cirógattam. Ahogy az arcára néztem ebben a fényben, melyet csak a tévé képe biztosított, sokszor eszembe jutott az, mikor először néztem vele filmet ezen a kanapén. Amikor először csókolóztunk hosszasan… amikor eldöntöttem, hogy vele akarok élni.

Még mindig rosszul éreztem magam az miatt, ahogy tegnap viselkedtem vele. Nem érdemelte meg.

- Baek… - fordította felém a fejét neve hallatán – bocs a tegnapi miatt. Tényleg.

Baekhyun halványan elmosolyodott.

- Én kérek bocsánatot. Türelmesebbnek kellene lennem.

Megráztam a fejem.

- Te már így is túl türelmes vagy.

Baek erre nem szólt semmit, csak továbbra is a tévé képernyőjét bámulta. Olyan… furcsa volt. Máskor ha kibékültünk, sokkal beszédesebbé vált, de most jó pár percig csak csendben ült mellettem.

- Chanyeol… - szólalt meg egyszer csak.

- Hm? – néztem rá érdeklődve.

- Te biszex vagy. Igaz?

Kikerekedtek a szemeim, és cirógatásom azonnal leállt. Totálisan lefagytam, és köpni-nyelni nem tudtam.

Honnan tudja?! Honnan?

- Legutóbb… - szólalt meg újból, miután látta, hogy nekem nem sikerül. - …elfelejtetted kitörölni az előzményeket a gépen.

- Jézus Isten… - motyogtam magam elé, és sápadt arcomat mindkét tenyeremmel eltakartam.

Ez gáz. Kurva nagy gáz.

Amióta megismertem Cassidyt, egyre nagyobb kíváncsiságot kezdtem el érezni a nők iránt. Eddig is volt természetesen, de valahogy azóta ez… megnőtt. Frusztrált Cassidy jelenléte, ahogy kinéz, folyton ő járt a fejemben, a teste… és úgy éreztem hogy ezt valahol muszáj levezetnem. Baekkel egyszerűen nem ment. Ő férfi, és egészen máshogyan vonzódom őhozzá, mint egy nőhöz. De az internet egy csodás és gazdag találmány… én pedig ezt kihasználva némelyik reggel, mikor már Baek elment, rákerestem Cassidyhez hasonló nőkre, erotikus oldalakon. Azóta könnyebben is viselem a jelenlétét, de persze, hogy elbaltáztam, mert miért is ne! Hisz én vagyok Lúzer Park Chanyeol… hiába jó nekem valami, nekem azt muszáj elcsesznem! A francba is!

- Nem baj… én megértem. – mosolyodott el keservesen Baekhyun. – Hazudnék, ha azt mondanám, én nem nézek meg néha pár meleg pornó videót.

- Mi?! – fordultam Baekhyunhoz kikerekedett szemekkel. Ő is?!

- Talán ha te nézhetsz, akkor én miért ne nézhetnék? Erre gondolsz?

- Nem, de… ez akkor is…

- Tudod, én sem néznék, ha végre történne valami! – szólalt meg emeltebb hanggal Baekhyun, és kicsit távolabb húzódott tőlem. Értetlenül és összezavarodva néztem rá. - ... Sehun mellett sosem volt erre szükségem. Soha.

- Hát sajnálom, de én nem ő vagyok! Ez jutott neked, Baek! – emeltem fel én is a hangomat, majd felálltam, és a fürdőbe viharzottam. Megengedtem a csapot, és a torkomat szorongatni kezdte a sírás.

Tudtam hogy nem volt jogos hogy így beszéltem Baekkel… hogy így bántam vele, hogy mellette ilyeneket néztem, hogy fennakadtam rajta még így is. Tudtam, hogy egy barom vagyok, és gyűlöltem magam – mint mindig.

                Baekhyun… nem érdemellek meg téged.

EXTRA! - 1. fejezet

Automatizált mozdulatokkal nyomtam le az immár jól ismert zöld bejárati ajtó kilincsét, kezemben egy fehér szatyorral, melyből finom illatok áradtak ki, ahogy haladtam befelé az előszobában.

– Baekhyuuuun! - szólaltam meg hangosan, hogy az illető hallja, mivel sem a nappaliban, sem pedig a konyhában nem tartózkodott, azonban a fürdőből a hajszárító hangja szűrődött épp ki. - Hoztam vacsit!

A hang azonnal alábbhagyott, majd a szólított nagy mosollyal nyitotta ki a fürdőszobaajtót, kényelmes melegítőbe öltözve, félig-meddig vizes hajjal. Rögtön felém indult, és ahogy egyre közeledett, éreztem, hogy friss tusfürdő illatot áraszt magából. Jól ismertem már ezt az illatot.

- Szia! - köszönt vidáman, majd kicsit felágaskodva hozzám és vállaimba kapaszkodva egy apró csókot nyomott számra. Közben lehunytam szemem, és elmosolyodtam – mindig jól esett a fárasztó nap után az ő kedves, szívmelengető arcát látni. - Mit hoztál? Mondd, hogy valami újfajta pizzátok van, mert már az összes a könyökömön jön ki... még a bolognai is, pedig az elején azt mondtam hogy abból bármennyit képes lennék megenni! - biggyesztette le enyhén a száját.

- Á-á, ez nem pizza – csóváltam a fejemet, és sejtelmes mosollyal felemeltem a kezemben lévő meleg zacskót. - Ez hamburger.

- Hamburger? - csillant fel Baekhyun szeme – Mégis honnan szereztél te hamburgert?! - lépett közelebb hozzám, és kikapta a zacskót a kezemből, majd az asztalra tette, hogy gyorsan kicsomagolja.

- Úgy, hogy ez a mi hamburgerünk. Nyílt egy hamburgeres a pizzázón belül.

- Király – mondta Baekhyun, és tenyereit összedörzsölve vigyorgott szélesen az előtte tárulkozó ételre.

- Fogyaszd egészséggel – ültem le vele szembe, és a saját hamburgeremet is magamhoz vettem. Én is farkas éhes voltam, ráadásul tudtam, hogy tök finom – mivel ebédre is ezt ettem.

- Ez valami… isteni – csillogott mohón Baekhyun szeme, miután megízlelte az első harapást.

- Én mondtam – vontam fel egy pillanatra a szemöldökömet, és egy hatalmas harapást intéztem a hamburgerembe, mellyel majdnem a felét sikerült megennem. Ezután eszembe jutott, hogy még mindig rajtam van a céges sapkám, úgyhogy gyorsan le is vettem, mert már nyomta a fejemet. – Na és… - nyeltem le a falatot – mi volt a munkahelyeden? Kész van már az új projektetek?

- Mhm – bólogatott a hatalmas falatjának rágása közben Baek, és nagy nehezen lenyelte azt. – Épp ma lettünk készek az első filmmel…

- Na és meg vannak elégedve a munkáddal?

- Hát… úgy néz ki – vont vállat Baek, és egy újabb hatalmasat harapott.

- Na… hát ez nagyszerű – mondtam, de már nem tudtam koncentrálni a beszélgetésünk tárgyára, mert rögtön elkuncogtam magamat a harapása következtében a szája szélén megjelenő hatalmas ketchup és majonéz-tócsán. A legjobb az volt, hogy mit sem sejtve rágta tovább lelkesen a hamburgerét, és teljesen komolyan, kíváncsi tág szemekkel nézett fel rám, akinek már vörösödött a feje.

- Mi az? Mi van Chanyeol? – pislogott értetlenül.

- Seh... háh, semmi csak… - alig bírtam megszólalni, annyira megpukkadtam a nevetéstől. Olyan volt, mintha bajsza lenne.

- De most komolyan, mondd már hogy mi van! Félrenyeltél?

- Nem-nem, csak… - feladtam hogy bármit is kimondjak a számon, így inkább letettem a hamburgeremet, megköszörültem a torkomat, moderáltam magam, és az asztal fölött közelebb hajoltam Baekhez. Az arca felé nyúltam, ő kissé meglepett fejjel figyelte hogy mit csinálok, de aztán rájött, amint mutatóujjammal gyengéden letöröltem az ott virító majonéz és ketchup keveréket.

- Nem állna jól a bajusz – mutattam neki mutatóujjamat, és lenyaltam róla az imént letörölt kencét. Erre már ő is elmosolyodott.

- Hé! Miért nem mondtad? Mióta volt olyan? – reklamált viccesen, és finoman vállon lökött.

- Az első harapás óta. – füllentettem, és újból beleharaptam saját ételembe. Szerettem a kiakadt reakcióját, amit pontosan tudtam hogy erre meg fogok tőle kapni.

- Hé!! Na, megállj csak – mondta, majd hirtelen mutatóujjával belenyúlt saját hamburgerébe – amibe egyébként tényleg valamiért feltűnően sok ketchupot tettek – és fel se tudtam eszmélni, de már össze is kente az egész arcomat.

- Héé, Baek!! Mit csinálsz? Te kis… - hőköltem hátra az arcomat törölgetve, de a végén én is elnevettem magam.

Miután megettük a kajánkat, Baek elmosta a tányérjainkat és rendbe rakta a konyhát, míg én lefürödtem. Ez általában minden este így történt. Ugyanakkor értem haza, ő már rég otthon volt, aztán megvacsoráztunk, és így tovább. Kialakult a saját kis mókuskerekünk, melyet együtt hajtottunk mindketten. Alapjába véve nekem ez így megfelelt: nem éreztem többé magam magányosnak, és ő sem. Bár néha-néha szürkének tűnhettek a hétköznapok, előfordult, hogy elmentünk egyszer-kétszer meginni valamit. Azonban közös tulajdonságunk volt, hogy egyikünk sem volt az a nagy bulizós fajta – inkább leheveredtünk a kanapéra megnézni egy jó filmet.

Három hónapja éltem együtt Baekhyunnal, és ezalatt sikerült nagyjából kiismernünk egymás életritmusát és szokásait. Úgy tűnt, ezek egészen összepasszolnak, mert ritka volt, hogy bármiből is konfliktusunk akadt volna. Sőt… szerintem egyszer sem veszekedtünk még, amióta itt vagyok nála.

De ez nem azt jelenti, hogy közöttünk semmiben sem akadt probléma… mert igenis akadt.

Miután végeztem a fürdéssel, bevonultam szépen a hálószobába, és átöltöztem a pizsamámba. Ekkor már csak úgy húzott magába az ágy az egész napos rohangászás után. Miután bevetettem magam a jó puha takaró alá, erőszakkal kellett dolgoznom azon, hogy ne aludjak el Baek nélkül akkor ott, azonnal.

Hamarosan megszűnt a mosogató csapjának csobogása, és a konyhai villany lekapcsolása után tudtam, hogy Baek már jön is mellém a szobába. Arcán mindig megbúvó aprócska mosollyal mászott be mellém az ágyba, én pedig már készségesen emeltem fel jobb karomat, hogy hozzám bújjon. Szemhéjaim lassan lehunytam, de még mindig figyeltem hogy ne aludjak el – csak nehéz volt már tartani őket. Baekhyun finoman cirógatta mellkasom közepét, ami nagyon jól esett, de túl nyugtató volt ahhoz, hogy ébren maradjak. Az álom és az ébrenlét szélén táncoltam, egyedül az zökkentett ki ebből az állapotból, mikor a mellettem fekvő kicsit jobban mocorogni kezdett, majd megszólalt.

- Hm Chanyeol… mondd csak… most is túl fáradt vagy? – kérdezte szelíden, és mellkasomról áttért hasam cirógatására. Ettől enyhén jobban felébredtem, de a tagjaim iszonyatosan fáradtak voltak. Azonban nem akartam megint ezt mondani, mert már zsinórban két napja ezt mondom, így elmosolyodtam, felnyitottam pilláim és felé fordultam.

- Hát… talán ma nem – kezdtem el nyaka hátulját cirógatni. – De azért rám férne még egy kis ébresztés…

- Tényleg? – vigyorodott el szélesen, azzal az igazi, hamisíthatatlan BFPV-vel. Ez akkor jelent meg az arcán, mikor tudta, hogy már nyert ügye van.  

Kicsit jobban oldalra fordult, majd lassan rám mászott vállamra támaszkodva. Szó se róla, beindított mint mindig, de sajnos a fáradtság mint mumus mindig ott bujkált bennem. Azonban ezt most próbáltam elhessegetni.

Baek kigombolta a pizsamámat, és széthúzta rajtam, hogy feltárja felsőtestemet. Én sem cicomáztam, rögtön lekaptam róla a felsőjét, mivel már látványa is jobban beindított engem. Szerettem, ahogyan felettem ül, kéjes tekintettel néz le rám, és a kislámpa fényében szépen kirajzolódnak kulcscsontjai, melyeket tökéletes hamvas bőre fed. Szerettem végigsimítani testének minden porcikáján, mert puha és selymes bőre volt.

Lassan lehajolt, és csókokkal kezdte el hinteni nyakamat. Mindig ezzel kezdte, mert tudta, hogy itt érzékeny vagyok. Innentől már nem volt visszafordulás. Puha ajkai vándoroltak szerte a felsőtestemen, amitől a hideg rázott. Annyira szerettem volna teljesen éber lenni, hogy tényleg csak arra koncentrálhassak arra, mit csinál…

Csókjaival már az alhasam körül járt, melynek látszata persze már meg is jelent a bokszerem közepén. Ezt a „látszatot” meg is ajándékozta egy csókkal, melyre egy apró hangos sóhajjal reagáltam, és ujjaimmal tincsei közé túrtam.

Eleinte mindig kínosan éreztem magam, mikor ezt csinálta nekem. Jó pár alkalom kellett ahhoz, hogy tényleg elhiggyem, hogy ő ezt szereti velem csinálni. Mindig ezt mondta: „Ne viccelj már Chanyeol… én imádom, amikor én irányíthatom a testedet.” Azóta is cseng ez a mondat a fülemben… Baek nagyon értette az ágyban a dolgát – elképesztően erotikus kisugárzása tudott lenni. (Bár amennyi tippet láthatott a pornórendező iparban, nem csoda… De erre inkább nem is gondolok, mert… egyszerűen csak fúj!)

Hamarosan már nem is élveztem mást, csak Baekhyun szájával való kényeztetését Chanyeol Junioron. Mostanában mennyivel jobb dolga volt, mint ezelőtt… hajaj!

Testem teljesen elernyedt, lecsuktam szemeimet, és kéjesen sóhajtozva átadtam magam az érzésnek. A fáradtság miatt enyhe félálom-szerű állapot kezdett el kialakulni bennem, de az élvezet ébren tartott. Baekhyun ajkai, nyelve és keze együttes kombójának minden apró mozzanatát igyekeztem a lehető legjobban kiélvezni és átélni, általában egészen addig, míg el nem jutok a csúcsra.

Azonban most egyszer csak megszűnt az érzés, és én egyről a kettőre felébredtem. Magamban rögtön méltatlankodni kezdtem, hogy „Mi történt?! Folytasd, könyörgöm!” Persze ezt így nem mondtam ki.

- Chanyeol… - súgott a fülembe Baek, mire pilláimat kinyitottam. – Én arra gondoltam, mi lenne ha most…

És ekkor újból enyhén görcsbe rándult a gyomrom. Mint mindig.

Nagyot nyeltem, és már próbáltam is kialakítani magamban valami normálisan megfogalmazható választ. Arcomon látszhatott ez, mivel Baek rögtön lehajtotta a fejét, és beletörődően bólintott, mielőtt egy szót is szólhattam volna.

- Rendben… bocsánat, hogy újra felhoztam. Tudom, hogy meg kellene várnom amíg te szeretnéd.

Egy aggódó sóhaj hagyta el a számat, mire Baek komoly arccal újra testem alsó része felé kezdett közeledni. Én egy szempillantás alatt megfogtam vállait.

- Ne, Baek…

- Mi az, nem szeretnéd hogy befejezzem? – mosolygott fel rám, de láttam rajta, hogy ez a mosoly erőltetett. Én pedig egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam.

- Ne haragudj rám… - húztam fel magam mellé. (Amúgy is már eléggé lelankadtak a dolgok.)

Rettenetesen kínosan éreztem magam, hogy megint ezt csinálom vele.

Amióta összejöttünk, Baekkel a most is megtörtént (illetve majdnem megtörtént) dolgokon kívül nem léptünk túl szexuális téren – és ez a én hibám volt. Nem tudom mi volt velem, nagyon szerettem őt, vonzódtam is hozzá, de Az valamiért egyszerűen nem ment. Eleinte megállítottam és finoman elutasítottam, hogy még nem állok készen. Aztán mikor már hetek teltek el, azt gondoltam, már illene megtörténnie a dolognak – bár nem éreztem úgy hogy tényleg vágyom rá, de belementem. Hát, az eredmény sajnos nem jött össze… hogy úgy mondjam, kedves Chanyeol Junior még az esélyt sem adta meg hogy sikerüljön. Azóta nem is mertem újból beleegyezni, mert az az egy alkalom is nagyon megalázó érzés volt. Baek pedig nagyon türelmes velem – de tudom, hogy kezd neki fogyni, még ha nem is mondja.

- Nem haragszom. Csak… tudod nem tudom meddig fog ez még így menni – mondta a plafont bámulva, miközben cirógattam a haját. Nem is bírtam a szemébe nézni. – Kérlek Chanyeol… legyél őszinte velem. Nem vonzódsz hozzám?

- De igen, vonzódom. Gyönyörű vagy – simítottam végig finoman az arcán.

- Akkor mi a gond?

- Én nem… nem tudom. – sütöttem le a szememet.

Baekhyun pár másodpercig hallgatott, majd sóhajtott egyet.

- Chanyeol, én megértem hogy számodra még mindig új ez az egész. Vagy… igazából fogalmam sincs – Kicsit megijedtem, mert Baekhyun hangnemén hallatszott, hogy már kezd kiesni a türelméből. – De kérlek, vedd számításba hogy ez az egész két emberből áll – fejezte be mondatát, majd lekapcsolta a villanyt, és enyhén elfordult. Én már nem tudtam mit szólni, így csak beletörődve szenderültem pillanatok alatt álomba.

Másnap – mint mindig – mire felkeltem, Baekhyun már nem volt otthon. Rossz érzésem volt a tegnap esti dolgok után, ráadásul várt rám egy újabb nap, tele újabb frusztrációval.

Hogy miért? Miért is volt frusztráció?

…

Mikor beértem a munkahelyre, szemfülesen pásztáztam a helységet, bízva benne, hogy a frusztrációm okozója talán most nincs bent.

- Chanyeool! Szia! Na mi a helyzet? – közeledett felém hatalmas amerikai huszonnégy karátos vigyorával.

De bent van.

- Szi… szia – kaptam el a tekintetemet róla. Nem, nem nézed a melleit Chanyeol, nem nézed! – Minden oké… - vakartam meg a fejem hátulját.

- Akkor jó! Na, ne vágj már ilyen képet, a végén még nem hiszem el hogy minden oké – lökte meg a vállamat, majd nevetett egyet. – Na most megyek vissza a hamburgerek közé, mert a főnök lenyakaz… és téged is ha nem dolgozol! – rázta mutatóujját. - Ebédkor találkozunk! És... - rakta szája elé takarásba a kezét, majd kicsit halkabban kezdett beszélni - raktam félre neked káposztát, mielőtt még elfogyna - kacsintott. - Na, hali! – intett lelkesen, és vidáman elszökellt hosszú szőke haját maga után lobogtatva, és formás… hátsófelét… megmutatva, melyre megint odaugrott a szemem, mint egy mágnes.

Ah barom, barom, barom. – vágtam fejbe magamat mentálisan, és nagyot sóhajtva elbattyogtam az immár pampogni kezdő főnököm felé, hogy kiadja a parancsokat.

23. rész (utolsó)

- Azt hiszed elmehetsz? – fordult felém Baekhyun, arcára pedig kiült az a tipikus BFPM, csak épp most vigyor formájában (nevezhetnénk akár BFPV-nek is). Őszintén szólva megfordult a fejemben már hazafelé jövet is, hogy még maradnék nála, de magamtól valahogy nem akartam csak úgy véletlen még ott lebzselni nála. Azonban amikor kimondta ezt a mondatot… egyben örültem is, de valahol meg is ijedtem. Fura, nem?

- Hát… csak gondoltam olyan késő van már… - vakartam a fejem hátulját.

- És mi van ha késő van? – közeledett felém széles mosollyal, szemében pedig pajkosság tükröződött. Ártatlan baba arca egyik pillanatról a másikra képes volt átváltozni perverz kisállattá.

Nagyot nyeltem, és ahogy egyre közelebb jött hozzám, egy picit hátrébb húzódtam. Nem tudom, attól függetlenül hogy… csókolóztam vele, még mindig megijesztett.

(Te jó ég, még mindig elképesztően furcsa belegondolni, hogy megtettem…)

- Akkor… - hajolt egészen közel a képemhez, mikor már a falhoz közel szorított. Cipőorra az enyémmel összetalálkozott, arcát csak pár centiméter választotta el az enyémtől. Koromfekete szemeiben megfigyeltem, ahogyan a csillár fénye apró kis csillagként jelenik meg, és törhetetlenül néz bele egyenesen az én szempáromba. A szívem egyről a kettőre sokkal szaporábban kezdett el verni, és szinte biztos voltam benne hogy valamire készül most velem… - …nem nézünk meg egy filmet? – vigyorodott el hirtelen, és hátrébb lépett tőlem.

Ez most szórakozik velem?

- Fi.. filmet? – szóltam egy kis fáziskéséssel, miután ő már el is indult a nappaliba. Én is lassan ballagni kezdtem utána, de még mindig hatása alatt voltam az előbbi kis… akciójának, vagy minek.

- Ja. Van egy csomó filmem – hajolt oda a DVD-s polcához.

- ABBÓL NEM!  - csattantam fel hirtelen.

- Ne parázz már, azt hiszed csak pornófilmet tartok itthon? – vett ki egy fekete, felirat nélküli tokot a polc legeslegaljáról.

- Egy pornófilmrendezőről mégis mit gondoljon az ember? – ültem le a kanapéra, és karba fontam a kezeimet.

Még mindig nem tudtam megemészteni, hogy ez a foglalkozása…

Baekhyun nem szólt semmit, csak berakta a DVD lejátszóba a lemezt, és elindította. Lekapcsolta a villanyt, és csak a konyha villanyát hagyta égve, ezzel kellemes hangulatot adva a nappalinak.

- Kérsz popcornt? – kérdezte.

- Na mi az, meguntad a trópusi pizzát?

- Te most viccelsz? – nézett rám fintorogva. – Ha rá gondolok, felfordul a gyomrom, annyit ettem az elmúlt két évben.

Erre én elmosolyodtam magamban.

Tényleg túltette magát.

- Most akkor kérsz vagy nem kérsz? – kérdezte türelmetlenül, majd miután bólogattam, kiment, hogy bedugja a kukoricát a mikróba. Én elkezdtem nézni a filmet, amíg ő kint ügyködött.

Két perc múlva el is készült, és már érződött is a kukorica illata. Egy sárga tálban behozta azt, majd mellém huppant a kanapéra, és az ölébe tette.

A film nézése közben a zenéje mellé hallatszott Baekhyun halk rágása. Kinyújtottam a kezemet, hogy vegyek a rágcsálnivalóból, de nem értem el a tálat. Kicsit közelebb hajoltam felsőtestemmel, de még mindig nem értem el. Már kezdtem azt hinni, hogy direkt csinálja, és mindig elhúzza. Eddig szemem a képernyőre tapadt, mert a film igazán érdekesnek tűnt, de most kénytelen voltam odanézni, mit is csinál ez itt mellettem.

Úgy tűnt, ő is ugyanúgy nézi a filmet, miközben komótosan rágicsál, de amikor megint odahajoltam a tálhoz, határozottan látszott, hogy direkt elhúzza előlem.

- Hé! – szólaltam meg, mire pókerarca megtört, és kajánul elmosolyodott.

- Mi az, kéne? – nézett végül rám, és mosolya játékos vigyorrá szélesedett.

- Te kérdezted, hogy kérek-e, nem?

- Akkor tessék, kapd el – fogott egyet, és felém dobta. Nem számítottam erre hirtelen, így a kukorica egész egyszerűen csak rám pattant, majd onnan az ölembe, ahonnan úgy szedtem ki.Végre a számba tehettem, hogy elfogyasszam.

- De ez így nem jó! A száddal kapd el! – nevetett, és már a kezében volt egy másik kukorica, dobásra készen.

Sóhajtottam egyet, és elmosolyodtam. Belementem a játékba.

- Jó, de akkor jól célozz! – helyezkedtem úgy a kanapén, hogy könnyedén elkapjam. Ezután Baekhyun ismét eldobta az egyik szemet, amit már majdnem sikerült elkapnom, de elment a jobb vállam fölött, egyenesen a szőnyegpadlóra.

- Bénaa – cinkelt, és kivett még egy szemet.

- Te dobsz bénán! – cinkeltem vissza. – Na majd ezt nézd! Jöhet – intettem az egyik kezemmel neki egy apró gesztussal.

Ismét eldobta a szemet, ami szintén nem jött valami egyenesen, de cinkelésének hála most aztán mindent megtettem hogy elkapjam. Egyik lábam az égnek emelkedett, egész testemmel eldőltem, de végül elkaptam a szemet, és diadalittasan összerágtam.

- És igen! Láttad ezt, ugye? Na ki a béna? – vigyorogtam rá.

- Nagyon, nagyon menő vagy, tényleg, komolyan – mondta vigyorogva ironikusan, majd ismét eldobott egy szemet, amit szintén elkaptam. Ezután belemarkolt, a tálba, és a szájába szórt egyszerre vagy tíz szemet.

- De ez így nem jó, egyenként! Én is akarok normálisan enni – másztam hozzá közelebb, hogy elérjem a tálat, de Baekhyun továbbra is elvette előlem.

- A-a! – vigyorgott rám, miközben rágta a saját adagját, és olyan távol tartotta tőlem a kaját, amilyen távol csak lehetett. Én már szinte rátehénkedtem a testére, de nem érdekelte.

- Na jó, akkor nem eszek – tettem karba a kezeimet, és durcásan a tévére meresztettem a tekintetem. – Különben is, tök jó ez a film, nem szeretném ha elvonnád róla a figyelmemet…

Ezután nem szólt semmit, csak ismét beletúrt a kukoricás tálba, és egyszer csak annyit vettem észre, hogy a szám elé tart pár szem kukoricát.

Ránéztem, ő pedig csak visszamosolygott rám. Leesett, hogy azt akarta, ő etethessen meg engem.

Lassan kinyitottam az ajkaimat, ujjai pedig számba tolták a szemeket. Ujjbegye lassan végigsimított ajkaimon amint elvette róluk, érintésének nyoma szinte égetett. Mindeközben valahogy tekintetében ragadtam, és nem tudtam levenni csillogó, korom fekete szemeiről az enyéimet. Fehér tónusú arcának vonalai most a félhomályban, és a film villódzó fényeiben még inkább kirajzolódtak. Egyszer csak mosolya eltűnt az arcáról, és ahogy én is, ő is elkomolyodott.

Már rég megrágtam és lenyeltem a kukoricát, de mi még mindig egymást bámultuk. Nem láttam, hogy éppen készülne bármire is, egyszerűen csak nézett rám… és gyönyörű volt.

Most én éreztem késztetést arra, hogy közelebb legyek hozzá.

Nem volt tőlem messze. Egészen mellettem ült, csak egy fél karnyújtásnyira volt tőlem.

…Miért ne?

Egyik kezemet félénken, gyengéden Baekhyun nyakára, majd onnan tarkójára simítottam. Innentől kezdve már minden magától jött: szinte egy fikarcnyi erőt sem kellett kifejtenem ahhoz, hogy magamhoz húzzam, mert ő magától is odahajolt hozzám. Ajkunk egészen komfortosan, összeillően egymáshoz simult már.

Először csak finoman, felfedező jelleggel tapogattuk egymás ajkainak szegleteit. Hol felső, hol alsó ajkainak vonalait próbáltam feltérképezni sajátjaim segítségével. Baekhyunnak apró, de formás szája volt. Egyre inkább kezdtem megkedvelni a kis húsos alsó ajkát. Mindeközben monoton játszadoztam hajtincseivel, amelyek között ujjaim nyugodtak nyaka hátuljánál.

Baekhyun egyszer csak a nyelvét is kezdte bevenni a játékba. Először csak lopva végignyalt alsó ajkamon, amelynek meglepetésétől ismét borsózni kezdett a hátam, és bár így is kezdtem tagadhatatlanul beindulni, ezzel ugrásszerűen feltolta a szintemet. Miután újból megjelent csókunkban izmocskája, éreztem, hogy akar valamit. Felkérően csúsztatta be két ajkam közé, „kényszerítve” ezzel arra, hogy beengedjem számba.

Nos, ami azt illeti, egyáltalán nem bántam meg, mert ezek után – még ha nem is hittem volna, hogy még jobban beindulhatok – teljesen elvesztettem a fejemet. Nem tudom, hol tanulta Baekhyun a smárolást, de ha lenne végzettsége belőle, akkor az biztosan PhD diploma lenne.

Annyira jó volt, hogy szinte nem is hasonlított egy csók érzéséhez. Nem lehet definiálni, csak… egyszerűen csak fenomenális volt. Ha elém raknák a világ legínycsiklandozóbb desszertjét, és azt mondanék, válasszak közötte és Baekhyun csókja között, nos, gondolkodás nélkül az utóbbira esne választásom.

Fogalmam sincs, hogy, de a csók közben egyszer csak azt vettem észre, hogy Baekhyun már az ölemben ül, én a csípőjét fogom, ő pedig a nyakamat átkarolja mindkét karjával. A szánk már állati módon nedves volt, a pulzusom kétszázra emelkedett, és…

…éreztem valamit odalent, a gatyámban.

Életre kelt a kedves Chanyeol Junior.

Ember…

Ahogy éreztem, ez Baekhyunnál sem lehetett másképp. Egy pillanatra még bevillant az agyamba ennek érzékelése folytán az a gondolat, hogy ő mégis csak egy pasi, és ez az első alkalom, hogy egy álló… szóval az nyomódik a… értitek…

De ezt teljességgel el is illant az agyamból, mikor Baekhyun egyszer csak elvált már pirosló, agyoncsókolt ajkamtól, és váratlanul áttért nyakam csókolgatására. Ettől ismételten kirázott a hideg, főleg, mikor belefújtatott.

Jessssszus anyám…

Kissé zilálva vettem a levegőt, miközben ő aprókat harapdált a vékony nyaki bőrömbe, amitől majd megőrültem (de természetesen jó értelemben). Csípőjéről tenyerem átcsusszant formás kis fenekére.

Milyen kis gömbölyű, hm…

Vettem a bátorságot, és kicsit jobban megmarkoltam. Ez a kombó már végképp a végletekig fokozta a kedélyeimet, főleg, mikor Baekhyun keze is elkezdett ténykedni... sunyi módon, az egyik keze, amely eddig nyakamat karolta át, most épp a pólóm alá merészkedett be, mint egy kígyó. Finoman végigsimított a felsőtestemen, egészen az alhasamig, majd onnan felvezette tenyerét végig, az oldalamon, amitől már nem meglepő módon ismételten elöntött a libabőr. Ajkamba harapva alig tudtam már megállni, hogy ne jöjjön ki belőlem egy nagyobb sóhaj. Nem akartam kimutatni, hogy ennyire, ilyen szinten élvezem azt amit csinál…

De úgy tűnt, nem fog megállni, amíg ki nem erőszakolja belőlem. A nemrég még oldalamnál járó kezecskéje valahogyan letévedt az övcsatomhoz, onnan pedig még lejjebb, majd szét repedő, feszülő farmeremhez. Ezen is meglepődtem, hogy egyáltalán oda tette a kezét, de még inkább, mikor finoman megmarkolta farmeren keresztül Chanyeol Juniort.

Sikerrel járt… kirobbant belőlem az a bizonyos visszatartott sóhaj.

- Aaahhh Baekhyun… - mondtam ki automatikusan, bágyadt hangnemben, mire ő kissé felegyenesedett és elhajolt a már kiszívott nyakamtól. Amikor rám nézett, tökéletesen láttam az újonnan megjelenő BFPV-t. Gonosz volt, nagyon jól tudta, hogy nekem ilyenben még nem volt részem, és ezt jól ki is használta.

Ajkába harapva lesandított az övcsatomra, melyen már mindkét keze ott nyugodott, majd ismét vissza rám. Ezután adott ajkamra egy apró puszit, majd egyre lejjebb haladva szája nemsokára már alhasamhoz érkezett, ő pedig már lent is volt a kanapéról, a földön térdelt. Mikor láttam, hogy elkezdi kicsatolni az övemet, eddig résnyire kinyitott szemeimet jobban kinyitottam, és kicsit feljebb egyenesedtem a kanapén. Sejtettem, hogy mire készül éppen, de…

- Öm… - szólaltam meg, és két kezemet finoman az övéire helyeztem, amik már ki is húzták az öv egyik szíját a csatból. – Te most…

Baekhyun felnézett rám, és elmosolyodott.

- …Nem szeretnéd?

- Én… én nem tudom, én csak… - vakartam meg a fejem hátulját. Tényleg majd szétszakadtam odalent, de egyszerűen nekem ez még… túl meredek volt. Ha lányról lett volna szó, persze más. De ez így… már vele azt sem tudom, hogy voltam eddig elmenni, ameddig. Kész csodának tartottam. – Nekem csak… nekem ez nem… nem megy.

Baekhyun mosolya szélesebbre húzódott, majd felállt a földről.

- …még. – tettem hozzá halkan, miután leült mellém a kanapéra.

Hülyén éreztem magam, mert tudtam hogy Baekhyun csak jót akart, de akkor is. Nem szerettem volna ha olyan dolgokat hagyok megtörténni, amiket nem akarok száz százalékosan.

Baekhyun nem szólt semmit, emiatt én úgy éreztem, valamit mindenképp mondanom kell.

- Vagy nem tudom, én… most csak maradjunk így, rendben? – néztem rá, és finoman végigsimítottam kárpótlásul arcának élén, ő pedig felém fordult.

- Persze. – mosolygott rám, és kicsit megnyugodtam arcának láttán, mert éreztem, hogy nincs baja ezzel, és megért. Bár így is kellemetlenül éreztem magam, és tudtam, egyszer kárpótolni fogom, de… de még nem.

- De amúgy is jobb, ha nézzük a filmet, mert tök jó! – vettem a kezembe a kukoricás tálat, és elkezdtem enni belőle rendesen, végre. – Te láttad már?

- Hát, az az igazság hogy igen, és ahogy elnézem, mindjárt vége van…

- Ne már – húztam el a számat, és ismét a számba tömtem egy hatalmas adag kukoricát, mint aki nem evett egy hete. Bár már teljesen kihűlt, azért jólesett.

Egy darabig még ment a film, bár mivel jól kiestem az eseményekből köhh, bizonyos dolgok miatt, nehéz volt visszakapcsolódnom. Bár úgyis egy művészfilm szerűség volt, ahol inkább a képi megjelenítések a fontosak, az pedig mindenhol zseniálisan volt megcsinálva, úgyhogy élvezhető volt még így is.

- És tényleg vége… - szólaltam meg lebiggyesztett ajakkal amikor elsötétült a kép, de mikor feltűnt az első fehér felirat, láttán majdnem kiköptem a számból egy marék kukoricát.

Kimered szemekkel tekertem vissza a távkapcsolóval a filmet, és megállítottam azon az egy feliraton.

„Rendezte: BYUN BAEKHYUN”.

- EZT TE RENDEZTED?! – fordultam azonnal Baekhyun felé, aki csak megvonta a vállát.

- Aha…

- De hisz ez fantasztikus volt Baekhyun! – lelkesedtem fel. - De… akkor te… - mutattam felé a megvilágosodást kifejező arccal.

- Most tényleg pornórendezőként dolgozom, de alapjáraton nem annak tanultam. Itt végeztem az egyetemen, média szakon.

- De akkor mégis miért csinálod ezt?

- Mert több pénzt hoz. Amióta Sehun nem él velem, sem a mama, nem elég a lakásra az, amit eddig kerestem a rendes filmes szakmával. – mondta kissé lehajtott fejjel, majd sóhajtott egyet.

- Akkor lépj ki.

- De nem lehet, mert muszáj… különben kilakoltatnak, ha nem fizetek rendesen. Ez egy albérlet. Különben is… megszoktam már, úgyhogy jó ez így, ahogy van.

Látszott az arcán, hogy tényleg utálja ezt. Nem érdemelte meg, hogy így, hogy nincs senkije, még olyan dolgot is csináljon, amit utál. Miben leli így örömét egyáltalán? Ráadásul zseniális volt ez a film is! Ilyen tehetséggel mit keres a pornóiparban?!

Sóhajtottam egyet, és törtem a fejemet. Aztán az eszembe jutott egy ötlet.

Szélesen elmosolyodtam, majd közelebb húzódtam Baekhyunhoz, és egyik karommal átkaroltam a vállát. Ő kérdően nézett rám, én pedig csak vigyorogva élveztem még egy pár pillanatig értetlen tekintetét.

- Nem muszáj ezt csinálod.

- Ezt meg hogy érted? Dehogynem, hisz amint mondtam, ki kell-

- Egy pizzafutár és egy filmes fizetéséből el lehet éldegélni ebben a lakásban, mint mondtad. Nem?

Baekhyun pislogott rám párat, majd szemei kikerekedtek, és felcsillantak.

- Ezt most úgy érted, hogy…

- Úgy.

Arca teljesen felragyogott, amint rájött, hogy mit is értek ezzel. Szemei apró holdacskákat képeztek, ahogyan teli szájjal, boldogan vigyorogni kezdett rám, és örömében szinte a nyakamba ugrott. Ezzel én sem voltam másképp, szorosan öleltem magamhoz hozzám képest kicsi testét, és szélesen vigyorogtam a nagyvilágba. 

Nagyon boldog voltam, és tudtam, hogy ő is. Eddig magányos volt… és én is. De miután kisebb nagyobb viszontagságok után rájöttünk, két magányos farkasnak egymás mellett a helye, azt hiszem nem is fordulhatott volna jobbra minden, igaz? 

Végre láttam az életem értelmét… itt ült, rögtön mellettem.

(Amúgy, szerintem soha a büdös életben nem nézek többet Knight Ridert.)

 Vége

**

[Mindjárt sírok T________T

Ezt a ficet elnevezem az összes irományom közül a "LEG"-nek. Hogy miért? Mert...

Életem legmegszeretettebb, legolvasottabb, legnépszerűbb, és szerintem legegyedibb, legfantáziadúsabb, legizgibb, legkiszámíthatatlanabb, legaranyosabb ficijét sikerült most befejeznem. Ez számomra is nagyon nehéz, de ez így volt a nagykönyvben megírva. Szerintem egészen korrekt vége lett, egy jó hosszú utolsó résszel, nos, nem tudom ti hogy vélekedtek róla... nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre mint mindig, sőt, nem csak a résszel, hanem az egész ficivel kapcsolatosan. Bár mindig kapok bőséges véleményt, amiért nagyon hálás vagyok mindig, és mindig, minden egyes véleményt 2x elolvastam, naponta többször feljöttem hogy nézzem, van-e új... Egyébként is, alig hittem el hogy ennyien olvastátok komolyan... nektek köszönhetően lett ilyen, amilyen, mert csak nektek írok ám~ ÉS IMÁDLAK BENNETEKET ASASDFGHJKLÉÁ~ T_______T

És mivel mint mondtam, számomra is nagyon nehéz megválni ettől a ficitől. Ezért nem is tudom, fontolgatom az extra részeket, bár ilyet még nem csináltam... ha lenne rá kereslet, akkor lehet hogy fogok írni hozzá. Én  nagyon szeretnék, van egy sejtésem hogy örülnétek nekik ^^ De akkor mutassátok ki érdeklődéseteket *-*

Szóval vannak dolgok amikre tényleg kíváncsi lennék, hogy tetszettek.Minden, negatív, pozitív kritikát szeretnék egyaránt, hogy tudjak tanulni belőle. Először is: hogy találtatok rá a ficire? Mi volt az első benyomás (főleg a címe miatt kérdezem.. :'DD), és az első rész elolvasása mennyire késztetett benneteket a továbbmenetelre? Melyik része volt a ficinek ami a legjobban tetszett, vagy ami a legkevésbé? Volt, amit máshogy oldottatok volna meg, vagy örültetek volna ha másként alakul? Kedvenc szereplő? Netán kedvenc idézet/poén? XD Nem vagyok nagy humorzsák, de azért sikerült bele némi humort csempésznem?

A vége hogy tetszett? Mi a tanulság számotokra az egészben? Milyen párhuzamokat, jelentéssel bíró tárgyakat vettetek észre (ezt a kérdést különösen ajánlom Páll Viki figyelmébe ;D)

Na ennyi, adtam pár kérdést, ami támpontot adhat egy véleményhez ^^ Szeretném ha olyanok is írnának esetleg akik nem szoktak. Tényleg nem azért, hogy jaj de jó most ajnározva vagyok, hanem mert szeretnék tanulni. ^^]